Bár a részvénytőzsdék továbbra is csúcsközelben vannak, sokasodnak a fellegek: a Donald Trump amerikai elnökbe vetett bizalom megrendült, a „Trump-raliról” már nem beszélnek, az amerikai adócsökkentési tervek sorsa változatlanul kérdéses. Rossz a viszonya az USA-nak Oroszországgal, mindkét állam diplomatákat tiltott ki, az észak-koreaiak pedig rakétát rakéta után lőnek ki, sőt ma atomtöltetet is robbantottak.
Európában az EKB-nek kellene előbb-utóbb szigorítania, az USA-ban a Fed-en a sor. Ezen kívül egyszerűen itt az ősz, a legrosszabb tőzsdehónap egyes számítások szerint a szeptember, talán azért, mert korábban az október volt, ilyenkor sokszor volt már kisebb-nagyobb tőzsdei összeomlás. Sokan próbálják ezért eleve megelőzni a veszteségeket.
Átmeneti vagy sem?
Összességében sokan keresnek biztonságot, talán ezért lehet az, hogy az arany ára viszont éves csúcson van, úgy tűnik, sikeresen megkapaszkodott 1300 dollár felett. (Ma délután 1333 dollár körül volt.) Ahogy az lenni szokott, természetesen most is rengeteg vélemény kering a piacon arról, hogy merre megy majd az arany, és hogy mostani drágulása átmeneti-e vagy sem.
Az arany értékét sok minden befolyásolja, a fizikai arany iránti kereslet – érmék, rudak, ékszerek –, az időről időre megijedő tőzsdei befektetők, részvényesek kereslete, ami általában ETF-eken keresztül bukkan fel. Egyes jegybankok is vásárolnak belőle időnként hatalmas tételeket, mint a kínaiak vagy az oroszok.
Az arany és a kamat
Régebben az volt az arany aranyszabálya, hogy legfőbb ellensége a kamat. Mivel a nemesfém nem fizet kamatot, osztalékot vagy bármilyen más jövedelmet, sőt még viszi is a pénzt az őrzési költségeken keresztül, általában a magasabb kamatok csökkentették az iránta való keresletet. Ugyanakkor makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy az infláció ellen véd, megőrzi értékét. Ezért leginkább alacsony reálkamatok (az inflációhoz képest alacsony kamatszint) mellett tűnt logikusnak a vásárlása.
Ezt aztán jól felborította az, hogy infláció márpedig van, kamat viszont nincs, sőt. Az Eurózónában, Svájcban vagy például Japánban mínuszosak a kamatok, így a reálkamat igencsak negatív, a pénz veszít értékéből. Ilyenkor az arany, hiába nem fizet semmit, elvileg sokkal jobb, mint a (nem túl hosszú lejáratú) állampapír vagy a bankbetét, mert legalább nem kerül olyan sokba a tartása.
Aranyat a bunkerbe
Ezen az alapon mindenkinek aranyat kellene vennie a bankbetét vagy egyes állampapírok helyett, persze az aranybefektetés költségei miatt mégsem teszik. Akár fizikai arany, akár ETF, akár certifikát, valamilyen költséget mindenképpen viselni kell. Az arany árfolyama ráadásul úgy ingadozik, mint valami részvényé, a kockázata tehát igen magas.
Így aztán mégsem alkalmas kockázatmentes befektetésnek, inkább spekulatívnak neveznénk. Illetve, fizikai formájában, a konzervek és a karabély, az ivóvíz és a takarók mellé, a bunkerbe, háború esetére lehet félretenni belőle egy keveset.
Amikor az ára harmincszorozódott
Követi-e az arany ára az inflációt? A kérdés megválaszolásával több baj is van. Az egyik, hogy a hetvenes évek elejéig az arany árát hatóságilag fixálták az USA-ban, vagy ha úgy tetszik, hozzá kötötték a dollárt. Eközben a nemesfém tartását, vásárlását korlátozták. Így nemigen lehetett piaci árról beszélni.
A hetvenes években azután ennek a rendszernek a megszüntetésével az arany ára elszabadult, volt valahol 35 dollár körül is, majd az évtized végére felugrott 900 dollár fölé. (Az olajársokk nyomán.) De később is nagyon nagyok voltak az áringadozások, hasonlóan a részvényekhez. Attól függően, hogy milyen időtávot választunk ki, nagyon különböző értékeket kapunk arra, milyen is volt hosszú távon az arany hozama, így követte-e az inflációt, vagy sem.
Mennyibe kerül az arany kibányászása?
Van azonban egy olyan befektetés, amely tud profitálni abból, ha az arany ára felmegy, és akkor is nyereséges maradhat, ha az árfolyam stagnál vagy némileg csökken. A világ nagy aranybányáinak nagy része ma is nyereségesen tud termelni. Pár éve vezettek be egy AISC, azaz “all-in sustaining costs” nevű mutatót annak mérésére, hogy az arany kibányászása mennyibe is kerül.
A dolog nagyon bonyolult, a lényeg az, hogy nemcsak a közvetlen költségekkel kell számolni, hiszen a lelőhelyek feltárása, a bányák megnyitása is sok pénzbe kerül. Ez a mutató az összes költséget végigkíséri a bányák élettartama során, egyfajta teljesköltség-mutató.
Költséget is lehet csökkenteni
Ahogy az ezzel foglalkozó cikkekből kiderül, a legnagyobb bányák AISC-mutatója ma is leginkább 800-1050 dollár között van, vagyis ennyibe kerül nekik felszínre hozni a sárga fémet unciánként. Ez azt jelenti, hogy a termelés ma is bőven megéri nekik. Ha pedig nem érné meg, akkor még mindig bezárhatják a legköltségesebb bányákat, bányarészeket, csökkenthetik a termelést, csökkenthetik a költségeiket. (Angol nyelvű források itt, itt, itt és itt.)
Nem tűnnek alulértékeltnek
Az azonban, hogy az arany kitermelése gazdaságos, nem jelenti azt, hogy a bányarészvények is olcsók. A legnagyobb vállalat, a Barrick Gold P/E-je (árfolyam/nyereség hányadosa) 18,4 a Bloomberg szerint, az osztalékhozama csak 0,7 százalék éves szinten. A Newmont Mining P/E-je 36, osztalékhozama 0,8 százalék. A harmadik legnagyobb, az Anglogold Ashanti (Johannesburg) enyhén veszteséges, osztalékhozama 0,9 százalék.
Ezek a számok nem beszélnek kiugró olcsóságról, de vélhetően még a 2016-os, vagy 2017 eleji, alacsonyabb aranyárakkal értendők. Ha az arany ára magas marad, vagy tovább emelkedik, az nagyon sokat javíthat a bányák eredményességén.
Egy hónap alatt 11 százalék
Az utóbbi egy hónapban az arany ára hat százalékkal ment fel, a HUI jelű aranybánya-index (ARCA Gold Bugs) 11, a GDX jelzésű, bányarészvényeket tartó ETF szintén 11 százalékkal emelkedett. A „junior”, tehát nemrég indult aranybányák JHUI indexe 16 százalékkal ment fel.
Zombi apokalipszis
Az aranybányák nagyon rossz időszaka, az egyik cikkíró megfogalmazása szerint „zombi apokalipszise” 2012-2015 között volt, amikor az arany ára szinte egyfolytában lefelé tartott. A bányák pedig költségeket csökkentettek és visszavették a kutatási kiadásaikat. Nagy bányák régóta nem épülnek. Ennek következtében tavaly hosszú idő után csökkent a kitermelés. Hosszabb távon ez is pozitív lehet az arany árára nézve.
A HUI aranybánya-index 2015 vége felé 100 közelébe is leesett, pedig 2011-ben, az aranyár csúcsán 600 pont is volt. Innét tavaly 270 fölé jutott, rövid idő alatt több mint 2,5 szeresére növelve értékét. Az utóbbi időben jellemzően 175 és 200 pont között ingadozott, ma 213 pont.
De az is lehet, hogy elmarad a forró ősz, az arany és más menedékeszközök ára visszaesik tíz százalékot, az aranybányáké hűszat.
