A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) a 90-es években egy ideig a régió vezető piaca volt, ám ez megtört, miután a 2000-es évek közepétől a makrogazdasági fejlemények és a vállalati törekvések is más irányba mutattak. Nagyon kevés új társaság lépett piacra, ráadásul a nagyobb bevezetések sem feltétlen eredményeztek happy endet, elég csak a Waberer’s tőzsdei kalandjára gondolni. Többször felmerült, hogy állami vállalatok kisebbségi részesedését bevezetik, ám ebből sem lett semmi, sőt a tőzsdére korábban bevezetett közművek (gáz és áramszolgáltató vállalatok) papírjait a fő tulajdonosok kivezették.
A 2010-es évek elején a tőzsdére érdemi hatással volt, hogy az akkor már igen komoly tőkét kezelő kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert gyakorlatilag felszámolták. Pedig ekkor a pénztárak már fajsúlyos szereplői lettek a piacnak, és érdemi részvényportfóliót halmoztak fel, amelyet azonban az állam einstandolt.
Érdekesség, hogy a 2010-es évek közepén a BÉT legnagyobb tulajdonosa, az MNB komoly fejlesztési programot határozott el, és érdemi lépések történtek a magyar tőkepiac fejlesztése érdekében. Mint a 2016-20-as időszakra megfogalmazott stratégiában írták, annak „alapvető célja egy olyan átfogó tőzsdefejlesztési program kidolgozása és megvalósítása Magyarországon, melynek eredményeképpen a tőkeági forrásbevonás szerepe növekszik a magyar vállalatok finanszírozásában, hatékonyan kiegészítve a jelenleg túlsúlyban lévő banki hitelezést. A BÉT célja, hogy a versenyképes, sikeres hazai vállalatok legfontosabb platformjává váljon”.
A történetben plusz csavar, hogy akkor a tőzsde elnöke ugyanaz a Nagy Márton volt, aki a kormány megszorító intézkedéscsomagjának (egyik) szellemi atyja. Így az utóbbi évek kemény munkájával végrehajtott fejlesztéseket, amelyek már kézzelfogható eredmények formájában is megmutatkoztak, a korábbi elnök most miniszterként lenullázza.
A 800 milliárdos – a kormány megfogalmazása szerint – extraprofit adó amellett, hogy a két legnagyobb magyar tőzsdei vállalat, az OTP és a Mol eredményét jelentősen visszafogja, finoman szólva sem teszi vonzó célponttá ezeket a társaságokat. Ez azért is problémás, mert a piaci forgalom nagyjából felét ez a két részvény adja.
Persze az eredmény zuhanása is lehetőséget kínál a „zavarosban halászásra”, sok spekuláns próbálta kihasználni az erősen csapkodó árfolyammozgást, ami rövid távon erős forgalmat generált. Ugyanakkor, ha tartós marad a most bevezetett adó, aminek megvan az esélye, hiszen a kormány által meghirdetett honvédelmi – és rezsivédelmi alapok rengeteg pénzt elnyelhetnek, akkor a vállalatok spekulációs célpontnak még elmennek, de befektetésinek már kevésbé. Így ez szinte biztosan mérsékli a BÉT iránti befektetői érdeklődést.
És ez még nem minden, tehetjük hozzá, hiszen született még egy „tőzsdézés ellenes” intézkedés. Kiterjesztik ugyanis a tranzakciós illetéket az értékpapírkereskedelemre is. A kormány ugyan itt is azt hangoztatta, hogy nem az átlagembereket fogja érinteni a lépés, hanem az extraprofitot bezsebelő befektetési társaságokat, brókercégeket.
A szabály szerint a szolgáltatóknak az ügyfelek értékpapírvásárlása után keletkezik illetékfizetési kötelezettsége. Mértéke 0,3 százalék, de legfeljebb 10 000 forint, ez korábban 6000 volt. A Magyar Államkincstár és a Posta befektetési szolgáltatásai után nem kell tranzakciós illetéket fizetni. A pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettség mostantól kiterjed a pénzügyi tevékenységet Magyarországon határon átnyúló szolgáltatásként végző személyekre is – így illetékfizetési kötelezettség terheli a jövőben az olyan pénzügyi közvetítőket is, mint a Revolut vagy a Transferwise. Bár utóbbi vállalkozások esetében az illeték beszedése az elmúlt napokban megszólaló szakértők szerint korántsem kézenfekvő, így könnyen lehet, hogy a Revolut és más hasonló neobankok ki tudnak csúszni a jogszabály alól.
A brókercégek oldalait nézve egyelőre nem látszik, hogy azonnal áthárítanák az illetéket a befektetőkre. Ugyanakkor, mivel a pénzintézeteket terhelő különadó (bankadó) őket is érinti, könnyen lehet, hogy a két sarcot már túlzónak fogják tartani. A bő egy hete megjelent jogszabály szerint ezen vállalkozások a nettó árbevétel után kell, hogy adót fizessenek, ami esetükben elsősorban a befektetési szolgáltatások bevételeinek felelhet meg. A különadó mértéke 2022-ben 10 százalék, míg 2023-ban 8 százalékos. Azzal is lehet számolni, hogy a társaságok azért várnak ki, hogy megnézzék milyen eredménye lesz azoknak a vizsgálatoknak, amelyek az új adók és illetékek áthárítása miatt indulnak.
A pénzintézeti különadó kapcsán persze a kormány részéről hivatkozási alap, hogy a befektetési társaságok eredménye látványosan nőtt az elmúlt években. Ezt a számok alátámasztják, de az is látszik, hogy ez jelentős mértékben eltűnhet, ha kifizetik a bankadót és az értékpapírvásárlásokra kirótt összeget is.
Így vélhetőleg ilyen vagy olyan módon próbálják legalább az illetéket csökkenteni. Ennek a kormány által is nehezen támadható módja lehet, ha a hazai értékpapírpiac helyett nemzetközi tőzsdékre terelik a befektetőket. Nem nehéz belátni, hogy ez ráadásul számukra sem vállalhatatlan áldozat. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis azt mutatta, hogy a fejlett piacokon átlagosan elérhető hozamok jellemzően túlszárnyalták a fejlődő piacok átlagát. Ráadásul a magyar tőzsde nagyjából tucatnyi likvid részvényével szemben az európai piacokon is sokszáz vállalat papírjaiból lehet csemegézni, az Egyesült Államokban pedig ennél is szélesebb a paletta.
Felmerül a kérdés, hogy a mostani vérzivataros befektetési környezetben ezek a csapások (a legnagyobb tőzsdei vállalatok különadója, a befektetési szolgáltatókat is érintő bankadó és a tranzakciós illeték) milyen tartós károkat okoznak. Találkoztunk olyan véleménnyel, hogy a magyar befektetők egy része mindenképpen kitart a jól megszokott terep és részvények mellett.
De ezzel éles ellentétben lévő álláspontról is hallani, akik kiemelik, hogy a BÉT ezzel tartósan versenyhátrányba kerül mind a régiós, mind a nagy európai és amerikai tőzsdékkel szemben. Ezt pedig aligha fogja tudni a helyi piac ellensúlyozni, hiszen a kisbefektetők szempontjából lesznek jóval kedvezőbb kondíciókat biztosító piacok. Míg az intézmények (pl. befektetési alapok vagy pénztárak) máshol kedvezőbb hozamokat érhetnek el, ami a piacon tapasztalható verseny szempontjából korántsem elhanyagolható.
Boltok helyett itt is e lehetne adni a flaskákat. 
