|
| MTI Fotó: Czeglédi Zsolt |
Az olaj ára, bár süllyedt egy kicsit a napokban, ma is három éves csúcs közelében van. A Brent a 70, a WTI a 65 dollárt súrolta, de most is 68,90, illetve 63,60 az áruk. Lényegében június közepe óta szakadatlanul tart az emelkedés, eléggé minimális visszaesésekkel. Ennek pedig komoly következményei lehetnek.
A magas olajár ugyanis megtolja az inflációt, az pedig fenntarthatatlanná teszi a szuperalacsony kötvényhozamokat, amelyek sok országban, most főleg az EU-ban és Japánban kialakultak. Pontosabban kialakították, a jegybanki beavatkozássokkal. A fordulatnak már bőven vannak jelei, az EKB és a japán BoJ is adott már olyan jelzéseket, hogy az eddigi laza monetáris politikának lassan vége lehet. Az amerikai Fed pedig tudvalevőleg kamatemelési ciklusban van.
A magas kötvényhozam pedig a tankönyvek szerint nem tesz jót a részvényeknek, mert elszívja előlük a befektetésre váró tőkét. A részvénypiacok eddig a laza monetáris politikából profitáltak, emiatt is jutottak újabb és újabb csúcsokra.
Recesszió indul?
Sok intézményi befektető, mint nyugdíjalapok, biztosítók, bankok, befektetési alapok sokat veszíthetnek kötvényeiken, ami kiadásaik visszafogását okozhatja, visszavetheti a gazdasági növekedést. Az egész akár recesszióhoz vezető folyamatokat is beindíthat.
Az utóbbi időben viszonylag magas szintre emelkedett egyes fejlett országok tíz éves állampapírjainak hozama, a német 0,6 százalék közelébe, az amerikai 2,6 százalékra. Ez még nem vészes, volt hasonló értékekre példa az elmúlt években, de nem sokszor.
Vannak, akik már úgy vélik, bekövetkezett a régen várt kötvénypiaci fordulat, és innét sokáig felfelé mennek majd a hozamok. A pár éves részvénypiaci trendekkel szemben a kötvénypiaci trendek pedig évtizedekig is eltarthatnak, a kötvényhozamok lényegében a nyolcvanas évek óta süllyednek.
Minden az olaj mellett szól?
Az olaj árát támogatja az OPEC kitermelési korlátozása, a gyenge dollár, az amerikai készletek lesüllyedése a sok éves átlag közelébe. A kereslet erős, a fontos kínai import masszív, annak ellenére, hogy az ország előzőleg feltöltötte olajkészleteit az alacsony árszinteken. Még az észak-amerikai hideg tél is kedvez az olajnak. (Valamint jelenleg a határidős árak szerkezete, a backwardation is a vevőknek jó.)
A politikai kockázatokra az olajár viszonylag immunisnak bizonyult az utóbbi időben, de ha kitör egy komolyabb konfliktus például a Közel-Keleten, ez megváltozhat, és a magasba küldheti az olajárat.
Trump önti majd a kötvényeket
“Vigyázzatok, részvénybefektetők, a kötvények ismét az olajjal táncolnak” – írja például a sok kommentárt, véleményt közlő Seekingalpha egyik szerzője. Az olaj 2014 ősze, a tíz éves amerikai állampapír-hozam 2014 tavasza óta nem volt ilyen magas. Amikor ez a két piac a múltban nagyon együtt mozgott, akkor abból nagyon sokszor – de nem mindig – részvénypiaci korrekció vagy összeomlás lett.
A kötvényhozamokra leselkedő újabb veszély, hogy Donad Trump elnök infrastruktúra-fejlesztési terveit, ígéreteit még nem hajtotta végre, ami nagyon sokba kerülhet az amerikai költségvetésnek. Lehet, hogy újabb hatalmas mennyiségű amerikai állampapír ömlik majd a piacra.
Kilenc éve hiába várják
A 2017-es 500 milliárd dollár után ez 2018-ban az 1200 milliárdot is elérheti egyes becslések szerint. A Fed pedig nemcsak kamatot emel, de csökkenti is mérlegfőösszegét, vagyis a korábban kötvényvásárlásokkal a piacra öntött rengeteg likviditás (pénz) egy részét kivonja onnét. Ráadásul az adóreform is csökkenti a költségvetési bevételeket.
Persze rengeteg borúlátó jóslatot olvashattunk már az utóbbi évtizedben. A részvénypiac nagyobb visszaesésére, az újabb válságra vagy a kötvénypiaci összeomlásra vannak, akik már kilenc éve hiába várnak.
40 és 80 dollár között?
Az utóbbi időben azt tanulhattuk meg, hogy a 80 dollár feletti olajár túl magas, a 40 alatti túl alacsony – írja az Oilprice.com. A túl magas ár mellett ugyanis az amerikai cégek növelik kitermelésüket, új kutakat nyitnak, sok befektető lesz hajlandó finanszírozni őket. Ráadásul a költségek is emelkednek, a hatékonyság romlik, a kereslet árérzékeny része csökken.
Egy másik cikk szerint a túl magas olajár mellett az OPEC-tagoknak erős kísértéssel kell szembenézniük, hogy csaljanak, áthágják a kitermelés-megállapodásban megszabott korlátot. Az alternatív energiaforrások megtérülése pedig javul, így fejlesztésük új erőre kap.
A 40 dollár alatti olajár mellett az olajcégeknek nem lesz pénzük, egyes kutakat lezárnak, fejlesztések, beruházások, javítások maradnak el. Csökkennek a bérek az ágazatban, a munkaerő elvándorol máshová. A fogyasztók felhagynak az energiatakarékossággal, akár pocsékolják is az olajat. Az állami olajvállalatok nem tudnak egyes országokban szociális kiadásokra befizetni. (Valamint az OPEC is elkezd termeléscsökkentésről, egyéb lépésekről tárgyalni, tehetjük hozzá.)
Átesnek a tankhajó másik oldalára
Így a 60 dollár körüli olajár kellemes középértéknek, egyensúlyi állapotnak tűnik, de a cikk szerint az olajkorszak 160 éves történetében az derült ki, hogy ilyen nemigen tartható fenn. Mint a hajón az utasok, akik mindig vagy az egyik, vagy a másik oldalra tódulnak nézelődni, vagy a tanker, amelyet csak hosszú idő alatt lehet megállítani és megfordítani. A szerző szerint vagy jóval lejjebb, vagy jóval feljebb várható az olaj ára a mostaninál.
Az olajár stabilizálódott – legalábbis egyelőre. 
