A svájci jegybank nagy erővel küzd a biztonságos menedéket kereső pénzek és spekulánsok hadával szemben, hogy őrizze az euró/frank árfolyamban felállított 1,2-es szintet. A svájci devizatartalék szintje a GDP 60 százalékára emelkedett és az Svájci Nemzeti Bank további devizavásárlásokra kényszerül, hogy ne engedje a szint alá erősödni a frankot. De mi vezetett ehhez az erősödéshez? - teszi fel elemzésében a kérdést az Equilor.
A frankerősödés első hullámát a 2008-as pénzügyi válság hozta el, ennek nyomán a befektetők új, biztonságos menedékeket kerestek. A feszültség enyhítésére a Fed és az EKB történelmi mélypontra csökkentett alapkamatát. A második hullámot a 2010 májusában Görögországból induló euróövezeti adósságválság jelentette, amely meglehetősen megtépázta az euró imidzsét a befektetői körökben. A viszonylag kicsiny svájci gazdaságba beömlő pénzmennyiség tavaly augusztusban végül paritásig tolta az euró/svájci frank rátát, ami kivágta a biztosítékot az addig konzervatív Svájci Nemzeti Banknál és szeptemberre megszületett az azóta is fenntartott 1,2-es euró/svájci frank árfolyamküszöb.
De mit csinálnak a norvégok?
Norvégia kiváló gazdasági kilátásai már évekkel ezelőtt felkeltették a befektetők kíváncsiságát. Most, hogy a biztonságos menedéket nyújtó országok hozamot már nemigen kínálnak a befektetőknek, előtérbe kerülhet a 1,5-2 százalékos norvég kamatszint. A fizetőeszköz három éve stabil erősödő trendben mozog és egyes jelek szerint közel lehet a begyorsulás, amely a frankot is paritásig erősítette az euróval szemben. A frank analógiáját hozva, rövid idő alatt 6,5-ig csökkenhet az euró/norvég korona árfolyam a jelenleg 7,29-ről, ami további 10 százalékos felértékelődést jelent a devizában.
Norvégia GDP-je 15 százalékra nőtt tavaly év végére és ez a szám idén 16 százalékra módosulhat. A norvég költségvetést szintén megirigyelheti a világ, az ugyanis a GDP arányában 13,6 százalékos többletet hozott tavaly, és idén is hasonló mértékű szufficitre számítanak. Emellett alacsony, 1,3 százalékos az infláció, kedvező 3,1 százalékos a GDP növekedési kilátás és kicsi a munkanélküliség.
A norvégok még kamatot is adnak
A norvég fizetőeszköz vonzerejét csak fokozza, hogy még kamatot is kapunk. A jegybanki alapkamat 1,5 százalék, szemben az EKB 0,75 százalékos, a Fed 0-0,25 százalékos vagy a svájciak 0-0,25 százalékos rátájával. Mi több, a 1,5 százalék Norvégiában betéti ráta, ami az EKB esetében 0%. A 1,5 százalékos kamatfelár komoly lehetőséget tartogat a befektetők számára, míg a norvég gazdaság láthatóan elbírja az erősebb árfolyamot is.
Persze a végtelenségig nem tartható a korona felértékelődése. 2008 végén és 2009 elején ugyanis extrém mozgások jellemezték a devizát, a korona euróhoz mért 25 százalékos gyengülését hirtelen 13 százalékos felértékelődés követte néhány hónap alatt. Ennek ellenére túlzott és gyors beerősödés esetén számítani kell jegybanki beavatkozásra, hiszen a norvég devizatartalék (44 milliárd euró) mindössze 14 százaléka GDP-nek, míg például ugyanez az érték Magyarországon 33 százalék, Svájcban pedig 86 százalék. Mindezek ellenére érdemes profitálni az esetleges begyorsulásból, míg a jegybank reagál, szép profitot lehet zsebre tenni a svájci frank analógiája alapján.
A vártnál jobban szerepelt a Renault. 
