A Grexit lehetősége
Amint közeledik a választások nagy napja, úgy nő az izgalom a további görög megoldást illetően. Önmagában nem olyan nagy az esélye annak, hogy bárki is kerüljön kormányra, felrúgjon mindent, és ezzel végül kikényszerítse az országot az eurózónából, rövidtávon ugyanis így járnának a legrosszabbul. Nyárra azonban kifogynak a pénzből, megegyezési kényszer alá kerülnek. Ha ez nem sikerül, nos, akkor jöhet a drachma.
A görögök kilépése az eurózónából már nem viselné meg úgy a kelet-európai, önálló valutával rendelkező EU tagországokat, mint 2-3 évvel ezelőtt. Kevésbé függnek a külső finanszírozástól, és a bizalom is sokkal erősebb irántuk. Mi történne azonban magával az eurózónával?
A görög válság előző körében még elterjedt nézet volt az, hogy egy tagállam távozása megviselheti, sőt maga alá temetheti az eurót. Persze akkor is volt olyan vélemény, hogy egy nem megfelelően viselkedő tagország távozása inkább tisztulást hoz, azáltal, hogy példát statuál a többieknek. Végignézhetik, hogy jár, aki kényszerűen távozik, és utána teljesen a saját lábán kell megállnia egy erősen leértékelődő nemzeti valutával.
Nem félnek már tőle
Most ez a vélemény már lényegesen erősebb. A 2-3 évvel ezelőtt ugyancsak gondokkal küzdő spanyolok, portugálok, olaszok, írek, sőt a szlovénok nem kis részben a görög válság hatására összeszedték magukat, és gazdaságpolitikájukban elvégezték a szükséges átalakításokat, együttműködve a nemzetközi szervezetekkel. Vissza is állt velük szemben a bizalom, amit az is mutat, hogy államkötvényeik hozama meglehetősen alacsonyra süllyedt.
Így nemhogy a görög távozás, de pusztán csak annak a lehetősége is arra késztette a tagállamokat, hogy a korábban sutba dobott pénzügyi fegyelmet helyreállítsák. Ezért most már a tényleges görög exit szinte egyáltalán nem viselné meg a zónát, sőt, erősítené azt. Nyilvánvalóvá válna, hogy az oda nem illők nem maradhatnak benn, nem várhatnák mindig mástól a segítséget, nincs tovább ingyen ebéd.
Kvázi pénzügyminisztérium
Az euró létrehozásakor a tervezők komoly hibát követtek el. Nagyon gondosan meghatározták a belépési feltételeket (maastrichti kritériumok), de kissé naivan azt gondolták, hogy utána automatikusan minden szép és jó lesz. Elmulasztottak létrehozni egy közös pénzügyminisztériumot, ami rendet tartott volna, akár az egyes tagállami költségvetések kontrolljával. Vagy létrehozhattak volna egy automatizmust, ami a maastrichti kritériumokat tartósan és nagymértékben megszegőket egy adott türelmi idő után kizárta volna az övezetből.
Végül a piac kikényszerített valamiféle megoldást. A legrenitensebb görögökön csattant a legnagyobbat az ostor. Akár kilépnek, akár nem, az ő példájuk intő marad még hosszú ideig. Ez az elrettentő erő jó darabig be fogja tölteni azt a funkciót, ami normál esetben egy közös pénzügyminisztériumra hárulna.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
