Az Európai Unió országai 2011-ben komoly gazdasági-pénzügyi kihívásokkal szembesültek. Az államadósságok finanszírozhatóságának egyre nyomasztóbb terhe, a hektikus devizaárfolyamok, államcsőd közeli helyzetek, kormányváltások és az EU egyre szigorúbb pénzügyi politikája határozta meg az elmúlt évet.
Magyarországon a növekedési kilátások romlása, a forint árfolyamának drasztikus esése és ezzel összhangban az államadósság szintjének alakulása miatt lehetett leginkább aggódni. A 2012-es év elmélyülő válságot, nagyobb téttel járó kockázatokat hordoz Európa, azon belül pedig Magyarország számára is.
Forint: erős kezdés után közel Dél-Afrika
A forint teljesítménye hektikus képet mutatott 2011-ben: az első félévet még a világ legjobban teljesítő devizájaként zárta, hogy aztán év végén már csak a török lírát és a dél-afrikai randot tudja maga mögé utasítani.
A forint gyenge teljesítményének hátterében az áll, hogy nyáron az euróövezet válságának eszkalációja alaposan megfordította a globális tőkepiaci hangulatot, ami önmagában is a kockázatosabb eszközosztályokból való menekülésre ösztönözte a piaci szereplőket.
Unortodox lépések, drasztikus bizalomvesztés
Mindezt fokozta, hogy a magyar kormány a második félévben – látva, hogy a nemzetközi konjunktúrára egyre kevésbé számíthat a magyar gazdasági növekedés beindítása terén – újabb „unortodox” lépésekre szánta el magát. Ezen lépések hatása egyelőre a Magyarországgal kapcsolatos befektetői bizalom drasztikus romlásában merült ki, ami megmagyarázza a forint mélyrepülését.
A 2012-es év elején az euró/forint kurzus történelmi szintre ért, január első hetében már 320 forintot kellett fizetni egy euróért. Az euró/forint árfolyam következő évi mozgását nemcsak az IMF-megállapodással kapcsolatos bizonytalanságok, de az elhúzódó európai pénzügyi válság is nagyban befolyásolja majd.
A svájci frank már az első félévben is tartotta a lépést a forinttal, a második félévben – a már említett euró félelmek miatt – egyre inkább kidomborodott a menekülődeviza szerepe, egészen 1:1 arányig erősödött az euróval szemben. Itt azonban hirtelen elfogyott a lendület, amit szeptemberben a svájci jegybank megerősített azzal, hogy az 1,20-as szintre korlátlan frankgyengítést ígért. A svájci jegybank beavatkozása óta az euróval együtt mozog a svájci deviza, és ez várható 2012-ben is.
BUX index: messze már a jó hangulat
Hasonló motívumokat tapasztalhatunk a magyar részvénypiacon, mint a forint esetében. Az év eleji jó hangulatot az is segítette, hogy a vállalati különadókat már megemésztette a piac, és bízott benne, hogy újabbakra már nem kerül sor. Ebben az időszakban csak olyan riadalmakat láttunk, mint például a márciusi fukusimai katasztrófa hatása. Ez a jókedv romlott el aztán a második félévben, ami szinte teljesen a nemzetközi hangulatra fogható, talán csak az OTP esetén elmaradó év végi visszapattanást lehet magyarázni a végtörlesztési terhekkel. 2012-re vonatkozóan a hazai tőzsdeindex alakulása, akárcsak a forint esetében, nagymértékben a kormányzati gazdaság- és pénzügy-politikai döntésektől függ majd.
Adósság: almában és körtében is sok
|
| Forrás: Concorde |
Az eladósodottság szempontjából kiemelhetjük a kiváló mutatókkal rendelkező svájciakat (38%, a frank „menekülő deviza” szerepe itt is érződik), a cseheket (39%) és a szlovákokat (41%). A másik oldalt a tavalyi gazdasági címlapokat alaposan megtöltő PIIGS országok zöme képviseli: Portugália (110%), Olaszország (119%), Írország (93%), Görögország (150%).
Ezekben az országokban a szükséges – és a költségvetésihiány-számokból jól láthatóan közel sem elégséges – megszorítások a gazdasági növekedést is szemmel láthatóan megfojtják. Érdekesség, hogy a vizsgált országok között két szufficites költségvetés látunk: Svájcot (0,7% 2011-ben) és az olajbevételekben bővelkedő Norvégiát (11,1% 2011-ben). Magyarország csak egy évre tudott ezen elitbe kerülni a magánnyugdíjpénztári vagyon felszámolása miatt. A 2011-es év 4%-os többlete után ugyanakkor, a jelenlegi tudásunk alapján, a kormány 2012-ben is eltökélt a hiány 3% alatt tartásában.
Budapest-London tengely
Érdemes párhuzamot vonni Magyarország és az Egyesült Királyság helyzetével kapcsolatban. Azonos (80%) eladósodottság mellett nálunk nagyobb volt a 2011-es GDP növekedés (1,5% áll 0,9%-kal szemben), a költségvetés egyenlege pedig 2012-ben előreláthatólag -3% lesz, szemben az Egyesült Királyságban várható -7%-kal. Ezek az adatok önmagában nem magyarázzák, hogy ők miért tudnak 0,5-2,0%-on eladósodni a saját devizájukban, miközben nekünk csak 8-10%-on hajlandóak kölcsönadni azok, akik egyáltalán vállalkoznak erre. Ez a jelenség annak tudható be, hogy az Egyesült Királyság nem más ország devizájában van eladósodva, így nem kell figyelniük a font árfolyamára, amikor önálló kamatpolitikát, vagy mennyiségi lazítást folytatnak. Sőt még örülnek is, ha gyengül a font. Magyarországon ez az út nem járható a magas devizahitel-állomány miatt. Itthon továbbá komoly problémát okoz az időnként önmaguknak is ellentmondó kormányzati intézkedésekből fakadó befektetői bizalomvesztés.
Növekedés: mélyülő válsággal nézünk szembe
Az európai gazdaságot meghatározó Németország 3%-os gazdasági növekedése 2012-ben már csak 0,7% körüli lesz, de például a velünk szomszédos Szlovákia esetében is feleződik a GDP-növekedés üteme (3,2%-ról 1,5%-ra). Ezek az adatok is jelzik az európai válság mélyülését, melyet hazánk sem tud majd elkerülni. A magyarországi GDP-növekedés tekintetében számos adatot hallottunk a kormányzat, illetve a hazai és nemzetközi elemzők, szervezetek részéről egyaránt. A 2011-es 1,5%-os növekedésnél alacsonyabb számot várhatunk idén. A kormány által várt 0,5%-os növekedésnél vélhetően gyengébb, akár recesszióba forduló gazdasággal is számolhatunk, a Concorde becslése 0,0%, azaz stagnálás, de természetesen ez is nagymértékben függ a kormányzati gazdaságpolitika 2012-es irányától.
Kínának és az Egyesült Államoknak nem riválisnak, hanem partnernek kell lennie - szögezte le Hszi Csin-ping kínai elnök Pekingben. 
