Csütörtökön kevesebb, mint 1 frank 20 rappent kellet adni egy euróért a bankközi devizapiacon. A svájci deviza erősödése már napok óta tart, de már fél éve, pontosan szeptember 6-a nem volt az 1,20-as szint alatt. Ennek a szintnek a bevétele már csak azért is furcsa, mert a svájci jegybank korábban többször egyértelművé tette, hogy kitart az erősödés elleni harc mellett. Thomas Jordan, aki korábban a jegybankalelnöke, aztán a bennfentes kereskedés gyanújába került Philip Hildebrand elnök helyettese lett, többször kijelentette, hogy tartják magukat a korább célhoz és nem hagyják túlerősödni a frankot, mert az károkat okoz a kivitelnek és a gazdaságnak. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy a svájci jegybank tavalyi közlése szerint rengeteget vesztettek az árfolyam védelmén. Aki most arra spekulál, hogy a jegybank új vezetése feladja a sáv védelmét, az hatalmasat kaszálhat, amennyiben ez tényleg bekövetkezik. Ebből a szempontból tehát érthető az, aki „spekulációról” beszél.
Több olyan kommentárt is olvasni, hogy a befektetők „támadják” a svájci devizát, arra spekulálva, hogy az SNB feladja a küzdelmet és hagyja tovább erősödni a frankot. Ennél azonban valószínűbb, hogy az eszkalálódó piaci turbulencia elől menekülve és a hosszú hétvége előtti zárások miatt fordultak a befektetők a frank felé. Ezt támasztja alá az is, hogy a japán jen és az amerikai dollár is szokatlanul gyors és erős mozgásokat mutat. Ez a három deviza a főszereplője ugyanis annak a „játéknak”, aminek a lényege, hogy a befektetők inkább beteszik alacsony hozamú (vagy éppen ráfizetéses) eszközökbe a pénzüket, minthogy kint hagyják a szabadpiacon. Az európai – főleg a spanyol – problémák egyre súlyosabbak. A piaci hangulat kezd hasonlítani a 2007 – 2008-ashoz, amikor már mindenki tudta, hogy baj van az amerikai másodlagos hitelpiacon, de az igazi összeomláshoz az egyik szereplő, a Lehman Brothers csődje kellett.
A héten tapasztalt általános eladói nyomás a legtöbb elemző szerint egy tőről fakad, ez pedig a Fed utolsó kamatdöntő üléséről szóló jegyzőkönyve, amely arra utal elég egyértelműen, hogy az amerikai jegybankárok nem támogatják egy újabb QE (monetáris lazítás) ötletét. Miután a piacokat évek óta a jegybanki (brit, amerikai, európai, japán) pénznyomdák tartják életben, ezek kiesése valóban elhozná a „realitást”, a pénzszűkét a piacokra. Az európai, kínai gondok, a vártnál rosszabb amerikai makrohírek többsége csak hab a tortán, a hasonló híreken simán átlépett a befektetői közösség az elmúlt években ahányszor biztos volt a pénznyomtatás folytatásában. Szóval valószínűleg inkább általános piaci félelemmel magyarázható a svájci deviza erősödése, mint a deviza ellen indított piaci spekulációval.