Az év eleje óta folyamatosan romló növekedési kilátásokkal szembesül mind Európa, mind a világgazdaság, a beruházási programok fenntarthatatlansága miatt elkerülhetetlen kínai lassulás és a magas olajárak miatti keresletcsökkenés hatásai egyre inkább körvonalazódnak. Mindezek hatására a tavaszi arab forradalmak következtében még szárnyaló olajár lendületét vesztette az év második felében, összhangban a várakozásokkal - olvasható Szabó Gábor, az Aegon Alapkezelő részvényportfólió-menedzserének friss elemzésében.
WTI-Brent: zárul az olló
A WTI-Brent különbözet kitágulása és fokozatos összezáródása láthatóan elsősorban logisztikai probléma. Érdekes tanulság, hogy a határidős olajpiac meglehetősen meredek záródást árazott be folyamatosan, míg a részvénypiacon "elhitték" a befektetők az aktuálisan alacsony WTI-ár fennmaradását, legalábbis ez következett számos upstream társaság árazásából – ide sorolva nem csak észak-amerikai kitettségeket, de orosz olajrészvényeket is, amelyek WTI-érintettség hiányában sokkal inkább a hangulat áldozatává váltak. A WTI időszakos mélypontjával gyakorlatilag egybeeső, 70-75 dollár körüli árszinteket az Aegon elemzői stabil költségoldali támasznak tartják. A globális nyersolajkínálat költséggörbéjén a teljes projektköltségére és elvárt megtérülésre vetítve ebben a tartományban húzódik egy költségoldali támasz, amely a jelenleg termelésbe vont legdrágább, ugyanakkor még konvencionális olajforrásokat fedi le.
Változik a világ: ki viszi az olajat?
Rögtön adódik a kérdés, hogy körvonalazódik-e bármi olyan változás, amely az idei WTI-mélyponthoz mérhetően alacsony olajárakat hozhatna. Folyamatosan nő az esélye annak, hogy az európai gazdaságok teljesítménye jelentős mértékben romlik 2012-ben. Bármekkora recesszió/lassulás is vár jövőre Európára, a historikus példák alapján az energiaintenzitás javulhat, azaz a nyersolajkereslet a GDP-változás dinamikájától elmaradhat. Nem feltétlenül ez a helyzet ugyanakkor Kínában, ahol a GDP növekedésének forrása elsődlegesen infrastrukturális beruházási programokból adódik. Más kérdés, hogy a gazdasági lassulást a kínai fogyasztás is megérezné, mint ahogyan a Kínához szorosan kötődő világgazdaság egésze is.
A legutolsó havi adatok alapján trendszerű lassulásról egyelőre nem beszélhetünk: a kínai nettó nyersolajimport nem nőtt tovább ugyan a szezonalitásnak megfelelő mértékben, ugyanakkor még mindig történelmi rekordszinten tartózkodik. A fejlődő országok összesített olajfelhasználásában sem látszik megtorpanás. A nem-OECD kereslet megközelítette - valamikor jövő tavasszal várhatóan el is érheti - az OECD tagállamok olajkeresletét - tíz évvel ezelőtt még közel kétszeres különbség volt a kettő között. Szabó Gábor szerint a keresleti oldal gyengülése folytatódhat a jövő év első felében, ami rövid távon csökkenő Brent olajárakat hozhat.
Mikor támad fel Líbia?
Ebbe az irányba mutat egyelőre a kínálat is. A líbiai polgárháborút követően a kitermelés fokozatos visszaépülése várható. A két Öböl-háborút analógiaként tekintve, az 1991-es beavatkozást követően 5 évig nagyon alacsony szinten stabilizálódott az iraki kitermelés, miután a kitermelő infrastruktúra hatalmas pusztítást szenvedett el, illetve az upstream szakembergárda sem maradt együtt. A második, 2003-as katonai beavatkozás során az iraki kitermelő infrastruktúra kisebb károkat szenvedett, a kitermelés is jóval korábban, alig több mint egy év alatt jelentős mértékben helyreállt. Líbia az utóbbi példához állhat közelebb, jó eséllyel 1-1,5 év alatt a polgárháború előtti szintek közelébe emelkedhet a kitermelés. Hasonló időtávval számol a Líbiában termelőkapacitásokkal rendelkező OMV, amely kitermelése jelenleg a polgárháború előtti szintek 30%-át teszi ki.
A líbiai kitermelés fokozatos visszaállásával együtt az OPEC kivonhatja a korábban piacra vitt többlettermelést, amely következtében az OPEC szabad kapacitásai rövid távon növekedhetnek - ezt hosszabb távon a kínálati oldali szűkösségek következtében ismét csökkenés követheti. Fontos kiemelni ugyanakkor, ahogy az OPEC a Brenthez hasonló líbiai édes könnyűolaj kiesését nehezebb - elsősorban szaúdi - nyersolajjal ellensúlyozta. A líbiai kiesés mellett az északi-tengeri kitermelés is tovább csökkent, mindezek hatására az európai régióban könnyen elérhető édes könnyűolajból időszakos hiány alakult ki - feltehetően ennek is köszönhető, hogy a lassuló világgazdasági környezet ellenére a Brent olajár alig tudott esni.
Képbe kerül az orosz olaj
A közép-európai finomítók profitabilitása szempontjából kulcsfontosságú az Ural típusú olaj és a Brent könnyű olaj közötti különbözet, amely rövid távon meglehetősen zajos, hosszabb távon nézve ugyanakkor leképezi a nehéz- és könnyűolaj kereslet-kínálati viszonyokat.
A minőségbeli különbség miatt az Ural nyersolaj historikusan 2,5 dollár körüli diszkonttal árazódott a Brent olajhoz képest. Az idei harmadik negyedévben már nyomottá váló differencia jelenleg szinte teljes mértékben eltűnt, amely a régióban működő finomítók profitabilitását jelentős mértékben csökkenti.
Az OPEC szabad kapacitásainak csökkenése - azaz további nehézolaj piacra vitele - mellett historikusan jellemzően tágult az Ural árdiszkont a Brent olajtípushoz képest, fenti ábrán a két tényező közötti ellentétes irányú kapcsolat fedezhető fel. A jelenleg még mindig meglehetősen magas OPEC szabad kapacitások hosszabb távú visszarendeződése mellett fokozatosan normalizálódó Ural-Brent differencia lehet indokolt.
Ezt támogatja az orosz kitermelés növekedése is, amely a nyáron életbe lépő - nyersolajexportot és kitermelést ösztönző - ún. "60/66" adóreform hatására a Szovjetunió felbomlása után számított új rekordok sorát dönti. A kitermelés gyors növekedése sokkal inkább a kevésbé feszített kapacitáskihasználás emelkedéséből adódik, további növekedésre jóval lassabban, kitermelő beruházások hatására kerülhet sor.
Míg a WTI-Brent nyersolajár különbözet idővel teljes mértékben bezárulhat, az Ural-Brent differencia fokozatosan nyílhat középtávon. A növekvő szabad kapacitások, illetve a globális lassulás következtében rövid távon lefelé veheti az irányt jövőre a nyersolajár. Azonban ha sor kerülne egy jelentősebb leszúrásra a 70-75 dolláros tartományig, az Szabó Gábor szerint átmeneti lehet, mivel több éves időtávon a csökkenő mezőhozamok és a kínálat oldali szűkösségek elkerülhetetlenné teszik az olajárak emelkedését. Viszonylag jól beazonosíthatóak a felfelé és lefelé mutató kockázatok: az európai és globális lassulás mértéke mellett a nyitott kérdés jövőre Irán lehet.
Németország minden 18 éves korosztály számára bevezetheti a hadkötelezettséget. 
