A boldogságnak is van közgazdaságtana és statisztikája, és az interneten keresgélve sok helyütt bukkanhatunk arra a teóriára angolul, hogy a boldogság tulajdonképpen – U alakú. A fiatalok a tudományos kutatások szerint nagy átlagban nagyon elégedettek az életükkel. (Ez az U bal oldali magas szára.)

Később egyre több a problémájuk, családalapítás, gyereknevelés, és negyvenes éveikre, esetleg ötvenes éveik elejére eljutnak egy mélypontra. (Életközepi válság.) A gyerekek kirepülnek, sőt sokszor segítségre szorulnak, hogy boldogulhassanak. Ennek a korosztálynak a szülei pedig rendszerint már betegek, sokszor súlyosan, vagy már meg is haltak.

A munkahelyek is egyre kevésbé kapkodnak a negyvenesek, ötvenesek iránt, bár ez a munkaerő-hiány miatt mostanában sok országban változni látszik. A jövedelem sokszor tetőzik, a továbblépés nehézzé vagy lehetetlenné válik. Sok tartós párkapcsolat felbomlik, gyakoriak a válások. Ilyen problémák miatt alakul ki az U közepe, az életközepi mélypont.

Amint a német Der Spiegel is írja, innét azonban felfelé vezet az út, az emberek többségénél javul a helyzet. Annak ellenére, hogy az egészség, a fizikai erőnlét fokozatosan csökken, eközben az elégedettség az élettel, a boldogság növekszik. Ezt a pszichológusok azzal magyarázzák, hogy az idősödő emberek a jövő miatt egyre kevésbé kell aggódjanak. Egyre kisebb a felelősség, teher a vállukon. Ismét jobban élvezik az életet.

Ez persze csak a nagy átlag, vannak olyanok is, különösen a magányosak, akik életük dele után is sokat szenvednek. Természetesen a kor előrehaladtával sok betegség által kínzott, ágyhoz kötött emberek elégedettsége is sokkal alacsonyabb. Az elmélet kritikusai rámutatnak arra is, hogy egyes feltörekvő országokban más összefüggések lehetnek érvényesek, mint Nyugaton.

(Lásd még: Legyőzni a halált, meghosszabbítani az életet – indulnak az emberkísérletek)

(Der Spiegel, 2019. november 23.)