A két kínai internetes óriás, a Tencent és az Alibaba létrehozott egy-egy fizetési platformot, melyek WeChat és Alipay névre hallgatnak, és hihetetlenül gyorsan elterjesztette őket belföldön, főleg a városokban. A lényegük, hogy bárki, akinek Kínában van bankszámlája, azt összekapcsolhatja az okostelefonjára letöltött két alkalmazás valamelyikével, és onnantól kezdve meg is van az elektronikus pénztárcája.
Nagy ugrás
Egyszerűség szempontjából olyan, mint nálunk a kártyaérintés, vagyis paypass, azzal a különbséggel, hogy az elfogadó oldalnak sincs szüksége költséges terminálra, hanem ő is a telefonján lévő QR kód által használja a rendszert. Ennek következtében nem maceraként tekintenek rá, mint nálunk sok helyen a kártyás fizetésre, hanem egy nagy könnyítésre. Olyannyira elterjedt rövid idő alatt, még az utcai zenészek is kitesznek egy táblát rajta QR kódjukkal, és így lehet nekik fizetni, nem kell aprót dobni a kalapba.
A nagy ugrás annak köszönhető, hogy Kínában nem volt ideje elterjedni a bankkártyának, így egyszerűen kihagyják, és már egy modernebb megoldást választottak. Ez nálunk is így volt a csekkel, ami egy divatos, de bonyolult fizetési eszköz volt a fejlett országokban akkor, amikor nálunk még fel sem merült, hogy bankszámlája lenne bárkinek is, csat takarékbetétkönyvek léteztek. Aztán jött a kártya és az elektronikus utalás, és mire nálunk is piacgazdaság lett, már csak ezek terjedtek el, míg a „régi” nyugatról néha még mindig érkezik egy-egy csekk, morognak is az itthoni bankok, ha valaki be akarja váltani.
A készpénzesek
Kínában most ugyanerre a szerepre jut a bankkártya, fölösleges nyűg. Így viszont sok külföldi csak készpénzzel tud fizetni, pláne, hogy kínai bankszámla nélkül egyelőre nem is lehet rácsatlakozni a két telefonos fizetési rendszerre. Ez a probléma persze idővel nyilván megoldódik majd, ahogy a bankkártyát is elfogadják szerte a világon (igaz, azokat néhány monopolhelyzetű társaság bocsátja ki, mint a Visa és a Mastercard, így ők a világ szinte összes bankjával megállapodnak).
A készpénzhasználat igénye persze nyilván megmarad egy körben, hisz van, aki nem szeretné, ha követhető lenne a költekezése. Ez azonban a kínaiakat látszólag nem zavarja: a virtuális pénztárcába, bankszámlába csak akkor kukkanthat be más, ha megvan hozzá a jelszava, sőt sok esetben visszaigazoló kód is kell hozzá. Így nem csinálnak belőle akkora ügyet, mint mondjuk a gazdag svájciak, akik nagyon szeretik a készpénz nyújtotta inkognitót.
Jó üzlet is
A CNBC szerint a két óriás, az Alibaba és a Tencent óriási bevételre tesz szert a szisztémából, mégpedig úgy, hogy nem kell nagy költséget felszámítania, ami nyilvánvalóan visszafogná a forgalmat akár a fizetők, akár az elfogadók részéről. A technika üzemeltetése olcsó, a forgalom az 1,4 milliárd ember által lakott, gyorsan fejlődő országban gigászi, így egész elenyésző jutalékszint mellett is szép összeg jön össze. A Tencent tavalyi utolsó negyedéves eredményében az egyéb szolgáltatások sor, ami a mobilfizetéseket is tartalmazza, a háromszorosára, 940 millió dollárra nőtt.
Az amerikai elnök adminisztrációjának akár a vészhelyzeti tartalékot is fel kell használnia az élelmiszersegélyek folyósítására. 
