Statisztikai hivatalunk, a KSH tavaly készített új „népesség-előreszámítást”, azaz megpróbálta megbecsülni a jövőbeni magyar lakosság számát és összetételét. Az eredmény ijesztő: az alapváltozatban, azaz a legvalószínűbbnek tartott verzió szerint „2060-ban várhatóan 7 millió 900 ezer fő lesz Magyarország népessége, a magas változat 8 millió 700 ezres népességszámot jelez, az alacsony változatban 6 millió 700 ezer fő szerepel”.
De a mi nyugdíjunk szempontjából nem a lakosságszám a fontos, az a lényeg, hogy lesz-e, aki a nekünk járó pénzt megtermelje. A jelenlegi állami nyugdíjrendszer ugyanis úgy működik, hogy a jelenlegi befizetésekből, járulékokból, amit a dolgozóktól levonnak, fizetik a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját. Tehát aktív dolgozók kellenek a nyugdíjak fizetéséhez.
Húsz év múlva nem lehet megpihenni?
Jelenleg mintegy 5,4 millió az aktív korú, 25-65 éves lakosok száma, míg 1,8 millió a 65 éves és afeletti polgároké, tehát háromszor annyi a munkaképes, mint a nyugdíjas korú személy. (Persze az aktív korúak közül sem mindenki dolgozik – tanul, beteg, szül, börtönben van, munkanélküli stb. –, és a nyugdíjasok közül is van, aki még aktív.)
Már húsz év múlva, tehát 2036-ban nagyon más lesz a világ: a 4,4 millió aktív korú személyre 2,2 millió idősebb fog jutni, tehát már csak két munkaképes korú személy jut majd egy nyugdíjasra. Újabb húsz év múlva, 2056-ban 1,42 lesz az arányuk, azaz egy nyugdíjasra másfél aktív korú személy sem jut majd. (Más számítások szerint 40-60 év múlva körülbelül kétszer annyi eltartott jut majd egy dolgozóra, mint most.)
A pesszimista becslésnél is jöhet rosszabb
És ez nem is a legpesszimistább becslése a KSH-nak, hanem a közepes, amely például migrációs többlettel, azaz nettó bevándorlással számol, aminek egyelőre nincs sok jele. Elképzelhető az is, hogy inkább az elvándorlási folyamatok lesznek erősebbek, amelyek főleg a fiatalokat, az aktív dolgozókat érintik. Ezen kívül a KSH 1,6-os termékenységi arányszámmal számol (azaz egy nőre jutó átlag 1,6 gyermekkel), míg a 2014-es adat 1,4 volt. Azt sem tudjuk, az aktív korúak közül mennyi fog ténylegesen dolgozni.
Az Allianz Hungária Tudásközpontjának írása szerint az alapverzió 340 ezer fős bevándorlással számol 2060-ig, az optimista verzió félmillióssal, a pesszimista nullával. Nincs olyan variáció, amely csökkenő népességet jelezne előre. (Pedig az is könnyen bekövetkezhet.)
A nyugdíjakon kell spórolni?
Az Allianz azt is írja, hogy az elvándorlás „a 2008-ban kezdődő gazdasági válság hatására erősödött fel, ráadásul a környező országokból bevándorlók is egyre inkább csupán tranzitországnak tekintették Magyarországot”. „Így összességében egyre kevésbé számíthatunk jelentős vándorlási nyereségre.”
Mi lesz, ha nem lesz a nyugdíjaknak fedezete? Vagy a nyugdíjakon kell spórolni – így jóval alacsonyabbak lehetnek a nyugdíjak, legalábbis relatíve, a fizetésekhez képest –, vagy a befizetéseket kell növelni. Az utóbbi az élőmunka most is nagyon magas terhei miatt csak korlátozottan tűnik megvalósíthatónak.
A tények a megtakarítás mellett szólnak
Egy harmadik megoldás, ha az állam kiadásait csoportosítják át, és más tételek rovására az adóbevételekből növelik a nyugdíjráfordításokat. Ilyen tételek lehetnek az egészségügy, az oktatás, a gazdaságfejlesztés, az állami bürokrácia fenntartása.
További megoldást jelenthet, ha valamilyen nagy ugrás következne be a gazdasági fejlődésben, növekedne a GDP, az elosztható jövedelem. Nagymértékben nőne a dolgozók termelékenysége, bére és így járulékbefizetése.
Erre azonban nem lehet alapozni, mert több feltétel egyidejű teljesülése esetén jöhet létre. Próbáljunk meg inkább felkészülni, és saját kezünkbe venni a sorsunkat, a nyugdíjunkat. Minél hamarabb elkezdünk takarékoskodni, félretenni a jövedelmünkből, annál kevesebbet kell havi szinten megtakarítanunk, hogy idős korunkra a megfelelő életszínvonalban részesüljünk.
(Nézze meg videóinterjúnkat is a nyugdíjmegtakarítások fontosságáról itt.)
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
