Lassan véget ér a fűtési szezon, miközben jönnek a számlák a kormánypropagandával kiegészítve, hogy mennyit spóroltunk a rezsicsökkentésen. Az igaz, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent nálunk a hazai lakossági gázár, az Eurostat euróban vezetett statisztikája szerint 2012. vége és 2016 vége között mintegy 30 százalékkal. (Egy Gigajoule-ra vetítve, adókat beleszámolva, 20 és 200 GJ közötti fogyasztású fogyasztók.)
Ezzel azonban korántsem lettünk Európa-bajnokok, eközben ugyanis Bulgáriában mintegy 44 százalékkal csökkent az ár, Észtországban, Görögországban és Lettországban 36-37 százalékos volt a mérséklődés, és Luxemburg is utolért minket 30 százalékos áreséssel. Húsz százalék felett csökkentettek a lengyelek, a horvátok, a szlovének és a dánok is.
A rezsiblöff
Emelkedést egyedül Írországban regisztráltak, illetve valószínűleg Romániában is ezt mutatja majd az adat, ha kijön. Az EU 28 országának átlaga néhány hiányzó szám miatt nem állapítható meg, de kicsit korábban, 2016. első féléve és 2012. második féléve között 11 százalékos volt a csökkenés. Azoknak lett tehát igazuk, akik azt mondták, a rezsicsökkentés lényegében blöff, az amúgy is Európa-szerte eső gázárakra rakott politikai máz.
Akkor most így vagy úgy, de alacsonyak lettek Magyarországon a gázárak? Attól függ. Látszólag igen, mert egy Gigajoule energiatartalmú gáz ára nálunk tavaly 9,99 euró volt a statisztika szerint, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. Bulgáriában van még olcsóbb gáz (8,65 euró), Észtországban (9,1), és valószínűleg Romániában, legalábbis tavaly az első félévben csak 9,22 euró volt. Az EU átlaga félévkor 17,26 euróra rúgott.
Valójában a középmezőnyben vagyunk
Ám mégsem olyan olcsó a hazai gáz, ha figyelembe vesszük az egyes országok ár- és bérszínvonalának különbségeit. Nyilván háromszor-négyszer akkora fizetésből a kétszer akkora gázárat is könnyebb lenne kifizetni. Nem a fizetések, de az eltérő árszínvonal különbségeit hivatott kifejezni a PPS-adapú árstatisztika (Purchasing Power Standard), ahol az országok árszínvonala közötti különbségeket egy szorzóval egyenlítik ki. Az EU átlagának szorzója 1-es, a szegényebb, alacsonyabb árfekvésű országoké ennél nagyobb, a gazdagabbaké ennél kisebb.
Ennek alapján az EU 28 országának átlagos gázára maradt ugyanúgy 17,26 euró (az egyes szorzó miatt), a magyarok tíz eurója viszont EU-s árszintre átszámítva az EU-s átlag körüli, 2016. második felében 17,71, első felében 17,02 eurónak felelt meg. Amint grafikonunkon látható, ezzel nagyjából az EU középmezőnyében helyezkedünk el. Vannak országok, ahol sokkal inkább megterhelő a gázszámla kifizetése, mint nálunk, másutt viszont sokkal könnyebb.
Ahol alig kell fűteni
A legrosszabb helyzetben levő Spanyolországban, Portugáliában a viszonylagos drágaság amiatt lehet, hogy ott télen is alig kell fűteni, így kevés gázt használnak az emberek. Ez pedig kevesebb bevételt jelent a szolgáltatóknak, egy egységnyi gázra vetítve így drága az infrastruktúra, például a vezetékhálózat fenntartása.
Folyton piszkálják
Ez a statisztika nem szól a bérekről, bár az árszínvonal azokkal is összefügg. Nyilván ha sikerülne a hazai béreknek, nyugdíjaknak felzárkózni a nyugat-európai szinthez, vagy megközelíteni azt, az a gázt is megfizethetőbbé tenné. Bár lehet, hogy akkor a mindenkori kormányok az árakat is megemelnék, ahogy teszik azt az üzemanyagokkal, az adók állandó piszkálásán keresztül.
A nagy gázár-különbségek miatt, akár euróban, akár vásárlóerő-alapon vesszük, az embernek az az érzése, hogy a gázár mindenütt politikai kérdés. Ekkora különbségek nem jöhetnek létre pusztán piaci alapon. Úgy is mondhatjuk, hogy a politikusok a gázért annyit kérnek, amennyit a lakosság – és a szolgáltatók – szerintük elbírnak, vagy amit az adott politikai helyzetben megfelelőnek tartanak, vagy amennyit nem szégyellnek.
A szlovén kormány csütörtöki ülésén további hat hónappal meghosszabbította a határellenőrzést a horvát és a magyar határon.
