Idén februárban megszületett a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról szóló amerikai-magyar kétoldalú egyezmény. Az egyezményt létrehozó törvény Magyarországon idén április 8-án lépett életbe azzal a kitétellel, hogy a szabályozás csak a két ország törvényhozó testületeinek jóváhagyását követő második hónap első napjától lép hatályba.

Mire vonatkozik?

A régóta várt egyezmény hatálya minden olyan jogszabályra kiterjed, amelyek a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi és hozzátartozói nyugellátásokat, valamint Magyarország vonatkozásában a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait szabályozzák – specifikus jogok és eljárások rögzítésével. 

Szmicsek Sándor a MAZARS adópartnere elmondta: a megállapodás létrejöttét gazdasági jelentősége mellett az is indokolta, hogy az illetékes hazai minisztériumhoz folyamatosan érkeznek a két-ország viszonylatában felmerülő társadalombiztosítási megkeresések, amelyek egyik visszatérő témája volt az amerikai jog szerint szerzett nyugdíjak korlátozása.

Mi változott?

Az egyezmény rendelkezik arról, hogy a foglalkoztatott személyekre a munkavégzés helye szerinti jogszabályok vonatkoznak, vagyis a biztosítási kötelezettség a jövedelemszerző tevékenység államában áll fenn. Ez alól kivételt jelenthetnek a munkavégzés céljából kiküldött munkavállalók, önálló vállalkozói tevékenységet folytatók.

Ha ugyanis a másik szerződő állambeli tartózkodásuk igazoltan nem haladja meg az öt évet kérelmezhetik, hogy rájuk továbbra is a kiküldő állam jogszabályai vonatkozzanak. Ilyenkor a kiküldetés vagy önálló vállalkozói tevékenység időtartamának kezdetét úgy kell tekinteni, mintha az az egyezmény hatályba lépése napján kezdődött volna. Ezen kivételszabály alkalmazható például a közszolgálatban dolgozók, illetve a vízi és légi járműveken foglalkoztatottak esetében is. Az ellátásokra vonatkozó rendelkezésekben a pro rata temporis elv érvényesül, melynek lényege, hogy a jogosult a megszerzett biztosítási idővel arányos ellátásban részesül. 

Az egyezménynek köszönhetően, azon személyek, akik valamely szerződő államban amiatt nem jogosultak nyugdíjra, mert külön-külön nem gyűjtöttek össze kellő biztosítási időt, megnyugodhatnak, hiszen a megállapodás rendelkezik a biztosítási idők beszámításáról is. Ez vonatkozik az egyezmény hatálybalépése előtt megszerzett biztosítási időkre is.

Elméleti összeg

A szociális ellátások kiszámítása során egy „elméleti összeget” határoznak meg, amelyet a jogosult abban az esetben kaphatna meg, hogyha a teljes (amerikai és magyar jogszabályok szerint számolt) biztosítási időt az adott országban szerezte volna meg. Az „elméleti összeg” ezt követően arányosításra kerül a teljes-, valamint az adott állam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idők arányával.

Az amerikai ellátásra való jogosultsághoz legalább hat – az amerikai jogszabályokkal összhangban megszerzett – biztosítási negyedév szükséges, míg itthon minimum 365 nap az elvárás.