Merész húzásnak is szemtanúi lettünk a karácsonyi műkereskedelmi árveréseken

Árverés előtt tanulmányoztuk a Kieselbach és a Virág Judit Galéria aukciós kiállításán a tételeket és a következőket állapítottuk meg:

Két mondatot ragadjunk ki a szövegből, mert ezzel érdemes indítani az árverések elemzését. 

„Az, hogy mi várható (becsérték alapján) más kategória, mint az, hogy mi történik valójában (leütési ár ismeretében). Úgyhogy az árveréseket követően, amint rendelkezésünkre állnak a hivatalos leütési listák, már okkal-joggal lehetünk okosak.”

Akkor most legyünk okosak (tegyük hozzá: persze, utólag könnyű, de tanulni soha nincs késő).

A VJG árverése egy nappal korábban volt, mint a KG rendezvénye, bevált szokás szerint a Kongresszusi Központban, illetve a Marriott Szálló báltermében. A VJG árverésén 177 tétel indult, közülük a két leghíresebb egy Gulácsy- és egy Tihanyi-festmény. A Gulácsy-kép, amelynek két címe is volt (Hárfázó nő, illetve Régi instrumentumon játszó hölgy), 100 millió forintról indult és 200-300 millió volt a becsérték alsó-felső határa. Ez kissé merész húzásnak tűnt, de a tétel olyan kiváló marketinget kapott (részint az árverőház, részint a sajtó részéről), hogy nem tűnt lehetetlennek. A licitverseny végül is 140 milliónál ért véget: ezen az áron ütötték le.

Van valamelyes összehasonlítási alapunk, ugyanis ez a festmény már szerepelt hazai árverésen, mégpedig 2002. december 9-én, a Mű-Terem Galéria (akkori nevén a Virág Judit Galéria) árverésén. Azon a napon 28 millió forintról indult és 95 milliónál ütötték le. Abban az évben született meg az euró készpénzes (kézbe fogható) változata és lett 250 forint az árfolyama. Ha euróban számoljuk, akkor ez a leütési ár 380 ezer euró volt. Manapság az euró árfolyama 380 forint körül kóvályog (az árverés előtti napi zárás után – az aukció szombaton volt – 384,40 lett a záróárfolyam). Nos, a 140 millió forintos leütési ár kis kerekítéssel 364 204 euró lenne. A tanulságok levonását rábízzuk az olvasóra. Annyit azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy kétségtelen, ha elérte volna a leütési ár a becsérték felső határát, amelyet 300 millióban jelölt meg az árverőház, akkor az már 780 ezer euró fölött lehetett volna, ami valóban jónak tűnő hosszútávú befektetés. Mármint, ha ebből a célból vásárol valaki értékes műalkotást, nem pedig azért, hogy élvezze a műalkotás szépségét. 

A másik százmillió forint fölötti leütési árat az a Tihanyi Lajos-festmény érte el, amely ugyancsak nagy hírverést kapott a hazai sajtóban, ugyanis teljes évszázada bujkált a nyilvánosság elől egy magánlakásban, magántulajdonként. Az árverésen 80 millió forintról indult, becsértékét 160-240 millió közé helyezték el, leütési ára 130 millió lett. Ezt az eredményt azonban talán mégsem az elvárt pályafutás felől kellene megítélni, hanem inkább arról az álláspontról, hogy több mint másfélszeres áremelkedést produkált és manapság még karácsony előtt is meg kell becsülni egy 130 milliós művészeti vásárlást.

A leütési árak tekintetében (a nagyságukat illetően) ezután nagy szünet következik. Annyira, hogy a harmadik, legmagasabb leütési árat egy Vaszary János-festmény kérte el, a Tóvárosi tájkép című, amely 55 millióról indult és 70 milliónál ütötték le. Ez volt az egyetlen műalkotás 50 és 100 millió közt, de 10 és 50 millió közti leütési áron további 18 festmény volt még.

Említésre méltó közülük Egry József  balatoni képe, az Esti kikötő című, amely 15 millióról indulva 30 millióig meg sem állt. A duplázás nem véletlen, hiszen ez a festmény az életmű legjobb darabjai közé tartozik. Nem utolsósorban pedig elérte az előzetesen kalkulált becsérték felső határát. A Boromissza Tibor: A szatmárnémeti piac misztikus megvilágításban című kép 18 millióról indult, becsértéke 30-45 millió volt, leütési ára pedig 40 millió lett. Czóbel Béla egykori párizsi lakhelyét örökítette meg 1925-ben, most 26 millióról indult, és végül elkelt a becsértéke alsó határán (36 millión). 

Érdemes körbenézni az alsóbb kategóriákban is, hiszen több igen színvonalas műalkotással lehetett találkozni és leütési meglepetésekkel is. Például Galambos Tamás: Téli táj című képével, amely 800 ezerről indulva 3 milliónál fejezte be a szárnyalását, a jellegzetes stílusú festmény esztétikailag és gondolatilag is kiemelkedik a mezőnyből. Vagy idevehetjük a 6,5 millióról indított másik Egry képet, a Badacsony címűt, amely a becsérték felső határát is felülmúlta 1 millióval (16 millió). Érdekes, hogy Mednyánszky László impresszionisztikus éjszakai erdei tájképe, amely 7,5 milliónál várta a licitálókat, erősen rácáfolt a kétkedőkre: a becsértéke felső határát megugorva 19 millióig tartott a licitverseny. 

A VJG festményárverésein hagyományosan szerepelnek a nagyon értékes Zsolnay-vázák és -kerámiák, mégpedig festményár-kategóriában. Az 1900-ban készült Apáti Sándor és Mack Lajos tervei szerinti eozinmázas keménycserép váza 2,4 millió forintról indult, 3,4 milliónál ütötték le. Voltak drágább példányok is (5-7 millió), de az úgynevezett római stílusú, domborműves, eozin díszítésű, 61,5 centméter magas, 45 centméter átmérőjű keménycserép váza 28 millióig versengett a licitálók pénztárcájáért, 15 millióról indulva. 

Egy nappal a VJG árverése után tartották meg a KG karácsonyi árverését. Ez természetesen nem hirtelen ötlet alapján történt, hiszen hónapokkal korábban kell mindkét árverőháznak lefoglalnia adott napra az árverése helyszínét: ez évtizedes gyakorlat náluk. Hogy ki van előbb, ki árverez utóbb, annak előnye is, hátránya is van. Gondolhatnánk, hogy aki előbb árverez egy nappal, az jó esetben letarolja a piacot és kiüríti a vásárolni akarók pénztárcáját. Aki viszont egy nappal később indul, annak lehetősége van arra, hogy felmérje: mit tud a piac, mire képes a vételképes kereslet. A dolog persze nem egészen így működik, arról nem szólva, hogy a vásárlók mindkét árverési kiállítást alaposan végig tanulmányozzák (akár egyikről a másikra átsétálva, hiszen ugyanakkor vannak nyitva, egymástól 50 méterre), van idejük mérlegelni. Főként, ha van anyagi erejük is hozzá. 

A két kiállítást összehasonlítva egyértelműen megállapítható volt, hogy a KG festményárai és becsértékei valamivel magasabbra voltak helyezve, mint a VJG kollekciójáé, s ezt előzetesen értékelni, besorolni semmiképpen sem lett volna értelmes álláspont, ezért annak idején nem tettük. Utólag azonban, az árverés befejezését követően már lehetünk okosak. A KG 258 tételéből végül 4 festmény ugrotta át a 100 milliós határt, közülük egy pedig a 200 milliósat is. További négy festményt ütöttek le 50 és 100 millió közti áron, 10 és 50 millió közt pedig 31 tétel végezte a pályafutását. Ez akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy a tételek elkelési aránya 71,7 százalék volt (a VJG árverésén ez a mérték 90,96 százalék, csak 16 tétel maradt vissza).  

Természetesen a legmagasabb leütési ára az ugyancsak nagy sajtó- és marketing-sikert aratott Rippl-Rónai József:Kalitkás nő című képének lett: 180 millióról indult és 220 milliónál ért célba, ez még akkor is csúcsár, ha az előzetes becsértéke 240-320 millió volt. Egyébként a becsérték és a valóság közti különbség nem volt egyedi eset ennél a festménynél, sőt, a végeredmények birtokában elmondható, hogy mindkét vezető aukciósház ugyanazt a rendszerhibát követte el. A 2023 végi országos és egyéni gazdasági-anyagi helyzetben (főként a belátható jövőre való tekintettel: tartós és magas infláció – még ha egy számjegyű is – további adók bevezetése, nehezebb megtakarítási lehetőségek, stb.) túlbecsülte a piac fizetőképességét. Úgyhogy azt kell mondani: a vásárlói piac még így is szépen teljesített.

Százmilliós leütési ár fölött végzett három tétel:

• Czóbel Béla: Nagybányai parkrészlet című olajképe 120 millióról indult, 170 milliónál ütötték le (becsérték: 160-240 millió)
• Gulácsy Lajos: Nő rózsával című olajképe 85 millióról indult és közelesen megkétszerezte ezt az árat: 160 millió lett. (becsérték: 120-160 millió)
• Vaszary János csendélete (Virágok szerencsehozó szoborral) 120 millióról indult, 140 milliót ért meg egy licitálónak (becsérték: 140-180 millió)

Ötven-, és százmillió között összesen három tétel végzett:

• Kontuly Béla: Bokrétaünnepély című olajképe, amely 42 millióról indulva 85 millióig szárnyalt (becsérték: 55-75 millió)
• Batthyány Gyula tájképe 28 millióról indult és 60 milliónál ütötték le (becsérték: 36-48 millió)
• Göröncsér Gundel János: Mese című nagyméretű olajképe 26 millióról indulva kishíján megduplázta ezt: 50 milliónál fejeződött be a licitverseny (becsérték: 35-55 millió)

Ugyancsak 50 milliónál ütötték le Boromissza Tibor: Kalapos nő parkban című olajképét, amely 44 millióról indult (becsérték: 55-85 millió)

Ne feledkezzünk meg azonban a festmény-elit elemzése közben a festmény-köznépről, hiszen jónéhány színvonalas és művészi alkotás volt az alsóbb értékkategóriákban is. Féltucat Scheiber-festmény futott be szép pályát. Például a Szivarozó önarckép (22-30 millió), vagy Glatz Oszkár tavaszi tájképe (12-20 millió). Ide sorolhatjuk Hencze Tamás, Nádler István, Ország Lili, vagy Barcsay Jenő egy-egy munkáját: leütési áruk (ebben a sorrendben) 3,6 és 12, valamint 1,9 és 2,2 millió forint volt.  Ez azt mutatja, hogy a nemrégiben elhunyt és élő kortárs művészek alkotásainak egyre nagyobb a kereslete.

Egyre kevésbé megkerülhető kérdés, amelyre még rátérünk a VJG Háború utáni és kortárs művészek című aukciójának elemzésével sorozatunk befejezésekor.