|
| Ez az édesanya a tizenhét éves, születése óta autizmussal élő fiát otthon látja el, ezért ápolási díjban részesül, amelynek összege nettó 40 ezer forint. MTI Fotó: Komka Péter |
Azok, akik például otthon maradnak a gyerekeikkel vagy más rászoruló hozzátartozóval, nagymértékben hozzájárulnak a család és a társadalom mindennapjaihoz szülőként, a család támaszaként. Munkájukért azonban nem jár fizetés, nem jogosultak juttatásokra, így a nyugdíjjal kapcsolatos kockázataik igen magasak, hiszen rá vannak utalva arra, aki eltartja őket - hívja fel a figyelmet az Aegon csoport globális kutatása.
Kit hívunk háztartásbelinek?
A kutatásból jellemzően az alábbi kép rajzolódott ki róluk:
|
A megkérdezettek többsége (65% globálisan, 75% USA, 61% Egyesült Királyság, 61% Hollandia) úgy gondolja, hogy a házastársuk vagy partnerük jövedelme nagyon vagy különösen fontos lesz majd nyugdíjas korukban. Magyarországon különösen magas ez az arány, a hazai háztartásbeliek 87 százaléka számít partnerére nyugdíjaskorában, 41 százalék pedig azt gondolja, a családjának is segítenie kell majd őt anyagilag idős korára.
Félnek a nyugdíjasévektől
Bár mindenkinek az életében érzelmileg és anyagilag is nagyon nehéz a válás, a házastárs vagy a partner elvesztése, ám ez hatványozottan igaz a háztartásbeli nőkre és férfiakra.
A háztartásbeliek jövővel kapcsolatos elvárásai hasonlatosak a munkavállalókéhoz és a nyugdíjasokéhoz, ám ők kevésbé optimisták a nyugdíjukkal kapcsolatban. Amikor azt kérdezték tőlük, mi jut eszükbe, ha a nyugdíj szót hallják, 60%-uk mondott pozitív jelentésű szavakat, szemben a munkavállalók és nyugdíjasok 71%-ával. Magyarország sajnos ebben is élen jár, a háztartásbeliek 76 százalékának negatív szavak jutnak róla eszébe, mint például a bizonytalanság.
Mi lesz, ha nem lesz nyugdíj?
Világszerte a háztartásbeliek kevesebb, mint fele tesz félre a nyugdíjas éveire. A magyar háztartásbeliek sajnos az átlagosnál is felkészületlenebbek, 78 százalékuk egyáltalán nem takarít meg, 60 százalékuknak semmilyen pénzügyi terve nincs is erre az időszakra.
Bár nem könnyű egy háztartásbelinek takarékoskodnia, hiszen a munkájáért nem kap fizetést, nem jó stratégia azonban, ha valaki nem tesz semmit. A kutatás az Aegon cégcsoport megbízásából készült, a társaság azt írja: az államnak, a munkáltatóknak, és a nyugdíjbiztosítási szakmának is fontos szerepe van, hogy új megoldásokat kínáljon.
Öt javaslatot fogalmaztak meg:
|
1. A háztartásbeli vállaljon nagyobb részt a család pénzügyeiből, a napi költségvetés megtervezésétől kezdve a hosszú távú tervezésig. A házastárssal vagy a partnerrel együtt ki kell számolni a nyugdíjmegtakarítás szükséges összegét, és össze kell állítani egy pénzügyi tervet ennek megvalósítása érdekében. A tervnek tartalmaznia kell egy vészforgatókönyvet váratlan esetekre, így a válásra, a különélésre, vagy a házastárs halálára is. Érdemes konzultálni egy tapasztalt pénzügyi tanácsadóval. 2. A háztartásbeli vállalhat részmunkaidős állást a nyugdíjkockázatok mérséklése érdekében. Ez nemcsak jövedelmet jelent, de az állami nyugdíjrendszerben vagy a munkáltatói nyugdíjjuttatásokban való részvételt is. A munkaerőpiacon maradva naprakészen lehet tartani a szaktudást, ami szükség esetén jobban fizető vagy egy teljes munkaidős álláshoz vezethet. 3. A munkáltatók vegyék fontolóra a rugalmas foglalkoztatás formáit, amely lehetőséget adna a háztartásbelieknek munkába állni, és így egyensúlyba hozni az otthoni kötelezettségeiket. 4. A munkáltatóknak érdemes végiggondolni, hogy részmunkaidős foglalkoztatottság vagy megbízási jogviszony esetén is biztosítják az egészségbiztosítási és jóléti juttatásokhoz való hozzáférést. 5. Az állami társadalombiztosítási rendszerben létre lehet hozni egy kreditrendszert a háztartásbeliek és az otthoni ápolásra szorulók ellátását biztosító családtagok számára, akik nem tudnak befizetni a társadalombiztosítási kasszába, ezzel elismerve a fizetés nélküli munkájukat és a társadalomhoz való hozzájárulásokat. |
Vegyesen alakult a magyar fizetőeszköz árfolyama a főbb devizákkal szemben hétfőn estére reggelhez képest a nemzetközi devizakereskedelemben. 
