Szétszakadt az ország: óriási különbségek vannak a nyugdíjban

MTI Fotó: Varga György

A nyugdíjak mértéke szoros kapcsolatban van a bérek alakulásával. Könnyű belátni, ha növekedik a területi átlagbérek közötti olló, akkor ez megjelenik a nyugdíjaknál is. Különösen érdekes ez a megyék közötti bérollót vizsgálva, ugyanis az 2010 és 2017 között jelentősen szétnyílt. A második Orbán-kormány idejének elején Győr-Moson-Sopron megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között 15 százalékos volt a nettó átlagbérek különbsége, 2016-ra ez 54,2 százalékra nőtt. Majd a minimálbér emelésének köszönhetően tavaly év végén a különbség kicsit javult, és már „csak” 48,6 százalék.

Nyilvánvaló, hogy ez a bérkülönbség megjelenik a nyugdíjak kapcsán is. Nem is olyan mértékben, mint a béreknél - legalábbis egyelőre. 2010-ben a Győr-Moson-Sopron megyére számítható öregségi nyugdíj átlaga és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében adott ugyanilyen juttatás között 5,4 százalékvolt a különbség. Ez hat év alatt 6,5 százalékra nőtt.

De nem ez a legnagyobb differencia. Budapestet nem számítva – a főváros kiemelkedő gazdasági helyzetét figyelembe véve – ha a legjobb átlagnyugdíjat és a legrosszabb átlagnyugdíjat adó megyéket összehasonlítjuk, akkor az eredmény az, hogy 2016-ban Fejér megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye között 16 százalék a különbség. Ez olyan, mintha két havi nyugdíjjal többet fizetnének a Fejér megyében élő nyugdíjasoknak, mint a keleti országrész megyéiben élőknek.

Érdekes az, hogy a nyugdíjak közötti különbség ebben a területi viszonylatban 5 százalékponttal nőtt az Orbán-kormány ideje alatt.

Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: bér és nyugdíjak (százalék, forrás: Policy Agenda)

Gazdasági növekedés és nyugdíjak

Az elemzés készítői megnézték azt is, hogy egy-egy megyében mennyi az öregségi nyugdíjra fordított pénzek és a megtermelt GDP aránya. A Budapesten megtermelt GDP-nek 1995 és 2016 között évi átlagban 4,9 százalékát költötték öregségi nyugdíjakra. Ez egy viszonylag kiegyensúlyozott sávban mozgott a vizsgált kb. 20 éves időszakban.

Egyetlen megye van, amely Budapesttel hasonló mutatóval rendelkezik, ez Győr-Moson-Sopron megye, ahol a GDP-nek az 5,9 százalékát teszi ki az öregségi nyugdíjak összege. A többi megyében mindenhol 8 százalék felett van ez az arány. Ha a kelet-nyugat összehasonlítást végezzük el (Budapest nélkül), akkor a nyugati országrészben 9,66 százalék az öregségi nyugdíjak GDP-aránya, míg keleti megyék átlagában ez 11,3 százalék.

Ez az összehasonlítás azért is fontos, hogy megmutatja, hogy még az alacsonyabb nyugdíjszint megtermelése is milyen erőfeszítést jelent a nehezebb helyzetben lévő régiók számára.

Ha növekszik a bérolló

A bérolló növekedése szükségszerűen kihatással van a nyugdíjakra is. Mivel az alacsonyabb bért keresők nem feltétlenül most mennek nyugdíjba, hanem évek során folyamatosan érik el majd a már 65 évre emelkedett nyugdíjkorhatárt, ezért a növekvő nyugdíjkülönbségek még most fognak jelentkezni.

Az ebből a helyzetértékelésből származó cselekvés társadalompolitikai értékválasztás kérdése. Lehetséges út, bár társadalmi esélyegyenlőség szempontjából kevéssé védhető, hogy a kormányzat nem avatkozik bele a folyamatokba, és tudomásul veszi a folyamatosan növekvő területi egyenlőtlenséget.

A másik lehetőség, hogy egyszerre próbálja meg a bérek kiegyenlítését, és a kisnyugdíjak helyzetének megoldását felvállalni. Látható, hogy főleg az egykulcsos adó azokban a megyékben emelte meg jobban a nettó béreket, ahol a gazdasági szerkezet erősebb. Így a keleti megyék hátrányba kerültek. Ezen a tényen idei-óráig szépít a minimálbér emelése, de a különbségeket nem tudja tompítani jelentős mértékben.

A kisnyugdíjak emelése (akár nyugdíjminimum, akár speciális korrekciós program segítségével) a már nyugdíjba mentek helyzetének javítását eredményezheti. Az említett két lépés azonban egyszerre hozhat társadalmi egyenlőség szempontjából változást.

Bezárnak a boltok

Az alacsony bérek, az alacsony nyugdíjak közvetlen hatással vannak a helyi gazdaságra. Ennek jeleit látjuk például a kistelepülések kisboltjainak bezárásába is. Ha Budapestről, és a fejlettebb gazdasági térségekből képletes módon nem „csoportosít” át az állam GDP-t a nehezebb térségekbe, és nem próbál területi kiegyenlítődést elérni, akkor növekedni fog az egyenlőtlenség. Ez pedig belső elvándorlással, rosszabb egészségügyi mutatókkal, romló munkaerőpiaci aktivitással jár majd.

Ennek jeleit láthatjuk már abban is, hogy 2010 és 2017 között Budapest, Pest megye és Győr-Moson-Sopron megye népességszáma nőtt, míg az országos átlag 2 százalékos csökkenést mutat. De ennél is rosszabb, hogy Baranya, Békés és Nógrád megye esetében 6 százalék feletti népesség csökkenés volt az elmúlt hét évben.