Nagyot fordult a világ velünk tizenkét hónap alatt. Egy éve még azon szomorkodtunk, hogy az Európai Unió 27 tagországa közül nálunk volt a legmagasabb az éves infláció, így két esztendő elteltével visszaestünk oda, ahonnan elindultunk, csak éppen más értékkel. 2023 januárjában még 25,7 százalékos éves fogyasztóiár-index „kellett” az utolsó helyhez, tavaly ilyenkor elég volt az 5,5 százalékos ráta is.
Most viszont azt konstatálhatjuk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által idén januárra kimutatott 2,1 százalékos éves inflációnk az EU-ban a tizenkettedik legmagasabb (Németországéval azonos!) az adataikat cikkünk megjelenéséig közzétett 26 uniós tagállam közül (Málta még nem publikált). De Európa egészét tekintve is csak két hellyel állunk hátrébb (az egymással gazdasági és monetáris unióban lévő Svájc és Liechtenstein beelőzött), ráadásul arányaiban sokkal jobban, mint tavaly, lévén, hogy a mezőny 41 tagú (Málta mellett Bosznia-Hercegovina és a Feröer-szigetek hivatalos idei első havi inflációs rátája nem ismert még).
Márpedig ilyen előkelő pozícióban a Privátbankár Európai Inflációs Körkép közel három és fél évvel ezelőtti, 2022. szeptemberi indulása óta nem állt Magyarország.
Az általános inflációk alapján elfoglalt helyezésünk feletti örömünket az sem ronthatja el, hogy az Európai Bizottság statisztikai hivatala által e cikkünk megjelenésének napján, azaz ma délelőtt publikálandó rangsorban valószínűleg néhány pozícióval hátrébb helyezkedünk majd el.
Az Eurostat ugyanis egy egységes módszertan alapján számított mutatóval méri és hasonlítja össze az EU tagállamainak inflációját. Ez a harmonizált fogyasztóiár-index, amely azt mutatja meg, hogy egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért nevezik harmonizáltnak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így az adatok összehasonlíthatók egymással az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
A Magyarország helyezése kapcsán említett feltételes mód magyarázata, hogy a harmonizált fogyasztóiár-indexét eddig nem minden ország tette közzé, így kénytelenek voltunk az általunk elérhető források alapján megbecsülni a várható értékeket. Ezek alapján lett a KSH által közölt 2,3 százalékos rátánk a bolgárral holtversenyben a tizenötödik a huszonhétből.
Az általános és a harmonizált fogyasztóiár-indexek közötti különbséget az is érzékelteti, hogy míg az elsőben Finnország áll az élen az egyedüliként negatív, mínusz 0,2 százalékos rátájával, addig az Eurostat metodikája Franciaországot hozta ki elsőnek, annak 0,4 százalékos pénzromlási mutatójával. Utóbbiban a finnek csak harmadikok az ebben az összevetésben immár pluszos, 1 százalékos értékükkel, miután az általános rangsorban 0,8 százalékkal csak ötödik Dánia a harmonizált 0,6 százalékos értékének köszönhetően megelőzte skandináv vetélytársát.
Előretörésünk érdemeit az sem csökkenti, hogy ez korántsem magyar sajátosság, hiszen Európa-szerte az inflációs nyomás enyhülése figyelhető meg. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy az általános fogyasztóiár-indexét a Privátbankár Európai Inflációs Körkép elkészültéig nyilvánosságra hozott 41 kontinentális országból mindössze kilencben fokozódott a pénzromlás decemberről januárra. A legjobban, 1 százalékponttal Cipruson, megelőzve Izlandot (0,7 százalékpont) és Koszovót (0,5 százalékpont).
Míg három ország stagnálásról számolt be (Albánia és a Svájc-Liechtenstein páros), nem kevesebb mint 29 országban csökkent az éves infláció. A legjobban, 2 százalékponttal Moldovában, aztán 1,8 százalékponttal Ausztriában, 1,79 százalékponttal meg Luxemburgban.
Bár a magyar 1,2 százalékpontos mínusz nem fért fel a képzeletbeli dobogóra, azért szűkebb pátriánkban, a közép- és kelet-európai régióban sem kell szégyenkeznünk. Az egykori szocialista országok közül csak Csehországban lett a miénknél alacsonyabb, 1,6 százalék az általános infláció, de a csehek mellett a harmonizált mutatót tekintve is csak a lengyelek kerültek elénk, a maguk 2,2 százalékos mutatójával, aztán jövünk mi – mint már említettük – a bolgárokkal holtversenyben.
Az általános inflációs környezet kedvezőbbre fordulását tükrözi az is, hogy az áremelkedés fő monetáris ellenszerének tartott kamatemeléssel az utóbbi egy hónapban egyik jegybank sem élt. Ellenben öten is csökkentettek: a legnagyobbat, 1 százalékpontot az országuk kiugró inflációjával évek óta küszködő törökök központi bankja vágott, az egymással hadban lévő oroszok és ukránok beérték 0,5-0,5 százalékponttal. E duó és a bosnyákok (-0,11 százalékpont) közé ékelődött be a Magyar Nemzeti Bank, amely kedden 16 havi mozdulatlanság után vitte le 0,25 százalékponttal, 6,25 százalékra a hazai jegybanki alapkamatot.
Mivel az infláció ennél nagyobb mértékben esett, a hazai visszatekintő reálhozam nőtt, ami a negyedik legmagasabb Európában. Más kérdés, hogy legalább ennyire fontos az előretekintő reálhozam, vagyis az az érték, amelyet a most bankbetétbe tett, illetve befektetett megtakarítások után kapott kamatok, hozamok és az azok felvételéig eltelt infláció különbsége adja meg.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
De az előző év azonos időszakához képest nem.
