A Nagyházi Galéria május utolsó hetében (és június első napján) tartja szokás szerint négynapos (kedd-szerda-csütörtök-szombat) árverés-sorozatát, a 291-292. számút. A festménynapok május 28-29. Most a szokásos ügymenetet kissé borítja, hogy egy híres magángyűjtő, Bedő Rudolf (1891-1978) hagyatékából kerül kalapács alá a gyűjtemény. Benne, mint minden valamire való gyűjteményben, festmények, grafikák, kisplasztikák, kerámiák, egyéb műtárgyak, bútorok szerepelnek, összesen 151 tétel. Mivel a többi aukciós ház kapcsán is csak a festményeik árveréséről volt szó, a Bedő-gyűjtemény esetében is maradjunk ennél a műfajnál. Mégpedig annak is kimagasló darabjánál, Rippl-Rónai József pasztell-papír portréjánál, mely 49x40 centiméteres nagyságban 3.9 millió forintos kikiáltási áron várja a licitálókat. 

Aztán még aznap a Nagyházi Galéria bejáratott szokása szerint folytatódó katalógus számmal jönnek a régi korok grafikái és térképei, majd a régi mesterek festményei és az ikonok. Köztük egy-egy védett alkotás, noha a festő neve nem megállapítható, legfeljebb a terület, ahol élt és működött (Németalföld, Itália stb.), vagy az irányadó stílus, esetleg művész, amelynek köréhez tartozhatott (bolognai iskola, Piazzetta követője). Ennek megfelelően az árkategóriák 200-300-500 ezer forintos indulóárak, néha kevéssel egy egymillió fölött. A XIX. századot elérve már megjelennek a magyar festők alkotásai is: Újházy Ferenc (1,8 millió), Háry Gyula. És itt véget ér az első nap.

Az is jellegzetesen csak a Nagyházi Galériára jellemző gyakorlat, hogy az előző napon elért katalógusszám (a mostani esetben 320) nem a várakozás szerint folytatódik, hanem a következő nap első katalógus száma: 401. Vagyis a 692. tétel azt jelenti, hogy a második napon 212 alkotás kerül kalapács alá. Ezek legnagyobb része festmény és grafika, de hagyományosan – főként a tételsor végefelé – kisplasztikák is kalapács alá kerülnek.

Néhány kellemes hangulatú XIX. századi, XX. század eleji festménnyel indul a második nap, köztük a Fried Pál akt is, de már a 21.tétel (421-es katalógusszámú) egy jó nevű bécsi festő, Anton Romako képzeletbeli portréja, A hiúság allegóriájacímen, 2,4 millióról, védetten, a katalógusban egy alapos tanulmányt mellékeltek hozzá. Ezt követően hosszú sorban menetelnek a vidéki magyar élet megörökítésében jeleskedő festők művei, többnyire 200 ezer forint alatti kikiáltási áron. Mint például Iványi Grünwald: Hortobágyi naplemente című festménye, amely 180 ezerről indul. Egy másik, álló formátumú, de kisebb méretű, kétalakos képe, a Tavaszi séta című viszont 1,2 millióról. Van itt is kivétel (mármint a „magyar táj magyar ecsettel” műfaj alól), mégpedig Fried Pál és festménye esetében. Fried ugyanis életének utolsó két évtizedében New Yorkban élt, ezért nem magyar csikósokat festett, hanem vadnyugati cowboyokat, mint a 454. katalógusszámú képén is. Érdekes volna lenyomozni a provenanciáját. 

Ezek után mintegy hatvan grafika következik, sorukat csak egy jellegzetes hangulatú Mednyánszky-kép (egyalakos belső tér) töri meg, igaz, hogy 750 ezres induló árral., a saját grafikái közt. A többit sem akárkik alkották: Perlrott Csaba Vilmos, Paizs Goebel Jenő, Vaszary János, Uitz Béla, Patkó Károly, Szalay Lajos, Kondor Béla, Gross Arnold 50-180 ezer közt indulva. Itt is találunk egy kivételt: Jaschik Álmos 15 darabos illusztráció-sorozatát, amely 1,6 millióról indul. Így jutunk el Márffy Ödön festményéhez, amelyen Csinszkát örökítette meg 1921-22-ben, kerti karosszékben ülve. Csinszka (valódi nevén Désfalvi Boncza Berta) 21 évesen lett Ady felesége, majd a költő halála utáni évben Márffy vette el. Nos, ez a nem nagyméretű, de nagyon fauve-os, egészalakos portré 5,5 millióról indul.

Néhány kisebb méretű és értékű tétel után három Molnár C. Pál-festmény következik, köztük egy nagyobb (több mint egy négyzetméteres), az Égi üzenet című olajkép, amely 1,5 millióról indul. A következő ajánlatsorban rá kell, hogy nyíljon a szemünk arra a figuratív Konok Tamás csendéletre, amelyet 19 éves korában, még Franciaországba való távozása előtt festett (akvarell papíron) és amely 120 ezerről indul: ritkaság-értéke van és erőteljesen kilóg a Konok-életműből. Néhány tétellel később két Tóth Menyhért-kép következik 220 és 260 ezres induló áron, majd egy-egy kékes-szürkés árnyalatú Pór Bertalan és Istókovits Kálmán mű, egyaránt 120-ról indulva.

Ahogy közeledünk a háború utáni és az élő kortárs művészek képeihez, úgy jelennek meg Bálint Endre, Vasarely, Szász Endre, Xantus és Mácsai festményei. Majd FeLugossy, eFZámbó, Maurer Dóra, Fajó, Bak Imre és mások, de mind-mind (egy-két kivétellel) 200 ezer alatt indulva. Még a legmagasabbról nekirugaszkodó tételek sem lépik át a félmilliós indulást. Ami azt mutatja, hogy az árverőház vezetése a gyűjtők szélesebb körére számít, nem pedig az újgazdagokra. Hamarosan kiderül, hogy jó üzleti stratégia volt-e.