Káncz Csaba cikkei

A valutaháború van szerte a világban. Múlt pénteken egy új csata kezdődött az ázsiai színtéren: most Japán adta le a kezdőlövést. Japán jegybankja a Fed leállása után 48 órán belül átvette a stafétabotot és brutális eszközvásárlást jelentett be. A lépés pánikot tükröz, úgy tűnik érdemes menekülni a jenből.

A feltörekvő országok gyengébb növekedési teljesítménye egy deflációs impulzust indított el a világgazdaságban. Már nem csak a franciák helyzete aggasztó, de a német gazdaság is lassul, sőt már Skandináviából is rossz hírek jönnek.

Egy újabb diplomáciai vihar nehéz, vészjósló fellegei jelentek meg Budapest egén. Számos jel ugyanis arra utal, hogy Washington után - a Juncker Bizottság november 1-i hivatalba lépésével - Brüsszel is jóval keményebb módszereket fog alkalmazni a renitens magyar kormány megregulázásra.

25 bank bukott el az Európai Központi Bank stressztesztjén, 25 milliárd euróval kell feltölteni tőkéjüket - sokan kételkednek azonban a tesztek megbízhatóságában és hitelességében. Gyanúsnak találják, hogy a nagybankok közül egy sem bukott meg - pedig könnyen találhat csontvázat a szekrényben, aki keres.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ezekben az órákban tart előadást a Kínai Társadalomtudományi Akadémián az "Európai Unió előtt álló kihívásokról". Később a Bank of China elnökével, Tien Kuo-lival folytat megbeszélést. Cserébe mi pedig vessünk egy pillantást a Kína előtt álló kihívásokra.

A nemzetközi politikai folyamatok megfigyelői számára az utóbbi napok magyarországi fejleményei kétségtelenül csemegeként és számos tanulsággal szolgálnak. Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb diplomáciai válsága bontakozik ki, megkérdőjelezik a magyar jogállamiságot, Magyarország viszont inkább Oroszország felé fordul, és elveszti a baráti országok támogatását is.

Az USA és az EU között zajló, Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről szóló megállapodás jelentős kereskedelmi előnyökkel kecsegtet: új munkahelyek, megugró export, magasabb GDP. Mindez persze nincs ingyen, mit kér Amerika Európától egy egyenlőtlen tárgyalás során?

A harcok csitulásával az utóbbi hetekben csak ritkán találkozunk híradással keleti szomszédunkból, Ukrajnából. Holott nagyon is zajlik az élet és ráadásul a játszmának mi is aktív részese vagyunk.

Janet Yellen, Fed elnök a hétvégén arról beszélt, hogy nyugtalanító a gazdasági egyenlőtlenség folyamatos növekedése. Valóban aggasztó a helyzet, de visszatetszően hat ez a Fed fejétől, az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény keze ugyanis vaskosan benne van a egyenlőtlenségek elmélyülésében.

Ismét láthatóvá vált az euróövezet észak-déli törésvonala. Az azonban újdonság, hogy Franciaország is tagságot szerzett a déli csoportban. Mivel sem Németország, sem az euróövezet szénája nem áll túl jól, Angela Merkelnek valószínűleg engednie kell a szigorból.

Az európai nagybefektetők súlyos mészárlást hajtottak végre tegnap: beszakadtak az európai tőzsdeindexek, idén még nem volt ilyen rossz a hangulat. Mi az oka ennek és mik a következményei?

A világgazdaság lassan és másnaposan ébredezik a jegybankok által generált mesterséges Csipkerózsika-álomból. Ne legyenek kétségeink: az igazi Katzenjammer még csak ezután következik. Miért esik az olaj ára? Meddig nézik ezt tétlenül az olajtermelők? Milyen biztonságpolitikai következménnyel jár az áresés?

Az IMF találkozó résztvevői megállapították, hogy világszerte komoly nyomás van a jegybankokon, hogy folytassák kereslet-növelő, páratlanul laza monetáris politikájukat. Ez mostanra a jelek szerint megágyazott a következő válságnak. Zárt ajtók mögött még kínosabb témák is felmerültek.

Andor László "Európa a válság után" címmel tart előadást - pedig hol van még a válság vége... Úgy tűnik, a Bizottság nem képes a váltásra, nem szól Európa polgárainak, hogy a fogyasztás folyamatos növelése már nem tartható fenn tovább, és nem tudja lerázni magáról a nagy multicégek lobbi-tevékenységét.

Egyre rosszabb hírek jönnek Németországból: a vezető gazdaságkutató intézetek gyakorlatilag lefelezték eddigi prognózisukat 2 százalék helyett már csupán 1,2 százalékos GDP-bővülést vetítenek előre. Mindannyiunknak fájni fog, ha leáll Európa motorja: a német gazdaság.

Az olajár padlóra került, ez igen kellemetlen a nagy olajkitermelő országoknak - így Oroszországnak is, amit még a nyugati szankciók is sújtanak. Nem csoda, hogy padlóra került a rubel, az orosz gazdaság a stagfláció felé sodródik. Mi pedig másfél éve még azt vizsgálgattuk, hogyan tarthatnánk a devizatartalék egy részét rubelben...

A francia elnök támogatottsága elképesztő mélységbe került, az ország nem bírja tartani a lépést Németországgal - a hírek szerint a Bizottság nem fogadja majd el a jövő évi költségvetés tervezetét sem. Ne legyenek illúzióink: ez nem a franciák problémája, hanem az egész Európai Unióé.

A Nasdaq-buborék kipukkanásával kezdődött, majd a Lehman Brothers csődjével folytatódott a megrendülés a globális pénzügyi rendszerben. A politikai válság legmarkánsabban a civilizált világ perifériáján jelentkezik, a történelmi játszmák újraindultak.