6p

Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Ezekben a hetekben ezt az utat járjuk be és meséljük el. Tartsanak velünk egy újabb szakaszon a Világjáró Extrában!

Lugo – Ferreira, 26 kilométer.

A reggel naplóírással kezdődött, mivel a Facebook előző este nem engedte a bejegyzés feltöltését a gyakori változtatások miatt. A sorszámozást korrigáltam.

Emiatt csak kilenc körül indultam, de rögtön be is ültem egy kávézóba a római kori városfal kapuja mellett. Forrón indult a reggel. Jó volt ismét végigsétálni a jelzett úton. Benézni a főtérre.

Sakk Lugóban
Sakk Lugóban
Fotó: Bózsó Péter

Ennek sarkán az ausztrál párba ütköztem. Le is fényképeztek a tér sarkán lévő szoborral. A katedrális mellett római fürdő mozaikjai.

A katedrálisba csak jeggyel lehet bemenni, zarándokoknak kedvezményesen. A hátizsákom külön kamrába tehettem. Hatalmas vaskulccsal nyílt. Megkaptam a „hallgatós” idegenvezetőt, amely a megfelelő számok megnyomásakor lejátssza a szöveget. Egy gombot sem nyomtam meg.

Lassan körbesétáltam, üldögéltem. A benyomásokat gyűjtöttem, nem az információt.

Fényképezni tilos! Ezt nagyon bántam. Nem is értem, hogy miért. Vaku nélkül semmit sem károsíthat. Talán a prospektusokból akarnak többet eladni?

Feltűnt, hogy a falakon adománygyűjtő nyílások vannak. Elég régiek. Ott lehet a pénzt bedobni. Több is volt belőle. Az első sorban a padoknál, kézmagasságban is adományréseket láttam. Végül a kijáratnál POS terminál: kártyával is lehet szépen adományozni!

Hogy megfelelően viselkednek-e a látogatók, azt kamerákon keresztül ellenőrizték. Nem akartam disznó lenni, így nem integettem mindegyiknek.

A katedrális egyébként gyönyörű. Az oltár talán túl díszes is. Ami megfogott, az az egyik átjáróban lévő “guggolós Krisztus”. Apám mondta ezt az esztergomi kettős pince felé vezető földút mellé elhelyezett szoborról. Ült. Jól megjegyeztem.

Megszólalt az orgona, és egyből megváltoztatta a hangulatom. Átütő és fennkölt a hangzása.

Egy lépcsőn fel lehetett menni a hátsó és az oldalsó karzatra. Itt múzeumszerűen különféle dolgokat állítottak ki. Ami megragadta a figyelmem, az az orgona fújtatójának a működése. A nagy súlyok alatti tömlőket elektromos motorok halk zümmögéssel töltötték. Régebben biztos többen tapostak vagy húztak valamit, hogy biztosítsák a levegőt.

Lugóból kifelé menet egy római út mellett egy hídon kellett átkelni egy viszonylag nagy folyón.

Kifelé Lugóból
Kifelé Lugóból
Fotó: Bózsó Péter

Egy sportcentrum mellett haladt el az út. Innen viszonylag egyenes vonalban a szokásos látványok változtak: néhány ház, tehenek, mezőgazdasági földek, aszfaltos út, kavicsos út, erdő, sűrű erdő két mohás kőfal között vezető úttal, valamint néha egy-egy nagy fűzfa.

Reggel láttam egy báránykát, az égi bárányra emlékeztetett.

A napi szakasz sajátossága, hogy se bár, se étterem, se iható forrás, se csap nem vagy csak alig volt. Először egy automatás egységhez értem, de mindig visszaadta az érmét. Épp a német apa és fiai voltak ott. Nekik adott még egy ingyen kekszet, de utána ők sem tudták működésre bírni. Az automata mellett volt az első, igen rövid kitérőm: egy templomot néztem meg.

Az első kitérő: San Vicente de Burgo
Az első kitérő: San Vicente de Burgo
Fotó: Bózsó Péter

Innen már nem nagyon messze, a táv körülbelül felénél 2,5 kilométeres kitérőt tettem, hogy egy római kori templom romját is megnézzem. Ez múzeumként működött, üveg fedte. Sajnos a hétfő épp szünnap. Hiába tettem meg az extra távot?

Nem gondolom. Jól esett odagyalogolni. Mire odaértem, már a padon ült Willi Kölnből, aki a német városból gyalog jött. Több mint száz napja gyalogolt! Tehát az én madridi indulásom eltörpült. Neki is volt leülője: egy hő- és vízszigetelő, összehajtható műanyag, amire ráült.

Egy biciklis nő is befutott, az amerikai Patricia, aki szintén a múzeumot, római templomot nézte volna meg. Hárman egyszerre értünk oda. Utána külön utakon távoztunk.

A jelzett, hivatalos útra egy templomnál tértem vissza. Mellette úri ház, jó autókkal, nyitott kapu, faragott kapu feletti résszel. Nem láttam senkit, de nem mertem bemenni vízért. Később egy házból, amely mellett elhaladtam, hangok szűrődtek ki. Ide se mertem csak úgy bekopogni. Lehet, hogy ez a nap a kérésről szól?

Végül egy hivatalosan zárva tartó, de az ajtaját nyitva tartó bárban kaptam vizet. Nyolc deci a palackom, mind megittam.

Kőházak Bóvedában, úton Ferreira felé
Kőházak Bóvedában, úton Ferreira felé
Fotó: Bózsó Péter

A térkép éttermet jelzett. Száz méter kitérő. Épp indultam volna, mikor észrevettem, hogy a kiírás szerint hétfőn zárva van. Egy belgiumi flamanddal váltottam néhány szót, majd lehagyott. Egy étteremnél, a mai úton az egyetlennél értem utol. Betértem egy kóla-szendvicsre. Míg bent eszegettünk, kint egy rövid zivatar söpört végig. Ezt megúsztuk! Megint szerencsém volt.

A célállomás csak nem akart közelebb kerülni. Úgy éreztem, utolsóként kószálok a késő délutánban. Elhaladtunk egy szép helyen lévő magányos zarándokszállás mellett. Ide betért a belga, még épp volt szabad hely.

Bevállaltam egy másik kitérőt is egy másik régi templomhoz. Mikor visszatértem, épp egy fiatal pár haladt el előttem. A fiú mezítláb. Volt vagy 17 fok, nemrég esett és kavicsos volt az út.

Lengyelek voltak, sátorhelyet kerestek és találkoztak a szimpatikus lengyel leányzókkal is.

Szándékosan nem kérdeztem rá a cipőtlenségére. Gondolom, naponta százszor magyarázhatja.

Ezután egy működő italautomata következett, ahová befutott a litván Róbert és a spanyol Anna. A fiú vitte mindkét hátizsákot. Úgy nézett ki mint egy teknős: elől, hátul kidomborodó páncélja volt.

Annának fájt a lába. Neki adtam az egyik rozmaring kenőcsöm. Ő volt az első, aki elfogadta. Örült neki.

Innentől kellemes hangulatban gyalogoltam. Majd egy óra múlva felhívtak a szállásról, hogy hol vagyok már, mivel elmenne a recepciós. Épp időben értem oda. Itt szállt meg az ausztrál Paul és Lily. Vacsora a szomszédos, egyedüli étteremben.

A szállás közeli étterem Ferreirában
A szállás közeli étterem Ferreirában
Fotó: Bózsó Péter

Másnap hosszabbat szeretnék menni, mivel holnapután erős esőt jelez a telefonom. Húsz kilóméter után csatlakozunk a francia úthoz, amely tud elég zsúfolt is lenni.

A 30 és a 33 kilométerre lévő önkormányzati szállásokat néztem ki. Hatvan-hatvan ágy, foglalni nem lehet. A távolabbi neves csomópont, így a közelebbivel fogok próbálkozni.

Az El Camino-sorozat (Világjáró Extra) többi részét itt lehet elérni.

A Világjáró cikkeit itt olvashatják.

Címkék: Szubjektív

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív A nagy atomjátszma, avagy a nukleáris csapás nem lehet opció – sem Izraelnek, sem másnak
Wéber Balázs | 2024. október 8. 19:01
Nukleáris fegyvert eddig szerencsére "csak" kétszer vetettek be élesben, mindkét támadás a történelem örök szégyenfoltja marad. Az a politikus vagy egyéb döntéshozó, aki ismét elővenné az atomkártyát a jelenkori háborúkban, a bolondokházába való. Nagyító alatt ezúttal a fegyver, amelynek meg sem szabadott volna születnie.
Szubjektív A nap képe: elképesztő fotót posztolt az egyik magyar kormánytag
Wéber Balázs | 2024. október 8. 11:18
Most végre jó értelemben.
Szubjektív „Mintha fölösleges lett volna az a harc, ami október 23. után volt” – Orbán Balázs kijelentéséről kérdeztük az utca emberét
Dobos Zoltán - Izsó Márton | 2024. október 5. 09:55
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának és a Fidesz országgyűlési képviselőjének múlt heti kijelentése nagy vihart kavart. Orbán Viktor fő tanácsadója szerint ’56-ból az a tanulság, hogy nem kellene olyan ellenállást tanúsítani a katonai agresszióval szemben, mint amilyet Zelenszkij ukrán elnök tesz. Az utca embere sorozatunkban erről kérdeztük a járókelőket. Videó.
Szubjektív Megnéztük, mi az igazság abból, hogy Szardínián minden olyan lassú
Mester Nándor | 2024. október 5. 05:41
Méretre ez a második legnagyobb sziget a Földközi-tengeren. Igaziból autóval lehet a legjobban bejárni, de ha jól szervezzük, felfedezésére kiváló a vonat és a távolsági busz is. Ugyanúgy igaz vele kapcsolatban, mint más olasz térség esetében: akkor ismerjük meg kicsit jobban, ha nemcsak strandolunk, a templomokat és múzeumokat járjuk vagy a halpiacon bogarászunk, hanem beszélgetünk is a helyiekkel. Nekünk ezekből állt össze a kép, amit most megosztunk a Világjáró legújabb részében.
Szubjektív Ha én lengetem az 56-os lyukas zászlót, akkor tiszás vagyok? - Ez Viszont Privát - videó
Dobos Zoltán – Izsó Márton – Juhász Gábor – Mester Nándor – Vég Márton | 2024. október 4. 19:08
Teljes a káosz a Fővárosi Közgyűlésben, nincs többség Karácsony Gergely mögött, így működőképes marad Budapest? Hányan mennek el a Tisza Párt tüntetésére? Orbán Balázs belegabalyodott az állandó hazudozásba? E témák is előkerültek az Ez Viszont Privát legújabb adásában.
Szubjektív Célbaérés 802 kilométer gyaloglás után – az El Caminóról jelentjük
Bózsó Péter | 2024. október 4. 15:01
Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Az utazás 34 nap (ebből mindössze kettő volt pihenőnap) és 802 kilométer gyaloglás után szerencsésen véget ért – most az utolsó szakaszt és a célbaérést meséljük el a Világjáró Extrában!
Szubjektív Esőfutam, túlturizmus, közeledés a célhoz – az El Caminóról jelentjük
Bózsó Péter | 2024. október 3. 14:31
Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Az utazás a végéhez közeledik: tartsanak velünk az utolsó szakaszokon is a Világjáró Extrában!
Szubjektív „Eláztam az esőben és megfürödtem a patakban” – az El Caminóról jelentjük
Bózsó Péter | 2024. október 2. 14:49
Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Ezekben a hetekben ezt az utat járjuk be és meséljük el. Tartsanak velünk egy újabb szakaszon a Világjáró Extrában!
Szubjektív Elképesztő dolgot láttunk a hegytetőről – az El Caminóról jelentjük
Bózsó Péter | 2024. szeptember 30. 13:31
Az El Camino több mint egyszerű gyalogtúra: spirituális kaland, utazás önmagunk felé. Az út erdőkön-mezőkön, csendes falvakon, kis- és nagyvárosokon keresztül vezet, Madridtól Santiago de Composteláig. Ezekben a hetekben ezt az utat járjuk be és meséljük el. Tartsanak velünk egy újabb szakaszon a Világjáró Extrában!
Szubjektív Gondoljunk már a lakókra is, ne csak azokra, akik ebből pénzt keresnek - vélemények az Airbnb betiltásáról
Izsó Márton - Vég Márton | 2024. szeptember 28. 10:36
A rövid távú szálláskiadás tiltása mellett voksolt a terézvárosi szavazók többsége, így a helyi önkormányzat 2026. január elsejétől betiltja az Airbnb-t. Mit gondol erről az Utca embere? Kiderül a videóból.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG