<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
11p

Bécs, Budapest, Prága – már általános iskolában megtanultuk az egykori Osztrák–Magyar Monarchia három „fővárosát”. És aki járt már mindhárom városban, az megerősítheti, hogy a városok békebeli hangulata mindhármon érezhető még akkor is, ha sorsuk az azóta eltelt több mint száz évben nagyon különbözően alakult. Világjáró rovatunk november végén Prágába látogatott el, és meggyőződött ennek valódiságáról. És a sör is valóban jobban esett, mint itthon! Szubjektív élménybeszámoló a cseh fővárosból.

Prága Budapesttől közúton 525 kilométerre fekszik, végig autópályán lehet haladni, vagyis aki nem is olyan korán reggel beül az autóba, az az ebédet már a cseh fővárosban költheti el. A hatósági áras „benzintrükk” – a horvát tengerparti kirándulásokhoz hasonlóan, ahol Becsehelyen térünk le a pályáról – ezen az úton is megjátszható: az M15-ösről a szlovák határ előtt,

Rajkánál lehajtva csordultig tölthetjük a tankot üzemanyaggal,

és ha nem száguldozunk a szlovák és cseh autópályákon (egyébként is óránként 130 kilométer a sebességhatár), akkor az oda-vissza 700 kilométeres etapot teljesíteni tudjuk egy tankkal. Ha mégis tankolnunk kell, akkor sem ajánljuk az autópálya melletti benzinkutakat. Egy csehországi, pálya melletti Mol-kútnál a 95-ös benzin literjét 42,90 koronáért (730 forint) adták, de a hazai olajvállalat Prágában is elkért érte 40,90 koronát (695 forint).

Útközben egy kis kitérő

Mi azonban Prágába érkezés előtt tettünk egy alig több mint 15 kilométeres kitérőt Pelhřimovba. Ez a település onnan lehet ismerős, hogy az 1983-ban forgatott Látogatók (Návštěvníci) című csehszlovák sci-fi-sorozatot itt forgatták, igaz, a sorozatban Kamenice néven futott. A Látogatók zenéjét az ismert zeneszerző, Karel Svoboda szerezte, íme, egy kis ízelítő belőle:

A sorozatban számos alkalommal látható főtér megőrizte németes hangulatát (ők lakták a XIII. századi alapítása óta) még a szocialista időkben is, bár sajnos azt a házat, melyben a sorozatban a jövőből visszautazó látogatók megszálltak, átalakították, új homlokzatot kapott, és jelenleg a városháza működik benne.

A sorozatban szállóként működő épület ma városháza. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A sorozatban szállóként működő épület ma városháza. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Maga a tizenhatezres kisváros rendkívül hangulatos, a november végi kellemes időjárás a turistákat is megmozgatta, és a főtéri szálloda éttermében elfogyasztott, árának megfelelő (értsd: nem olcsó, de remek minőségű) ebéd igazán megalapozta a prágai érkezést.

A kisváros megőrizte németes hangulatát. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A kisváros megőrizte németes hangulatát. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Jobban csúszik

A főváros közlekedését érdekes kettősség jellemzi. A közösségi közlekedés jól szervezett és pontos, az okostelefonon is elérhető alkalmazáson keresztül pedig pofonegyszerű megvenni a 30 percre érvényes 30, a 90 percre érvényes 40 vagy a 24 órára érvényes 120 koronás jegyet. Aki a belvárosba kíván utazni, annak elég a 30 perces, a metró-, busz- és villamosjáratok (a belvárosban leginkább utóbbiak közlekednek) 20 perc alatt bevisznek a város szívébe.

Ahol viszont – dacára a számos helyen meghagyott, lengéscsillapító-gyilkos makadámutaknak – továbbra is nagyon sok az autó. Hogy a cseh főváros vezetése miért nem tereli ki a legfrekventáltabb helyekről, így például a Károly híd mellől vagy az Óvárosból a személyautókat, az rejtély, mindenesetre meglehetősen veszélyes.

A villamosközlekedés remek, de az autókat nem terelték ki a belső kerületekből. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A villamosközlekedés remek, de az autókat nem terelték ki a belső kerületekből. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Aki azonban turistaként megy Prágába, az természetesen nem megy kocsival a belvárosba, hiszen

főbenjáró bűn lenne kihagyni egy (vagy több) korsó Pilsnert!

Ami a pesti legendával ellentétben egyáltalán nem olcsó! Az Óvárosban 75-80, a Moldva túlpartján, a várhegy alatt 65, míg a külsőbb kerületekben 45-50 koronát kellett kifizetni a legendás cseh nedűért, amit tessék szépen felszorozni a 17 forintos koronaárfolyammal! Tehát nem olcsóbb, mint idehaza, azonban óriási különbség, hogy ott a sört a legalacsonyabb, 10 százalékos áfa terheli, azaz az állam többet hagy a vendéglátósnál, így segítve őt az energiaválság idején.

Na, de nyilván a sörözésnél csak a gazdasági újságíró van annyira elvetemült, hogy az ital áfatartalmára figyel, az Olvasót a sör íze jobban érdekli. Itt viszont igazak azok a legendák, melyek szerint

az ottani sör ízletesebb, mint az azonos márkájú itthoni társa.

A Pilsner Urquell a legismertebb közülük, a cseh verzió valahogy lágyabb, jobban csúszik, mint az, amit ugyanezen név alatt Magyarországon lehet kapni.

A belvárosban 80 koronánál is többet elkérnek egy korsó sörért, de az íze pompás. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A belvárosban 80 koronánál is többet elkérnek egy korsó sörért, de az íze pompás. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

A prágai sörözőkről elmondható, hogy nagyon hasonlítanak a hazaiakhoz: a belvárosban elegánsabbak, míg a klasszikus kiskocsma hangulatért a külsőbb kerületekbe kell kiszambázni. A pubok közönsége sem sokban különbözik a hazaiaktól, bár úgy vélem, Prágában több a hölgyvendég, akár egy anya–lánya beszélgetésre is sort (vagy sört) lehet keríteni ilyen helyen.

Érdekes, de Prágában még a november végi hűvösben (horribile dictu: hidegben) is sokan kiülnek étkezni vagy sörözni. Nekünk fura volt, hiszen november végén hiába van hősugárzó a teraszon vagy az ernyő alatt, az étel viszonylag gyorsan kihűl, sörözni meg nem nagykabátban szeretünk.

Természetesen Prága több, mint jó pár korsó elfogyasztott sör. Bár a várost járva szép számmal találhatunk sörözőket, ennél jóval több az ékszerbolt (miért?), a cukorkabolt (miért?), valamint a – tessék megkapaszkodni! – marihuánaüzlet! Na, ezt viszont megtudtuk, miért. Csehországban, így Prágában is, ha nem is legalizálták, de dekriminalizálták a marihuána fogyasztását, ami azt jelenti, hogy aki „begyújt egy rakétát”, azt megbüntetik ugyan, de nem bűncselekmény, hanem szabálysértés miatt, azaz

az illető nem kerül be a bűnügyi nyilvántartásba.

Sőt, a „fű” orvosi célú használata 2017 óta legális. Persze az ilyen „weed shopokban” sem marékszámra lehet vásárolni a cuccból, hanem nagyon alacsony, 1 százalék alatti tetrahidrokannabinol-tartalmú egyéb szerként, például samponként, krémként szerezhető be.

Az ország egyébként a némettel azonos módszerrel a marihuána legalizálására készül, az erre vonatkozó törvényjavaslatot szeptemberben tették le az asztalra, amire jövő márciusban várható uniós válasz. De minimális THC-tartalom ide, 15 ezer koronás büntetés oda, némelyik ilyen „zöld” üzlet előtt olyan penetráns fűszag terjengett, mint a kaliforniai Venice Beachen.

Századokon át

A cseh főváros valóban nagyon hasonlít mind Bécshez, mind Budapesthez. Mindhárom megőrizte a Monarchia építészetét, az Óvárostól eggyel kijjebb fekvő kerületekben sétálva akár Bécs belvárosának, akár a budapesti Andrássy útnak a hangulatát is érezhetjük.

A legendás Vencel tér pedig az épp ottjártunkkor nyíló adventi vásárral, annak forgatagával szinte egy az egyben a Vörösmarty tér vagy a Szent István tér benyomását kelti. A klasszicizáló épületek ugyanis megszólalásig hasonlítanak az egykori Monarchia három legnagyobb városában.

A Vencel tér is őrzi a Monarchia építészetét. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A Vencel tér is őrzi a Monarchia építészetét. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Az Óváros azonban nem ilyen. Az a maga szűk utcáival, sikátoraival, de még a tágas főtér is sokkal inkább a középkor emlékeit idézi fel a XIV. századtól kezdve egészen a XVIII. századig. A Týn-templom (teljes nevén: Týn előtti Szűz Mária-templom), az Orloj és az épületek harmonikus egységet alkotnak, nincs anakronisztikus épület. A téren ugyancsak ottjártunkkor nyíló adventi vásár csak még hangulatosabbá tette a városrészt, melyhez hasonlót Budapesten sajnos nem lehet találni.

A XV. századi Orloj talán a leghíresebb prágai látványosság. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A XV. századi Orloj talán a leghíresebb prágai látványosság. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Ennek oka tragikus, de egyszerű: a II. világháborúban Prágát nem ostromolták meg a szovjetek, míg a megszálló németek által csak Budapest Erődként emlegetett magyar fővárosban házról házra folytak a harcok 1944-45 telén. (Ez vezetett oda, hogy Budapesten a Lánchídtól délre gyakorlatilag elpusztult a budai és a pesti oldalon is a klasszicista stílusú szállodasor.)

Harmónia jellemzi az Óváros főterének épületeit. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Harmónia jellemzi az Óváros főterének épületeit. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Ahogy azonban a Budapestre érkező turista sem elégedhet meg a pesti oldal megtekintésével, és muszáj ellátogatnia a Várnegyedbe, úgy Prágában sem hagyható ki a Moldva túlpartján, az Óvárossal átellenben fekvő várhegy, a Hradzsin. Ám jelentős különbség, hogy míg a mi várhegyünk hosszan elnyúlik, és azon a jellegzetes épületek – így a Mátyás-templom is – kis ékkövekként tűnnek fel, a prágai várhegyet egyértelműen dominálja a Szent Vitus-székesegyház.

A Szent Vitus-székesegyház uralja a várhegyet. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A Szent Vitus-székesegyház uralja a várhegyet. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Át a Károly hídon

Ahhoz, hogy feljussunk a Hradzsinba, először át kell jutnunk a Moldva túlpartjára, és ha Prága, akkor természetesen ezt a Károly hídon át tesszük meg. A város első kőhídja egyben a legjellegzetesebb turistaközpontja is, természetes tehát, hogy hömpölygő tömeg uralja a nap minden szakában. Ezt meg is lovagolják a helyi utcaművészek, így karikaturistától kezdve zenészen át bizsuárusokig mindent megtalálni a hídon.

Az átkelő legnevezetesebb pontja egyértelműen Nepomuki Szent János szobra. A legenda szerint a prágai érseki helynök egyben Zsófia királyné gyóntatója is volt. IV. Vencel király hűtlenséggel vádolta feleségét, és Jánostól kikényszerítve akarta megtudni, igazak-e a vádak. A pap azonban nem adta ki a gyónási titkot, ezért őt Vencel a Károly hídról a Moldvába vetette, ennek emlékét őrzi a hídon, a vízbe vetés helyét jelölő szobor.

Nepomuki Szent János vértanúnak, Csehország védőszentjének szobra a Károly hídon. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Nepomuki Szent János vértanúnak, Csehország védőszentjének szobra a Károly hídon. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

A hídon átérve előrefelé a várhegy ugyancsak klasszicista hangulatot idéző városrészét választhatjuk, vagy elindulhatunk felfelé a Moldva partján, hogy azután egy éles balkanyart véve lépcsőn másszunk fel a várba.

Élmények és csalódások

Ne lepődjünk meg, hogy a prágai Várnegyedbe elég szigorú biztonsági intézkedések után lehet csak belépni! Ugyanis a mindenkori cseh elnöknek is itt van a rezidenciája, és ahogy a Karmelita kolostor sem közelíthető meg csak úgy, a csehek első embere is kiemelt védelmet élvez.

A Hradzsinból azután valóban elképesztő panoráma tárul a szemünk elé, gyakorlatilag rálátni a városra, itt is érdemes pár percet elidőzni. Kevesebbet nem is lehet, hiszen a nem kevés turista ugyancsak ezt szeretné megtekinteni a viszonylag szűk helyen.

Az elképesztő látvány megéri a várakozást. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Az elképesztő látvány megéri a várakozást. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

A Várnegyedben azután ismét folytatódik az időutazás. A gigantikus méretű, gótikus katedrális lenyűgöző méreteivel a középkort idézi meg, az utcácskák már inkább a XVIII-XIX. századot, míg az elnöki palota megint csak a békebeli időket.

A gótikus Szent Vitus-katedrális. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A gótikus Szent Vitus-katedrális. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Hangulatos utca a várban. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Hangulatos utca a várban. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Az elnöki palota. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Az elnöki palota. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Itt ér minket egy óriási csalódás: a Szent Vitus-székesegyház egy ilyen szép szombati napon délután 14 óra 40 perckor bezárt. Indoklás nincs, így sajnos a cseh történelem egyik, ha nem a legnagyobb emlékének megtekintése egy másik alkalomra tolódik. Megjegyezzük, szerettük volna megnézni az óvárosi Týn-templomot is, ám az azon a szombati napon „technikai okok miatt” volt zárva. És miután ezekről a zárva tartó műemlékekről előzetesen semmilyen információnk nem volt, leszögezhetjük,

a prágai turistainformációs rendszer finoman szólva is hagy kívánnivalót maga után.

A várbeli adventi vásár viszont éppoly hangulatos és népes, mint a város más pontjain. Iszunk is egy teát: 70 koronáért kapunk másfél deci forró vizet, a filteres teát magunk választhatjuk ki. Ennyi pénzért azért egy kicsit többre vágynánk.

Az adventi vásár nem teszi tönkre a múlt hangulatát. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Az adventi vásár nem teszi tönkre a múlt hangulatát. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

A rengeteg pozitív élménybe így némi csalódás is vegyül, és mivel lehet azt jobban kimosni az emlékezetből, mint pár pofa sörrel? Visszamegyünk a „pesti” oldalra, útközben, alkonyat után, a Károly hídról megcsodáljuk a már kivilágított Hradzsint.

Hogy csak most, az energiaválság idején ennyire fakó Európa ötödik leglátogatottabb turisztikai célpontja, vagy máskor is, és a különböző képszerkesztőkkel „turbózzák fel”, számunkra nem derült ki. Azt leszögezhetjük: Budapest díszkivilágítása szebb.

A Hradzsin díszkivilágítása. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
A Hradzsin díszkivilágítása. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Még egy sör?

A magunk részéről a „malátalé” elfogyasztásához ajánljuk a Károly hídtól nem messze, a Moldva menti főúton levő Prague Beer Museum nevű vendéglátóipari műintézményt. Nem olcsó, a pikoló is 44 koronánál kezdődik, a minőségi, prémium sörök korsója pedig 94 korona. Kérhető öt darab pikoló is, melyet egy félméteres kis eszközben hoznak ki. Kóstolni tökéletes.

Öt pikoló nem csak világos. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Öt pikoló nem csak világos. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

A tipikus cseh sörözői hangulat, a személyzet figyelmessége, a berendezés, illetve a nagyjából 6 méter hosszú sörcsap a legalább 30 féle sörrel arra sarkall, hogy leírjuk: ide megéri, sőt kötelező betérni!

Na, ez már sörcsap! Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
Na, ez már sörcsap! Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

És hogy a magyar társadalom többsége világnézettől függetlenül ezt gondolja, azt a mellékhelyiségben talált alábbi két matrica is bizonyítja.

„Ezek a mieink!” Fociultráknak és kutyapártosoknak is bejött a hely. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár
„Ezek a mieink!” Fociultráknak és kutyapártosoknak is bejött a hely. Fotó: Dobos Zoltán / Privátbankár

Prága tehát lenyűgöző még egy ködös-borongós, november végi hétvégén is. És mivel az ott eltöltött nagyjából másfél napban nem lehetett minden élményt begyűjteni, ezért a cseh fővárosba még biztosan visszatérünk. És nem csak a remekül csúszó sörök miatt!

Világjáró rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.

Szubjektív Élet gyomorgörcs nélkül – miért szeretjük Bécset?
Wéber Balázs | 2023. február 4. 05:33
Bármikor is jártam az osztrák fővárosban, mindig a béke, a nyugalom és a relatív jólét szigetének tűnt. Itt az számít, hogy mit teszel magadért, nem az, hogy honnan jöttél, mondják ott élő ismerőseim. Persze az ő életük sem egyszerű, de legalább nem kell görcsölniük a megélhetés miatt. Világjáró rovatunk ezúttal Bécsbe viszi el az olvasókat.
Szubjektív Viva Venezia! Ciao Venezia! – A világ leghíresebb karneválja
Elek Lenke | 2023. január 28. 05:59
A dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák, léggömbök százai repülnek a magasba. Nincs fotós, aki ellent tudna állni a tarka színjátéknak. Világjáró rovatunk ezúttal a Velencei Karnevál élményét eleveníti fel.
Szubjektív A nap képe: Brüsszelben iszogatott az Orbán-kormány minisztere
Wéber Balázs | 2023. január 25. 16:22
Tele a pohár.
Szubjektív Egy ország, ahol egekben az infláció, mégis mindenki ünnepel
Wéber Balázs | 2023. január 24. 19:14
Argentínában egyik válság követi a másikat, az infláció tavaly 94,8 százalékra ugrott. A közös dél-amerikai valutáig pedig még hosszú az út. A foci-vb győzelem eufóriája és a helyi mentalitás ugyanakkor sok mindenre gyógyír lehet. Nagyító alatt Dél-Amerika talán legellentmondásosabb országa.
Szubjektív A nap képe: kölcsönkesztyűben és micisapkában kapták le a minisztert
Litván Dániel | 2023. január 24. 17:14
Szalay-Bobrovniczky Kristóf nem számolt a téliesre forduló időjárással egy hagyományőrző eseményen.
Szubjektív A nap képe: egy kiskorú lánnyal fotózkodott Orbán Viktor
Mester Nándor | 2023. január 22. 13:59
Erre is volt ideje Szatmárcsekén.
Szubjektív Miért kéne betiltani a modern síelést? És mit tegyünk akkor, ha ez mégsem következik be?
Litván Dániel | 2023. január 21. 05:59
Hogyan jutottunk ember és természet nemes párbajától idáig? A sport norvég ősapái biztosan nem erre gondoltak, amikor az első lesiklóléceket megalkották. Világjáró rovatunkból ezen a héten az derül ki, hogy nem volt minden jobb a régi szép időkben, de a síelés esetében ez így is volt jó.
Szubjektív A nap képe: éjjel érkezett Szijjártó Péter
Wéber Balázs | 2023. január 19. 12:48
Száraz, kiégett aggyal.
Szubjektív Háború és média: gondoljuk meg kétszer, kinek hiszünk 
Wéber Balázs | 2023. január 17. 19:14
Háborúban a média is hadszíntér, a manipuláció a hadviselés része mindkét oldalon. Az ukrajnai vérontás elsődleges felelőse továbbra is Vlagyimir Putyin, de ez a történet sem teljesen fekete-fehér. Nagyító alatt a média, egy végzetes rakétacsapás és néhány kényes kérdés.      
Szubjektív Milliók egy kofferben – dagad az EP korrupciós botránya
Wéber Balázs | 2023. január 10. 19:22
Az EP-alelnök tavaly novemberben még a katari munkavállalói jogokat dicsérte, decemberben már egy börtönben karácsonyozott. Apját menekülés közben kapták el, kofferjában több százezer euróval. Az Európai Parlament hamarosan újabb képviselők mentelmi jogát függesztheti fel. Itt az alkalom, hogy Brüsszel példát mutasson a korrupció elleni harcban – de a magyar kormánynak is lenne bőven teendője. Nagyító alatt az EU elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb botránya.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG