6p

Uruguayban a foci a társadalom cementje, Ghiggia gólja Brazília ellen nemzeti identitást teremtett. A brazilok viszont a Kennedy-gyilkossághoz hasonlítják a legendás lövést. Lesz-e Uruguaynak a katari vb-n is találkozója a sorssal? Világjáró rovatunk ezúttal a dél-amerikai országba látogat el, miközben elgondolkodik történelem, társadalom és futball kapcsolatán.

„Na és milyenek az uruguayi diákok?” – kérdeztem jó pár évvel ezelőtt Montevideóban egy ott élő magyar ismerősömtől. A srác, aki helyi középiskolásoknak tanított angolt, rám nézett, majd kurtán azt mondta: „Nem félnek semmitől.”

Hogy pontosan mire gondolt, azt nem részletezte, de személyes tapasztalataim alapján bennem is hasonló kép rajzolódott ki a dél-amerikai országról és az ottani emberekről.

Általánosítani persze nehéz, de időről időre mégis felötlik bennem a kérdés: milyenek az uruguayiak?

Szabadok, öntörvényűek, összetartók. Európai mércével mérve konzervatívok, mintha visszaugrottak volna az időben ötven évet. Nagyon fontos nekik a közösség, legyen az család, baráti társaság vagy egy focicsapat, amivel azonosulhatnak. Közvetlenek, melegszívűek és könnyen elérzékenyülnek, de – hacsak nem vagy közeli rokon vagy barát – megtartanak egy bizonyos távolságot. És tényleg nem félnek semmitől.

1950. július 16., Rio de Janeiro, Maracana-stadion. A foci-vb utolsó meccse: a hatalmas Brazília a parányi Uruguay ellen. A lelátókon 200 ezer brazil akar ünnepelni – ugyan mi esélye lehet itt Uruguaynak? A brazil csapat sikerét szinte mindenki biztosra veszi, már a döntetlen is elég neki a világbajnoki címhez.

Egy ideig minden a tervek szerint alakul: a II. félidő elején a brazilok megszerzik a vezetést. A lelátó felrobban, ünneplőbe öltözött, kisminkelt nők és elegáns, öltönyös férfiak emelik kezüket az ég felé.

A félidő közepén azonban Uruguay kiegyenlít, ami pedig ezután jön, már futballtörténelem.

A 79. percben az uruguayi válogatott csatára, Alcides Ghiggia kap egy labdát a jobboldalon. Tol rajta egyet, ahogy belép a 16-osra, felporzik lába alatt a gyep. Majd jobbal, éles szögből elereszt egy bivalyerős lövést, a labda pedig a kapufa és a vetődő kapus, Moacir Barbosa között utat talál a bal alsó sarokba. Uruguay vezet.

Ghiggia történelmi gólja a Maracanában 1950. július 16-án. Fotó: Wikipédia/El Gráfico
Ghiggia történelmi gólja a Maracanában 1950. július 16-án. Fotó: Wikipédia/El Gráfico

Roberto Muylaert brazil író később a Kennedy-gyilkossághoz hasonlítja a lövést. „Ugyanaz a drámai motívum, ugyanaz a drámai mozgás, ugyanaz a megállíthatatlan röppálya.” A brazilok nem hisznek a szemüknek. Egy archív felvételen látszik, ahogy a lelátón egy nő elsírja magát.

Több gól nem esik. Brazília vereséget szenved, a világbajnokot úgy hívják: Uruguay.

A stadionra csend borul. Ahogy egy korabeli beszámoló fogalmaz: nyugtalanító, traumatikus, totális csend. Néhányan a helyszínen öngyilkosok lesznek, az ország pedig évtizedekig hordozza magával a Maracanazo traumáját. „Brazíliában a maximális börtönbüntetés 30 év. De én már 50 éve bűnhődök olyasvalamiért, amiért nem vagyok felelős”, mondta a bűnbakká kikiáltott brazil kapus 2000-ben, nem sokkal halála előtt.

Uruguay viszont ünnepel. Valami megszületett.

„A történelemben csak három ember tudta egyetlen mozdulattal elnémítani a Maracanát. A pápa, Frank Sinatra és én”, mondja évekkel később Ghiggia. „Gyönyörű volt, ami történt. Büszkeséggel töltött el, felejthetetlen volt. A Maracanában volt életem legnagyobb pillanata.”

A legendává vált uruguayi játékos napra pontosan 65 évvel később, 2015. július 16-án veszti életét.

A La República című helyi lap másnapi száma, amelyet anno sikerült beszereznem, közli az 50 évvel ezelőtti képet a mágikus gólról. A kapus a földön, egy védő a fejét fogja, a labda a hálóban, Ghiggia keze a magasban. Háttérben a dugig telt lelátó. A fotó felett egy idézet a gólszerzőtől: „A vb-győzelem olyan volt, mintha megérintettem volna az eget.” (Uruguayt egyébként elsőként a magyar Aranycsapat tudta legyőzni a világbajnokságok történetében, 1954-ben.) 

Akkor és ott megszületett valami, ami azóta is ott van Uruguay tudatalattijában.

Meg- vagy újjászületett  a garra charrúa, szó szerinti fordításban a charrúák karma: az összetartás, a kitartás, a végsőkig küzdés művészete a túlerővel szemben.

Mintha a spanyol hódítók által az 1830-as években nagyrészt kiirtott, behódolásra nem hajlandó őslakos indiánok, a charrúák szelleme éledt volna újra. Mintha örökségüket fura módon éppen a spanyol és olasz bevándorlók leszármazottai vinnék tovább, némi indián vérrel megtámogatva. Persze ez már mítosz, túl a racionalitáson.

Azóta a nemzeti tizenegy, a Celeste szinte minden vébét meg akar nyerni, és nehezen viseli a vereséget. Sokáig hírhedt volt brutális játékstílusáról: az 1970-es Brazília elleni, vesztes vb-elődöntőn rendezett ámokfutását még nézni is fáj. Azóta sokat szelídült, de ma sem kellemes ellenfél.

Bár 1950 óta nem nyert vb-t, Argentínával holtversenyben övé a legtöbb Copa América-győzelem, és rendszeresen produkál emlékezetes mérkőzéseket (és botrányokat).

Gondoljunk csak a közelmúltbeli vb-k egyik legdrámaibb meccsére, a Ghána elleni győzelemre 2010-ben vagy Anglia és Olaszország kiejtésére 2014-ben.

És ne feledjük azokat a korszakos egyéniségeket sem, akiket az uruguayi foci adott a világnak az elmúlt 40 évben: Enzo Francescoli, Álvaro Recoba, Diego Forlán vagy éppen Luis Suárez. Bár Suárez góljai mellett Ghána elleni védéséről és ijesztő harapásairól is elhíresült, jól tudjuk: a zsenialitás és az őrültség közötti mezsgye olykor vékony. Erről egy másik dél-amerikai zseni és botrányhős, bizonyos Diego Armando Maradona is sokat tudna mesélni, ha még élne.

A futball az uruguayi társadalom cementje, identitásképző eleme lett, amire ott szinte mindenki büszke.

A jelenlegi uruguayi válogatott. Fotó: www.grupormultimedio.com
A jelenlegi uruguayi válogatott. Fotó: www.grupormultimedio.com

Tudod, hogy mi ötször nyertünk vébét? – kérdezte tőlem egyszer egy uruguayi srác széles mosollyal az arcán. A két hivatalos győzelem (1930, 1950) mellett ugyanis nagyvonalúan odaszámolta az 1924-es és 1928-as olimpia (akkor még nem voltak világbajnokságok) meg az 1980-as Mundialito megnyerését (ezt a tornát a vb-győztes csapatoknak szervezték).

A foci vb Uruguayban társadalmi esemény, ami egy nagy családdá kovácsolja össze a 3 milliós országot. Ilyenkor előtör a patriotizmus, de nem hajlik át kivagyi nacionalizmusba.

A futball láz természetesen most, a katari vb előtt is érződik. A montevideói buszokat fellobogózták, a házak ajtajára és a családi fodrászatba is kikerültek az uruguayi zászlók, meséli egy ottani rokonom.

A fodrászatba hoznak majd tévét is, hogy munkaidőben is nézhessék a Celestét. Ezt teszi majd az egész ország, 90 percre garantáltan meg fog állni az élet.

A mostani uruguayi válogatott egyébként klassz csapat: sikeréhes fiatalok és tapasztalt veteránok ötvözete egy ígéretes edzővel, Diego Alonsóval az élen. Akár messzire is juthat a vébén. Az elszántságon nem fog múlni.

A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
Szubjektív A legírebb sziget, ahol több a whisky, mint az ivóvíz
Durucz Dávid | 2025. október 4. 06:01
„Van itt három templom, három iskola, hat kocsma és egy bolt, szóval rendben vannak a prioritások” – mondta kísérőnk Európa egyik legkülönlegesebb szigetén, Inishmore-on, ahová körülményes eljutni, de ahonnan lélekben hazatérni sokkal nehezebb. A Világjáró ezúttal Írország ősi részéről jelentkezik.
Szubjektív Miért kap adókedvezményt, akinek több Birkin táskája van, mint gyereke? Ez Viszont Privát
Csabai Károly – Havas Gábor – Herman Bernadett – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 3. 19:11
A héten ismertté váltak a kormány és a Tisza Párt egyaránt 5-5 pontból álló azon kérdései, amelyekre várják a választópolgárok reakcióit. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában ezek mentén beszélgetett Csabai Károly főszerkesztő, Herman Bernadett főmunkatárs és Imre Lőrinc újságíró. Például az édesanyák és a fiatalok adómentességéről, a társasági adóról, valamint arról, hogy Magyar Péter már az egymilliárd forint feletti vagyonokat is megadóztatná. 
Szubjektív Dübörög az orosz befolyásolási gépezet – Magyarországra is gyakorolnak Csehországban és Moldovában?
Litván Dániel | 2025. szeptember 28. 18:16
Álhírek öntik el Csehországot és Moldovát, de valós erőszakba is át-átcsap már az orosz hibrid és információs hadviselés szerte Európában. Felkészül: Magyarország? Jegyzet.
Szubjektív A tömegturizmus tépázza, de még állja a sarat a világ egyik legeredetibb városa
László Éva Lilla | 2025. szeptember 27. 06:01
Aki térre, tisztaságra és andalgós városnézésre vágyik, ne Velencét válassza egy hosszabb vakáció színhelyéül. Aki viszont imádja a pezsgést, nem rettenti el a szelfiző turistatömegek nyomakodása, és szívesen barangol a csatornák mentén, jól teszi, ha előre felkészül: mit hol tud megvenni, megenni és megtenni. Főleg, ha gyerekekkel érkezik. A Világjáró e heti állomása Velence, ahol pár napos gasztronómiai és kulturális „ámokfutás” során legalább egy hónapra való impulzust gyűjtöttünk. 
Szubjektív A királyság nukleáris védőernyő alá húzódik
Káncz Csaba | 2025. szeptember 22. 10:07
Szaúd-Arábia új védelmi paktuma Pakisztánnal jelzi a kapcsolatok történelmi mélyülését, és jól mutatja, hogyan alakítják át a változó közel-keleti törésvonalak, az USA habozása és Irán árnyéka a Perzsa-öböl menti térség biztonságát. Jelenleg arra utalnak a jelek, hogy több ország is szeretne hasonló mechanizmusokat létrehozni Iszlámábáddal. Káncz Csaba jegyzete.
Szubjektív „Maximum a saját hazánkat kell megvédenünk” – az utca embere a lengyelországi dróntámadásról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. szeptember 20. 10:21
Egyre fokozódik a feszültség a NATO és Oroszország között, miután múlt héten orosz drónok hatoltak be Lengyelországba. Ennek apropóján kérdeztünk járókelőket arról, hogy legyen-e ismét kötelező a katonai szolgálat itthon, mi a véleményük a hadikiadások a NATO által elvárt növeléséről, illetve küldjünk-e katonákat a NATO keretében Lengyelországba egy orosz támadás esetén, ha Varsó erre kérne minket?
Szubjektív Vulkánok, szakadékok, keselyűk földjén – poroszkálás Peruban
Eidenpenz József | 2025. szeptember 20. 06:01
A négy kilométer mély kanyontól a hat kilométer magas, havas tetejű vulkánokig, a múmiáktól a kondorkeselyűkig, a spanyol építészettől a teraszos földművelésig számos érdekességet rejt Arequipa tartomány. A Világjáró ezúttal Peru kevésbé ismert, déli részén járt.
Szubjektív Lefegyverző kampány: a Tisza nyakában lohol a Fidesz – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. szeptember 19. 19:01
A héten írtuk meg, hogy az első félévben 80 milliárdba került nekünk az a közmédia, amelynek híradója egy friss kutatás szerint is a kormánypárt kommunikációs céljainak van alárendelve. De mire lesz elég a fideszes médiahenger? Miért közelít a kormánypárt népszerűsége a Tiszáéhoz? Mire gyúrnak a Harcosok klubja edzőtáborában? Mennyire közügy Gyurcsány Ferenc magánélete? Mit mutatnak a friss KSH-s béradatok, és mi a valóság? Mi köze Hajdú B.-nek a NER-hez? És kik azok a dolgozó szegények? Erről is vitatkozott az Ez Viszont Privát e heti adásában Wéber Balázs vezető szerkesztő, valamint Bózsó Péter és Vég Márton újságíró.   
Szubjektív Válság az EU és Szerbia között: válaszúthoz érkeztek
Káncz Csaba | 2025. szeptember 16. 18:31
Nagyító rovatunkban ezúttal a Belgrád és Brüsszel közötti parázsló válságot vesszük górcső alá. Egy olyan időszakban, amikor az európai diplomaták nyakába szakadt az ukrajnai konfliktus, az egyre fenyegetőbb szerb krízis kezelése sok külügyminiszter számára másodlagos szempont. Pedig Belgrád egyre inkább rácsúszik arra az útra, amelyre Grúzia rátért – áldemokráciává válva, amelyre az EU-nak már nincs befolyása. Káncz Csaba jegyzete.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG