Bajorország szíve, ahol bronzba öntötték a pápát

Miközben úti célunk felé közeledünk, azon gondolkodunk, mi lehet Regensburg nevének magyarázata. Talán az egykori uralkodók feladatait elvégző régensek éltek itt? Végül is logikusnak tűnne ez egy olyan városban, ahol minden második utcasarkon pazar történelmi emlékbe botlunk, ahol Kepler nevét viseli még a városnéző sétahajó is, és ahol a korábbi, német születésű pápáról készült bronzszobrok felbukkannak parkokban, utcákon.

De nem – a név eredete mást takar. Regensburg története egészen a kelta időkig nyúlik vissza, majd Kr. u. 179 körül a rómaiak rakták le a város alapjait, amikor Marcus Aurelius császár itt hozta létre a Castra Regina nevű erődöt a Duna partján. A Regina név eredetileg egy mellékfolyóra utalt, a „castra” pedig tábort jelentett – azaz „a Regina menti tábor”. Az évszázadok során ebből lett a Reganesburg, majd mai nevén Regensburg.

Szállás az óvárosnál

Szinte ajándék, hogy a szállodánk éppen ott van, ahol a regensburgi kalandozást érdemes kezdeni: az óváros peremén, egy csendes, de központi utcában.

Innen minden pár percnyi séta – a Duna-part, a híres kőhíd, a Dóm, Jákob tornya, az egymást érő ősi templomok, a sétálóutcák és persze a Bajorföldön kihagyhatatlan sörkertek.

Az óváros annyira védett, hogy autók az utcák többségébe be sem hajthatnak. A régi hotelek csak gyalogosan vagy biciklivel közelíthetők meg – mi ellenben ott ébredünk, ami másoknak már az úti cél.

Vendégből nincs hiány

Már az első sétánk során feltűnik, mennyi hotel, panzió, apartmanház kínálja magát. Összesen 77 szálláshely működik itt, mintegy 8 ezer vendégággyal, a hostelektől a történelmi falak között megbúvó luxusszállókig.

A város 2024-ban minden korábbinál több vendéget regisztrált: több mint 750 ezren érkeztek, és 1,3 millió vendégéjszakát töltöttek el. A látogatók döntő többsége belföldi volt, de sokan jöttek Ausztriából, Hollandiából, sőt az Egyesült Államokból is. Azok a kirándulók pedig, akik csak néhány órát töltenek el Regensburgban, tavaly mintegy 15 millióan voltak.

A csodával határos módon épen maradt ősi település olyan, mint egy időutazás, amely a mai, nyüzsgő életérzéssel keveredik.

Ősi város, fiatalos hangulat 

Bár Regensburg első pillantásra történelmi város benyomását kelti, már az első sétánk alatt kiderül, hogy nagyon is fiatalos a légköre.

A Duna-parti kávézók, bárok és teraszok estefelé zsúfolásig telnek nevetgélő fiatalokkal, akik mintha egy nagy, szabadtéri egyetemi klubban találkoznának nap mint nap.

Regensburg igazi egyetemi központ, ahol a híres Universität Regensburgban közel 20 ezren tanulnak. A város másik fontos felsőoktatási intézményében, az OTH Regensburgban szintén több ezren hallgatnak alkalmazott tudományokat. A város lakóinak körülbelül negyede diák, sokan közülük külföldről érkeznek, például Erasmus-ösztöndíjjal.

Miután megszerzik a diplomát, nem feltétlenül kell tovább állniuk, hiszen Regensburg gazdaságilag is jelentős város – a BMW, a Siemens vagy az Osram helyi jelenléte nemcsak iparilag meghatározó, hanem karriert is kínál a friss diplomásoknak.

Időutazás a középkorba

Talán a számtalan óvó szent vagy a szerencse is közrejátszott abban, hogy Regensburg történelmi épületei szinte érintetlenül megmaradtak. Nem emésztették fel a tűzvészek, és a háborúk bombái is elkerülték. Regensburg óvárosa középkori hangulatú, macskaköves utcái a középkor íratlan szabályai szerint girbe-gurbák. Így védték anno a várost: a keskeny, kanyargós utcák megnehezítették a betolakodók nyílzáporát és a lovashadak támadását.

Regensburgban kihagyhatatlan a város szívében magasodó Szent Péter Dóm.

Ez a gótikus csoda egész Bajorország egyik legimpozánsabb műemléke – annyira grandiózus, hogy a mi Mátyás-templomunk kétszer is simán elférne benne.

A belépés ingyenes, ha pedig pont akkor érkezünk, amikor a világhírű helyi fiúkórus, a Regensburger Domspatzen ad koncertet a csodás, színes üvegablakok alatt, akkor ritka élményben lehet részünk.

A Dómtól szinte kőhajításnyira, a Duna fölött ível át a város ikonikus jelképe, a Kőhíd (Steinerne Brücke), amely a 12. században épült, és évszázadokon át az egyetlen híd volt, amely összekötötte a települést a folyó túlpartjával. Innen pazar panoráma tárul elénk.

A város egy másik gyöngyszeme a Régi Városháza (Altes Rathaus), ahol egykor a Szent Római Birodalom legfontosabb gyűléseit tartották, és ahol ma is megtekinthetők a középkori börtönök és kínzóeszközök – sajnos nekünk időhiány miatt ez most kimaradt. Nem jutott idő a Thurn und Taxis kastélyra sem (Schloss St. Emmeram), amely egykori hercegi rezidencia és páratlan műkincsek tárháza, és ahol az egykori arisztokrácia fényűző életébe pillanthatunk be.

Kepler és egy igaz pápa

Bár Johannes Kepler valójában nem itt született – 1571-ben látta meg a napvilágot a württembergi Weil der Stadtban –, ez a legkevésbé sem zavarja a regensburgiakat abban, hogy magukénak tekintsék a világhírű csillagászt.

Kepler életének utolsó éveit töltötte itt, miközben a csillagászati számítások mellett a birodalmi fejedelmek pénzügyi gondjaival is foglalkozott – utóbbit briliáns matematikai tehetségének köszönhetően bízták rá.

Egykori lakóháza az Altes Rathaus közelében ma múzeum. Itt a látogatók megérthetik, hogyan változtatta meg Kepler a világról alkotott képet a bolygómozgásokról szóló törvényeivel – felfedezései a mai napig meghatározóak a tudományban. Bár 1630-ban bekövetkezett halála után a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra, sírjának pontos helye már nem ismert. Nevét ma egy sétahajó viseli, amely az ódon városfalak mellett siklik a Dunán.

A hajózás itt külön élmény: Regensburgot három folyó – a Duna, a Naab és a Regen – öleli körbe, így a vízről tárul elénk a város egyik legszebb arca. A festett homlokzatú, középkori házak, a tornyok, templomok és történelmi hidak sorfala mellett haladva úgy érezzük, mintha a múltba csöppentünk volna.

Bár XVI. Benedek, polgári nevén Joseph Ratzinger, szintén nem Regensburg szülötte, a város mégis tisztelettel és szeretettel őrzi az ő emlékét is. A későbbi pápa 1969 és 1977 között tanított dogmatikát a helyi egyetemen, és a közeli Pentling falucskában élt szerény házában, ahol ma egy bronzszobor őrzi alakját.

A művet Johann Brunner szobrász készítette, a szobor másolata pedig ott áll a Szent Jákob-templom előtt, alig pár lépésre a város egyik jellegzetes tornyától, a Jakobstortól. A babona szerint szerencsét hoz, ha az arra járók megsimogatják. Sőt, létezik egy harmadik másolat is, Christine Stadler alkotása, közel az egyetemhez.

Ratzinger bíborost nemcsak egykori professzorként, hanem szinte hazatérő családtagként tartják számon a városban.

Ő az a pápa különben, aki 2013-ban, hosszú vívódás után, 600 év után elsőként döntött úgy a katolikus egyházfők közül, hogy lemond, megromlott egészségére hivatkozva.

Szavai örökre emlékezetesek maradnak: „A világ gyorsan változik, a pápa testének és lelkének azonban frissnek kell maradnia.”

Sör, sült kolbász, szurkolás

A középkori katedrálisok, csillagászati múzeumok és pápai emlékhelyek után semmiképp sem szabad kihagyni a bajor sörkertet!

Bajorország szívében szinte kötelesség beülni egy árnyas fa alá, rendelni egy tartalmas fogást, majd leöblíteni egy korsó aranyszínű sörrel.

Naná, hogy mi is így tettünk. Már a Kőhídon sétálva kiszúrtuk a közösségi portálok által ajánlott Alte Lindét, és milyen jól tettük, hogy hallgattunk a nép szavára! Ez a hamisítatlan bajor sörkert a Duna-parton, szemközt az óvárossal terül el, csodás panorámával megáldva. És bármit rendeltünk, ízre, élményre tökéletes volt.

Egy fontos tanács az ide látogatóknak: a „normál adag” a magyar mérce szerint legalább két éhes emberre van szabva. Számunkra a „Kleine”, azaz a kis adag volt emberi léptékű.

A sört itt is helyben főzik – friss, zamatos, tökéletes. A hangulat pedig… nos, az egészen különlegesre sikerült, ottjártunkkor ugyanis az egész város a német-portugál focimeccs lázában égett. Az emberek már délután kezdtek ráhangolódni a derbire, söröztek, énekeltek az egyfolytában szakadó esőben, és nem biztos, hogy másnap még emlékeztek az esti meccsre...

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.