<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

Hazai szálláshelyek, vendéglátóegységek, figyelem!

Pályázzanak és nyerjenek díjat az ország legjelentősebb designversenyén - nevezzenek be a Klasszis TopDesign 2022 megmérettetésre!
Külföldi és hazai szakértőkből álló zsűri, bemutatkozási lehetőség a nagyközönségnek, exkluzív díjátadó gála.

Regisztráljon most!

Ér bármit a jog, ha szándék sincs a jogszabályok céljainak elérésére? Aki próbálkozott már szabályok segítségével boldogulni egy kisgyerekkel, az jobban átérezheti, milyen nehéz dolga van az Európai Bizottságnak a magyar kormánnyal. Nagyító rovatunkban munkatársunk azon morfondírozik el, hogy lehetséges-e valódi változást hozó megállapodás a felek között a jogállamisági eljárás ügyében.

Valószínűleg minden ember életében eljön az a pont, amikor rádöbben, hogy a jog sokkal kevésbé képes valóban szabályozni az emberek életét, mint korábban hitte. A jogszabályok szövevényes hálója egyszerre képes hatalmas, félelmetes gépezetként eltiporni a kisembert, míg elhanyagolt, lyukakkal, kiskapukkal teli kerítésként működni mások, általában az élelmesebbek és a jobb pozíciókból indulók számára.

Nem látszik, hogyan lehetne a kézcsókból a megegyezést szentesítő kézfogás - Orbán Viktor köszönti Ursula von der Leyent a Karmelita kolostor előtt 2022. május 9-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien CherNem látszik, hogyan lehetne a kézcsókból a megegyezést szentesítő kézfogás - Orbán Viktor köszönti Ursula von der Leyent a Karmelita kolostor előtt 2022. május 9-én. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Ez azonban még elvezethet valakit arra a felismerésre is, hogy jobb, átgondoltabb, a természetes igazságérzetnek inkább megfelelő, hatékonyabban betartható, a kiskapukat bezáró szabályozásra van csupán szükség. Van azonban egy élmény, ami alapjaiban rengeti meg azt a feltételezésünket, hogy a szabályok és a jog egyáltalán bármilyen szinten alkalmas arra, hogy elérjen bizonyos, helyesnek gondolt célokat.

Betartják, mégis betartanak

Nem, nem arra gondolunk, amikor egy sztárügyvéd a jogszabályok hálóján szédítő kötéltánchoz hasonlatos mutatványokkal megmenti nyilvánvalóan bűnös ügyfelét a büntetéstől, de még nem is arra, amikor a hatalomhoz közel állók saját igényeiknek megfelelően hajlítgatják a jogszabályokat. Elég, ha az ember szülővé válik, és megpróbál egy kisgyereket rávenni bármilyen utasítás végrehajtására, bármilyen szabály betartására.

Vannak persze azok a gyerekek, akik egyszerűen magasról tesznek arra, ha bárki bármit mond nekik, de talán ennél is elképesztőbb, hogy egy beszélni is alig tudó kisgyerek milyen tökéletesen érez rá arra, hogy milyen törékenyek is az emberi kommunikáció és ezáltal a különböző szabályok, betartandó viselkedési keretek alapjai.

„Igen kisfiam, amikor azt mondtam, hogy vedd fel a cipődet, akkor arra gondoltam, hogy mindkét lábadra vegyél cipőt. Igen, és amikor azt mondtam, hogy mindkét lábadra, akkor nem úgy gondoltam, hogy az egyikre gumicsizmát, a másikra az itthoni plüsspapucsodat húzd fel, hanem arra a pár cipőre, amit az elmúlt héten minden egyes nap felvettünk.”

„Kislányom, ha szólok, hogy ne dugd már azt a borsót az orrodba, akkor valójában a tányérodon levő összes borsószemre gondoltam, nem csak arra az egyre!”

Gondolom – és nagyon remélem – nem én vagyok az egyetlen szülő, aki ehhez hasonló eszmecseréket folytat a gyerekeivel rendszeresen. Az egyértelműnek gondolt szabályok, utasítások pillanatok alatt tudnak semmivé foszlani, ha betű szerint értelmezzük őket, és nincs mögötte az a közös alap, hogy egy közös cél elérése érdekében működünk együtt. Hiába feltételezzük mi azt, hogy a kis családi társadalmunk tagjainak közös érdeke, hogy beérjünk az óvodába, és ehhez általában két egyforma, az évszaknak megfelelő cipőt kell felhúzni a gyerek mindkét lábára, ez tulajdonképpen sehol sincsen leírva. Tökéletesen meg lehet felelni a szabályok, utasítások betűjének úgy is, hogy valójában az ellenkezőjére törekedünk annak, amit a szabály megalkotója, az utasítás kiadója szeretne elérni.

Ilyenkor aztán, ha kizárjuk a testi fenyítés és azzal való fenyegetőzés lehetőségét – márpedig egy 21. századi szülő remélhetőleg kizárja –, akkor a helyzet kényelmetlenségének mértékétől függően marad a dolgok újra és újra elmagyarázása, az emelt hang, a könyörgés, a figyelem-elterelés – mindenkinek megvannak a módszerei, amivel hatni próbál ilyenkor az istenadta kölkére, de végül általában úgyis csak a teljes beletörődés és a minden jogászi és pszcihológiai érzék mellett azért minden gyerekben ott bujkáló jóindulatra való appellálás marad megoldásnak.

Nem ér a nevünk!

A híresen családbarát magyar kormányban nyilván rengeteg ilyen tapasztalat gyűlhetett fel, legalábbis nekem ez jutott eszembe a múlt héten, olvasgatva az Európai Bizottság jogállamisági eljárására válaszul benyújtott két törvényjavaslatot, illetve meghallgatva a szakértők véleményét, figyelve a kormány kommunikációját.

Ott van ugye a társadalmi egyeztetés nélküli jogszabályalkotás brüsszeli kívánalmának kérdése. Gulyás Gergely négy nappal a kataszabályozás módosításának benyújtása előtt a Kormányinfón jelentette be, hogy ebben az ügyben engedünk a Bizottságnak, majd előkerült a semmiből a katát gyakorlatilag kivégző, körülbelül 300 ezer embert létbizonytalanságba taszító javaslat, amit másnap meg is szavazott a parlament. A módosításról nemhogy az érintettekkel nem volt semmilyen egyeztetés, még az általában a kormánnyal tökéletes szinkronban úszó látszatérdekvédelmi szervezet, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az egész ügyet eredetileg a közbeszédbe bedobó elnöke is megdöbbent annak tartalmától.

A következő Kormányinfón arra a kérdésre, hogy a módosítás ilyen szélsebes ütemben történő keresztülzavarása nem ellentétes-e véletlenül azzal a vállalt céllal, hogy ilyesmit nem csinál a magyar kormány, Gulyás Gergely – többek közt – így felelt:

„Egy megállapodás bennünket attól köt, hogy az megszületett, egyelőre nem született ilyen megállapodás.”

Hát igen, senki sem beszélt a többi borsóról, ugyebár. (Az alábbi videó e kérdés-feleletnél indul, de Gulyás Gergely többi valódi kérdésre adott válasza is hasonló abban a tekintetben, hogy miközben tökéletesen megfeleli a kérdéseket, valójában a lényegükre nem ad választ. Lásd még: „Miért ütötted meg Bercikét a kisautóval? - Mert az volt a kezemben.")

Innentől kezdve lehet elemezgetni az erről született törvényjavaslatot, de van bármi értelme? Ha arról valójában nincs a felek között egyetértés, hogy mindenfajta egyeztetés nélkül nem üdvös dolog a társadalom egy jelentős részének az életét gyökeresen felforgatni, akkor bele lehet abba a törvénybe írni bármit, attól nem fog teljesülni ez a cél. Mi akadályozza meg a kormányt mondjuk abban, hogy a saját maga által létrehozott társadalmi érdekvédelmi szervezetekkel egyeztessen jogalkotás előtt? Vagy abban, hogy az uniós pénzek folyósítása után egy nappal benyújtsa e törvény módosítását, és még aznap el is szavaztassa a parlamentben? Semmi.

Mondjuk az már önmagában is sokat elmond, hogy már a törvényjavaslat címében (Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény és a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény módosításáról) is benne van, hogy ez a javaslat elsősorban a Bizottsággal való megegyezésről – tehát az uniós eljárás megszüntetéséről és a pénzek kiutalásáról – szól, és nem arról, hogy itt bárki szükségesnek látná a jogszabályok előzetes társadalmi egyeztetését.

Ugyanez vonatkozik az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosítására, amely elvileg a korrupciós ügyek megúszását tenné nehezebbé. Hagyjuk is a részleteket, bár azért jegyezzük fel, hogy – ahogy azt a szakértők is kifejtették – gondosan el vannak helyezve olyan eljárásrendi és egyéb nehezítések a javaslatban, amelyek kétségessé teszik hatékonyságát. (A testvérlapunk, az mfor által megkérdezett jogász, illetve civil szervezetek és Hadházy Ákos a törvényjavaslatokról alkotott véleménye egyébként itt olvasható.)

 Az egyes paragrafusokkal folytatott huzavona nem oldja meg a nagyobb gondokat. Illusztráció: Depositphotos Az egyes paragrafusokkal folytatott huzavona nem oldja meg a nagyobb gondokat. Illusztráció: Depositphotos

De a lényeg az, hogy ebben az országban a kormánypárti szavazókat is beleértve bárki úgy gondolja, hogy a kormány célja az, ami az Európai Bizottságé, nevezetesen annak megakadályozása, hogy az uniós támogatások egy jelentős része a miniszterelnökhöz a leginkább közelálló emberekhez kerüljön? El tudunk képzelni egy olyan törvényszöveget, amelynek láttán azt mondanánk, hogy igen, Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ez a jogszabály biztosítja, hogy Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István ezentúl csakis érdemei alapján juthasson újabb állami, uniós pénzekhez, a korábbi ügyleteik kapcsán pedig megnyugtató választ kaphatunk arra, hogy minden nemcsak a jogszabályok betűjének, de azok céljainak és szellemének is megfelelően történt?

Elvették a csokit - de kitől?

Nyilvánvaló tehát, hogy önmagában tárgyalásos úton, a jogszabályok módosításával nem érheti el az Európai Bizottság azokat a célokat, amelyeket kitűzött, hiszen ezek a magyar kormánynak nem céljai. Ahogy az óvodába induláskor vagy lefekvéskor, itt is más utakat kell választani. A meggyőzés, a könyörgés, a kölcsönös bizalomra és a közös értékekre való hivatkozás láthatóan nem működött, a fizikai erőszak pedig ebben az esetben is ki van zárva.

Úgy tűnik, a magyar kormányban lakozó kisgyermekre csak valami neki fontos dolog elvételével lehet hatni. Az uniós helyreállítási pénzek visszatartása a jelen helyzetben arra elegendő volt, hogy Orbán Viktorék hajlandók legyenek legalább a gesztusok szintjén valamilyen lépéseket tenni. A brüsszeli reakciókból az olvasható ki, hogy pusztán szépen megfogalmazott jogszabályok most nem fogják megbékíteni a Bizottságot, az eddig mindent megengedő szülők most úgy döntöttek, ez így nem mehet tovább. Ez rendben is van, hiszen láthattuk, hogy ezek mit érnek, csak az a kérdés, hogy mi lenne az a megoldás, ami valóban egy kevesebb korrupcióval, az európai értékek tiszteletben tartásával működő, de Orbán Viktor vezette Magyarországot eredményezne. Létezik egyáltalán ilyen?

A gond az, hogy amíg ez kiderül, addig a Magyarországnak ki nem utalt pénzek hiányát nem a kormány, hanem az ország lakosai fogják a bőrükön érezni, sőt a magas inflációval, a kata kivégzésével, a rezsicsökkentés szűkítésével már érzik is. Ha visszatérünk az óvodás hasonlathoz, a magyar kormány egy olyan kisgyerek, akire csak azzal lehet hatni, ha megvonjuk tőle az édességet, csak sajnos senki nem tudja megakadályozni abban, hogy elszedje a kiscsoportosoktól a csokit, mielőtt a sajátja elfogyna.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Szubjektív Mit tudunk Meloniról, akitől most megrettent Európa?
Káncz Csaba | 2022. szeptember 27. 19:49
Nagyító rovatunkban ma a várható új olasz miniszterelnököt vesszük górcső alá. Meloni keményvonalasai akár sikeresek is lehetnek Olaszországban, mert a baloldalnak – úgy, mint a világ nagy részén – nem sikerült hiteles stratégiát kínálnia. Meloni ugyanakkor tudja: ha szalonképtelen irányba navigálja Rómát, pillanatok alatt beüt az államcsőd.
Szubjektív "Az már senkit nem érdekel, hogyan fognak élni ezek a gyerekek" - Klasszis podcast
Privátbankár.hu | 2022. szeptember 24. 16:09
Vajon miért most volt itt az ideje annak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter hozzányúljon az abortusz szigorításához? El lehet ezzel egyáltalán bármit is érni? És miért nem állt ki senki a kormányból, hogy szóljon a nagy felháborodást kiváltó témában? Ezekről a kérdésekről beszélget az Mfor.hu podcast műsorában, a Közbeszédben Litván Dániel, újságíró és Székely Sarolta, az Mfor.hu és a Privátbankár.hu felelős szerkesztője.
Szubjektív Portugáliában lassabban csordogál az idő
Szarvas György | 2022. szeptember 24. 05:44
Egy pár napos szakmai út nem alkalmas arra, hogy felfedezzünk egy várost a maga teljességében, arra azonban mindenképpen elegendő, hogy a település hangulatából, szelleméből, abból a bizonyos couleur locale-ból valamit megérezzünk. Erre tett kísérletet a Világjáró szeptember elején Portugália második legnagyobb városában, Portóban.
Szubjektív A Westminstertől a Karmelita kolostorig - mit tanulhatunk a londoni Sortól?
Litván Dániel | 2022. szeptember 20. 19:14
Sorban állni tíz, húsz órákat egyetlen néma biccentésért? Hát ezek az angolok tényleg hülyék, nem? Nem biztos. Talán még példát is vehetnénk róluk. Nagyító alatt II. Erzsébet ravatala.
Szubjektív Mi köze van Petőfinek a világbajnok capuccinóhoz? Felvidéki barangolás magyar emlékekkel
Mester Nándor | 2022. szeptember 17. 05:32
Arany, ezüst és réz. Ez volt a fő biznisz évszázadokon át a felvidéki bányavárosoknál, amikben rengeteg magyar kapcsolat van. Olyan is, amire nem is gondolnánk. Szép templomokban, érdekes kastélyokban, jó sörben és kávéban sincs hiány. Világjáró rovatunk ezúttal Felvidékről jelentkezik.
Szubjektív Ötszörös gázszámla, tömegek az utcákon – Csehországban is feszül a húr
Wéber Balázs | 2022. szeptember 13. 19:11
Szeptember elején Prágában 70 ezren tiltakoztak az elszabadult energiaárak és a kormány politikája ellen. Bár a sörfesztiválokon egyelőre telt ház van, a cseh infláció az egyik legmagasabb az EU-ban, és már érezhetően nehezebb kijönni a fizetésből a korábbiakhoz képest, mondta lapunknak egy ottani magyar. Emiatt novembertől maximálják az áram és a gáz árát. Nagyító rovatunkban ezúttal a csehországi mindennapokat vesszük szemügyre.
Szubjektív A nap képe: Novák Katalint férfiak sora bámulta meg egy másik nő oldalán
Litván Dániel | 2022. szeptember 13. 14:41
Koszovóba látogatott a magyar államfő.
Szubjektív Gyöngy fülbevaló, színes barlang, kockaház – Rotterdamban jártunk
Elek Lenke | 2022. szeptember 10. 06:01
Másra csodálkozik rá az ember, ha turistaként érkezik pár napra egy országba, megint másra, ha ott él, netán rokonlátogatóba megy, és sokadszorra látogat oda. Kampók a háztetőkön, illatözön a metróban, csendéletek a vásárcsarnok falán – Világjáró rovatunk ezúttal Rotterdamban járt.
Szubjektív Súlyos bizalmi válság – az új brit miniszterelnök a pokol kapujában
Káncz Csaba | 2022. szeptember 6. 19:06
Nagyító rovatunkban ma az új brit kormányfőt, Liz Trusst vesszük górcső alá, akiről a lakosságnak csupán 12 százaléka hiszi, hogy jó miniszterelnök válik belőle. Mind Brüsszelben, mind Washingtonban erős szkepticizmussal tekintenek rá. A legnagyobb bomlasztó erő, amelyet meg kell tanulnia kezelni, Boris Johnson lesz.
Szubjektív A város, ami meghalt, mégis túlélte
Litván Dániel | 2022. szeptember 3. 06:19
Nem sok maradt az ókori Athénból, mégis több, mint egykori legyőzőjéből. És ez talán így is van jól. De akkor most bevált vagy nem vált be a népuralom első híres kísérlete? Világjáró rovatunk az egykor világhódító Athénból jelentkezik.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG