„Eláztam az esőben és megfürödtem a patakban” – az El Caminóról jelentjük

Ferreira – Ribadiso. 31 kilométer.

A mai nap jórészt csendes esővel telt. Igyekeztem hosszabb távot megtenni a holnap várható felhőszakadás előtt. A Camino Primitivo véget ért a nap közepén, amikor elértem az úgynevezett Francia utat, a Camino Francést. Ezen még 50 kilométer az út Santiagóba, amiből majdnem 10-et ma letudtam.

Az éjjel rendkívül meleg volt a szobában, mert a fűtést is bekapcsolták. Reggelivel indult a nap, büféasztalos rendszerben. Nyolc óra körül indultam esőfelszerelésben, mivel már szitált az eső.

A tájat erdei utak és aszfalt váltakozása adta, ritkán házakkal, de később ezek egyre sokasodtak. Az eső miatt az egyik templomhoz nem mentem oda – az ilyen kihagyásokat nehezen kezelem.

Idővel még jobban esett az eső, de szerencsére volt a közelben egy bár. Itt ült már a litván Róbert és spanyol barátnője, Anna. Most így, a vége felé kezdeményezésemre kicseréltük az elérhetőségünket. Hátha jönnek Budapestre. Befutott a brit Adrian is, aki módszeresen osztja be erejét. Az ügynöksége még három szállást foglalt Santiagóig, én kettő szállással szeretném megcsinálni az utat.

Míg bent ültünk, kint lement egy esősebb hullám. Szerencsém volt.

A bárból indulva elhatároztam, hogy gyorsabban megyek, hogy ne fázzak. Így kerülöm el a megfázást. Be is melegedtem, jól esett a gyaloglás. Többeket megelőztem, engem pedig egy fiatalember előzött meg. Nem mindig tudtam fényképezni, mivel az eső a telefon képernyőjét és a kezemet is átnedvesítette, így az érintés sokszor nem működött.

Melíde városa a napi terv félútján volt. Ide gyors léptekkel, meditatív állapotban érkeztem.

Az út természetesen a nagy templomhoz vezetett. Felügyelet nélkül be lehetett menni. Nagy belső nyugalmat és békességet éreztem. Pozitív kisugárzást tapasztaltam.

Volt egy ikon is egy oldalsó, fontos helyen. Vajon hogyan került ide? Alaposan megszemléltem.

Már indulóban voltam, mikor észrevettem, hogy a karzatra is fel lehet menni. Felmentem. Ott volt az orgona klaviatúrája. Meg az erkély korlátján egy száraz pálmaág. Mi lehet a története, jelentése? Micsoda ellentét a lugói katedrálissal! Nagy megelégedettséggel, vidáman távoztam.

A téren kis kápolna is állt Szent Antal tiszteletére. Nyitva, őrzés nélkül. Sőt! Valódi gyertyák égtek. Ez is pozitív hely – éreztem.

A legelső zarándokmenüt kínáló helyre egyből bementem. Lencselevest, hekket és joghurtot választottam. Leülve vettem csak észre, hogy mindenem vizes, nedves.

Felvettem a pulcsim, hogy meg ne fázzak. A kiszolgálás kedves, az étel finom volt. A joghurt igazi gyümölcsdarabokra volt öntve.

Még lefényképeztem – némi kitérővel a Francia úton – a régi templomot. Kerestem az előtte álló keresztet, de azt valahova elvitték, mert csak a hűlt helyét találtam, vaslemezzel lefedve.

Melíde szélén igen régi templomot láttam, ez is nyitva volt. Bent – szerintem a helyhez tartozó – idegenvezetés folyt spanyol nyelven. Lehetett fényképezni, vaku nélkül.

Innen megint gyorsmenetbe kapcsoltam. Megint jó volt. Egyáltalán nem fáztam. Az idő és az eső is relatíve meleg lett.

Olyan szállást választottam, ahová nem lehetett foglalni. Hatvan ágya van, és egy nagyobb helység, Arzúra előtt fekszik. Így megvolt a reményem, hogy itt kapok egy ágyat. Így is lett!

A hely különlegessége, hogy patak melletti régi kőházak együttese. A zuhany egy külön, új blokkban van. A WC is kint van, a fedett udvarról közelíthető meg. Itt volt a német Luis, akiről kiderült, hogy tulajdonképp Ludwig.

Az az ötletem támadt, hogy megfürdöm a patakban, mivel ketten is a lábukat áztatták korában benne.

Gatyában közelítettem meg a szemerkélő esőben. Tényleg nem volt hideg. Kádként használva belefeküdtem a sekély vízbe. A kövek miatt másodszori próbálkozásra papucsban mentem bele. A papucs úszik, állapítottam meg. Nagyon büszke voltam magamra. Elterveztem, és nem sokkal az ötlet megszületése után meg is valósítottam!

Luissal és a katalán férfival, Sergióval vacsoráztam. Luis érdekes kérdéseket tett fel, hogy mit szeretnék még megtanulni. Összeszedtem a választ. Sergio vizuális designer egy cégnél, de másra vágyik. Esetleg apósa mellett gazdálkodna.

Az eső ellenére – vagy épp ezért – a napot nagyon pozitívnak ítéltem. A holnapi időjárást is várom. Szeretném kipróbálni a zivatarálló felszerelésem.

Az El Camino-sorozat (Világjáró Extra) többi részét itt lehet elérni.

A Világjáró cikkeit itt olvashatják.