<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=947887489402025&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
5p

Világjáró rovatunkban ezen a héten arról írunk, hogy a dél-franciaországi Provence nem csak a borról meg a mámorról szól. Persze, lehet élvezni a finom nedűt, de emellett ezernyi érdekesség várja azt, aki nyitott szemmel megy oda. 

Cannes-ba nem nyáron kell utazni és nem is télen vagy ősszel. A tavasz az igazi szezon, amikor minden virág nyílik. A parthoz közeli Croisette sétány mentén pétanque-partik vannak, még az öltönyösök is nekivetkőznek, és némelyiknek megengedik, hogy beszálljon. Ilyen öltönyösökkel éppen tavasszal tengert lehet rekeszteni, egymást érik a nagy nemzetközi konferenciák, a fesztiválpalotában csak úgy hemzsegnek ilyenkor és örülnek, ha kiszabadulnak egy-két órára. 

Kevélyen sorakozik a sok szép vízi csoda Cannes kikötőjében. Fotó: privatbankar/Mester Nándor Kevélyen sorakozik a sok szép vízi csoda Cannes kikötőjében. Fotó: privatbankar/Mester Nándor

A híres üdülőváros kikötőjében is érdemes kószálni. Én magam többször is megtehettem (én is öltönyös voltam párszor), és direkt rámentem a jachtokra. Mármint arra, hogy igazán különlegeseket találjak, s nem feltétlenül a méret miatt, bár voltak olyan nagyok is, hogy elfáradtam, míg végignéztem. Kívülről. Kétajtós szekrények ugyanis majdnem mindenhol "véletlenül" épp ott sétáltak, ahol fölkapaszkodhattam volna egy keskeny pallón.

Nem mindegyik járműnek volt neve, de amelyiknek igen, annak sokszor oroszos volt, mint például Marussia vagy Deema (kiejtve Gyima). Aztán az is feltűnt, hogy néhány, láthatóan nem tulajdonos, hanem vendég öltönyös fickót mégiscsak felengedtek. Az egyiket felismertem, mert egy nappal azelőtt interjúztam vele. Az egyik nagy nemzetközi ingatlanos cég alvezére volt. Csak később esett le a tantusz: itt köttetnek az igazi nagy üzletek és nem a hivatalos tárgyalótermekben, benn a nagy nemzetközi ingatlanvásáron. Nem egy-két irodaház cserélt gazdát, hanem egész portfóliók, hotelestől, raktárostól meg plázástól. Erről a későbbi közleményekből lehetett értesülni.

A francia Rivierán már régen jelen vannak az orosz ingatlanvásárlók, de a közvetítők újabbakat is várnak. Fotó: privatbankar/Mester Nándor A francia Rivierán már régen jelen vannak az orosz ingatlanvásárlók, de a közvetítők újabbakat is várnak. Fotó: privatbankar/Mester Nándor

Az öböltől csak egy kőhajításra van fenn a vár, ott is eltölthetünk pár órát, de nekem azt tanácsolták, hogy inkább menjek ki a buszpályaudvarra és szálljak fel egy Grasse-ba induló járatra, nem fogom megbánni. Na, de mi ez a Grasse, ami ilyen vonzó? A választ akkor még nem nagyon tudtam, lévén az internet épphogy elindult (több mint 25 éve történt mindez) és nem tudtam utánajárni. Viszont a sofőr kezembe nyomott egy kis reklámfüzetet és azt mondta nagyon alap angolsággal: csak 20 kilométer, de megéri. 

Fölkapaszkodott a busz a hegyes vidékre, direkt megállt egy lapos épület előtt, ami kívülről nem volt nagyon hivalkodó és a tábláján is csak egy név állt: Fragonard. Mivel külön parkolója is volt és épp egy kisebb turistacsoport szállt vissza a kisbuszába, gondoltam, tényleg jó helyen járok. Bent aztán virágokat is találtam, de nem a belső udvari fákon, hanem hosszú nagy asztalokon, laposan kiterítve és lepréselve. Leesett: parfümgyárba jöttem.

Szerencsémre tök egyedül voltam és a tulajdonos is ott volt a látogatóközpontban. Szóba elegyedtünk (jobban tudott angolul, mint a sofőr), és miután megtudta, hogy honnan jöttem, elkezdte mesélni az addigi egyetlen budapesti látogatásának kellemes pillanatait. Közben meg bevitt olyan üzemrészekbe is, amiket általában nem mutatnak meg a turistáknak. A végén ingyen akart adni egy kisebb parfümöt, de kifizettem. Nem viselt meg az ára, bár nem volt kevés.

Provence-ban várak, kastélyok és paloták is szépen sorakoznak, sőt, még a római időkből is van jó pár épület. Orange városka különösen érdekes, van például a belső részén egy nagyobb amfiteátrum, kitűnő akusztikával. Csak gyalog szabad sétálni a városban, így lehet igazán élvezni a történelmi levegőjét. Lehet biciklit is bérelni, de dimbes-dombos, izzasztó, még egy tavaszi napon is.

Pár évvel később a családdal is felkerestem a vidéket, s nem hagyhattuk ki Avignon-t sem, a pápák palotájával meg a klassz sütijeivel. Kisétáltunk a híres hídra, a Pont Saint-Bénezet-re is. Ott csordogált (nem írhatom, hogy hömpölygött, mert akkor épp alig volt benne víz) a Rhône folyó. Valójában csak egy fél híd ez, mert annyiszor vitte el az áradat, hogy a 17. században már nem állították helyre. A csonka részen viszont el lehet időzni, emlékszem, a fiamnak épp ott meséltem a pápákról, akiknek sokáig ez a város volt a főhadiszállása.

Avignon és a híres pápai palotája. Fotó: privatbankar/Mester Nándor Avignon és a híres pápai palotája. Fotó: privatbankar/Mester Nándor

Írtam az előbb, hogy én is öltönyös voltam párszor Cannes-ban. A konferenciák szünetében azért megpróbáltam ismerkedni, bár hivatalból az igazgatókat meg a menedzsereket kellett vadászni interjú céljából. A sajtóközpontban viszont sikerült beszélgetni egy bajuszos francia kollégával, akitől tanácsot kértem: mi az a két-három hely, ahová feltétlenül el kell mennem a csodálatos Franciaországban?

Kikötöttem, hogy nem lehet közte Párizs, az ugyanis evidens, egyébként meg már jártam ott többször is, de bármikor szívesen visszamegyek. Két várost mondott, soha nem találtam volna ki. Az egyik Dijon volt, a másik Aix-en-Provence. Az utóbbi volt nagyobb élmény – a mustárosnak is tetszett a belvárosa, csak nem annyira.

Aix-en-Provence belvárosa, ahol mindig sok a kulturális esemény és jó a kirakodóvásár is. Fotó: privatbankar/Mester NándorAix-en-Provence belvárosa, ahol mindig sok a kulturális esemény és jó a kirakodóvásár is. Fotó: privatbankar/Mester Nándor

Aix, a helyiek csak így hívják, szintén tavasszal jó választás. Meg nyáron, meg ősszel. Kulturális kavalkád, annyi a sok jó koncert, a kiállítás, és a croissant is itt esett a legjobban. A sétát nem lehet megunni és remek kézműves vásárai vannak, a csellengés a hétvégén is kellemes a bolhapiacon. Kétszer jártam ott az elmúlt évtizedekben, utoljára 9 éve.

Én ugyan nem nagyon vettem észre, de az egyik éttermes mondta: egyre több a kelet-európai kézműves, valamiért felfedezték maguknak ezt a gyöngyszemet. Van, aki lakást is vett már és hozni akarja a családját. Mit mondjak? Meg tudom érteni.

A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és a Privátbankár kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz májusban, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait!

Szubjektív Mit tudunk Meloniról, akitől most megrettent Európa?
Káncz Csaba | 2022. szeptember 27. 19:49
Nagyító rovatunkban ma a várható új olasz miniszterelnököt vesszük górcső alá. Meloni keményvonalasai akár sikeresek is lehetnek Olaszországban, mert a baloldalnak – úgy, mint a világ nagy részén – nem sikerült hiteles stratégiát kínálnia. Meloni ugyanakkor tudja: ha szalonképtelen irányba navigálja Rómát, pillanatok alatt beüt az államcsőd.
Szubjektív "Az már senkit nem érdekel, hogyan fognak élni ezek a gyerekek" - Klasszis podcast
Privátbankár.hu | 2022. szeptember 24. 16:09
Vajon miért most volt itt az ideje annak, hogy Pintér Sándor belügyminiszter hozzányúljon az abortusz szigorításához? El lehet ezzel egyáltalán bármit is érni? És miért nem állt ki senki a kormányból, hogy szóljon a nagy felháborodást kiváltó témában? Ezekről a kérdésekről beszélget az Mfor.hu podcast műsorában, a Közbeszédben Litván Dániel, újságíró és Székely Sarolta, az Mfor.hu és a Privátbankár.hu felelős szerkesztője.
Szubjektív Portugáliában lassabban csordogál az idő
Szarvas György | 2022. szeptember 24. 05:44
Egy pár napos szakmai út nem alkalmas arra, hogy felfedezzünk egy várost a maga teljességében, arra azonban mindenképpen elegendő, hogy a település hangulatából, szelleméből, abból a bizonyos couleur locale-ból valamit megérezzünk. Erre tett kísérletet a Világjáró szeptember elején Portugália második legnagyobb városában, Portóban.
Szubjektív A Westminstertől a Karmelita kolostorig - mit tanulhatunk a londoni Sortól?
Litván Dániel | 2022. szeptember 20. 19:14
Sorban állni tíz, húsz órákat egyetlen néma biccentésért? Hát ezek az angolok tényleg hülyék, nem? Nem biztos. Talán még példát is vehetnénk róluk. Nagyító alatt II. Erzsébet ravatala.
Szubjektív Mi köze van Petőfinek a világbajnok capuccinóhoz? Felvidéki barangolás magyar emlékekkel
Mester Nándor | 2022. szeptember 17. 05:32
Arany, ezüst és réz. Ez volt a fő biznisz évszázadokon át a felvidéki bányavárosoknál, amikben rengeteg magyar kapcsolat van. Olyan is, amire nem is gondolnánk. Szép templomokban, érdekes kastélyokban, jó sörben és kávéban sincs hiány. Világjáró rovatunk ezúttal Felvidékről jelentkezik.
Szubjektív Ötszörös gázszámla, tömegek az utcákon – Csehországban is feszül a húr
Wéber Balázs | 2022. szeptember 13. 19:11
Szeptember elején Prágában 70 ezren tiltakoztak az elszabadult energiaárak és a kormány politikája ellen. Bár a sörfesztiválokon egyelőre telt ház van, a cseh infláció az egyik legmagasabb az EU-ban, és már érezhetően nehezebb kijönni a fizetésből a korábbiakhoz képest, mondta lapunknak egy ottani magyar. Emiatt novembertől maximálják az áram és a gáz árát. Nagyító rovatunkban ezúttal a csehországi mindennapokat vesszük szemügyre.
Szubjektív A nap képe: Novák Katalint férfiak sora bámulta meg egy másik nő oldalán
Litván Dániel | 2022. szeptember 13. 14:41
Koszovóba látogatott a magyar államfő.
Szubjektív Gyöngy fülbevaló, színes barlang, kockaház – Rotterdamban jártunk
Elek Lenke | 2022. szeptember 10. 06:01
Másra csodálkozik rá az ember, ha turistaként érkezik pár napra egy országba, megint másra, ha ott él, netán rokonlátogatóba megy, és sokadszorra látogat oda. Kampók a háztetőkön, illatözön a metróban, csendéletek a vásárcsarnok falán – Világjáró rovatunk ezúttal Rotterdamban járt.
Szubjektív Súlyos bizalmi válság – az új brit miniszterelnök a pokol kapujában
Káncz Csaba | 2022. szeptember 6. 19:06
Nagyító rovatunkban ma az új brit kormányfőt, Liz Trusst vesszük górcső alá, akiről a lakosságnak csupán 12 százaléka hiszi, hogy jó miniszterelnök válik belőle. Mind Brüsszelben, mind Washingtonban erős szkepticizmussal tekintenek rá. A legnagyobb bomlasztó erő, amelyet meg kell tanulnia kezelni, Boris Johnson lesz.
Szubjektív A város, ami meghalt, mégis túlélte
Litván Dániel | 2022. szeptember 3. 06:19
Nem sok maradt az ókori Athénból, mégis több, mint egykori legyőzőjéből. És ez talán így is van jól. De akkor most bevált vagy nem vált be a népuralom első híres kísérlete? Világjáró rovatunk az egykor világhódító Athénból jelentkezik.
Friss
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG