A múminok a finnországi svéd író és illusztrátor, Tove Jansson fantáziájában születtek meg, majd nyolcvan éve. Először könyvsorozatban és képregényfolyamban jelentek meg a szőke, elegáns hölgy művei. Valójába trollok ők (a troll a skandináv mitológiában egy óriásokhoz hasonló, ijesztő faj, de a múminok azoknál gyakran kisebb méretűek), fehérek és kerekdedek, alakjuk a vízilovakhoz, farkuk a tehenekére hasonlít.
A gondtalan és kalandvágyó család egy völgyben él, bár korábban több ideiglenes lakóhelyük is volt az író szerint, közöttük világítótorony és színház is. A regényfolyamban számos kalandban vesznek részt rokonaikkal és barátaikkal.
Az eredeti sorozatban kilenc könyv található, valamint öt képeskönyv és egy képregénysorozat is, amelyek mind Jansson alkotásai, 1945 és 1993 között jelentek meg.
Azóta több rajzfilmsorozat, film, könyv, illetve egy tematikus park alapjául szolgáltak, ez utóbbi neve Moomin World, amely a finnországi Naantaliban található.
Fotó: Depositphotos
Megértés a másság iránt
Történeteikben több furcsa szereplő található, néhányan rokonságban állnak egymással. A Múmin-völgyben élők megértéssel viseltetnek a másság, az eltérő életformát élők iránt, a könyvek az emberi természet gyengeségeit is megjelenítik. (Ez egy tipikus skandináv attitűd.)
A főszereplőknek a magyar fordítók igyekeztek olyan nevet találni, amely jellemzi őket, így született például Mafli (Sniff), Bájocska (Snorkfröken), Vándor (Snusmumriken), Pöttöm(Lilla My) és Fürkész (Snorken). Titokzatos tél, Láthatatlan lurkó, Szentivánéji rémálom, Múminpapa hőstettei, az üstökös, a tenger, a november – a könyvek témája szerteágazó.
A pocakos trollok képregény alakban is feltűnnek, ezek már az ötvenes évek közepén az angol piac számára készültek. Magyarországon az 1990-es évek elején jelentek meg a róluk szóló képregények, majd láthattuk több ízben őket tévésorozatokban. (Például láthattuk a Múmin-völgy című finn bábfilmsorozatot is.) A Szovjetunióban is készítettek róluk saját filmeket, és nagy sikere volt a japán-holland koprodukciónak. Musicalek, dalok is születtek, hiszen a trollok énekelnek is.
Az irodalomtörténészek több szereplőről is úgy gondolják, hogy létező személy inspirálta őket, főként az író közeli családtagjai és barátai.
A könnyed történeteknek mélyebb üzenete is van, az egyszerű kis sztorik az életet és a világ dolgait elemzik.
Fotó: Wikipédia/Lehtikuva/Reino Loppinen
A finn turizmus imázsfigurái
A múmin-láz az 1990-es években éledt újjá, amikor Dennis Livson és Lars Jansson Japánban elkészített egy 104 részes rajzfilmsorozatot. Amúgy orosz rockegyüttes is viselte a nevüket.
Mára a múminok részévé lettek Finnország unikális kincseinek és turisztikai vonzerejének.
Velük díszítették például Helsinki nemzetközi repülőterét, a Vantaa-t, a Finnair pedig egy időben ráfestette őket a Japánba közlekedő gépeire. Hatalmas kereskedelem épült ki köréjük, a poharaktól kezdve a pólókon át a műanyag figurákig. A múminokat ábrázoló emléktárgyak özöne kapható Skandinávián kívül Európa szinte mindegyik reptéri vagy belvárosi shopjában, nem olcsón.
Fotó: Wikipédia/Angellsen
A leghíresebb északi porcelángyárak, például a finn Arabica és a svéd Gustavsberg is rendszeresen új kollekcióval rukkol ki, az északi országokban sok konyhai vitrinben megtalálható a teljes sorozat.
A gyűjtők – köztük magyarok – száma egyre nő. Ha akarom, akár egy napon belül a budapesti lakásomra szállítják az örökké mérges Múmin mamát ábrázoló bögrét vagy lábost.
A szerzői jogok a Jansson-családnál maradtak, amely próbálja kontrollálni az őrületet. Visszautasította például a Walt Disney milliárdos ajánlatát. Neves dizájncégek is terveznek ilyen tematikájú termékeket. A finnek, ha külföldit akarnak megajándékozni, ilyen tárgyakat vásárolnak.
Múmin-ház a múzeumban
E furcsa lényekről a legtöbbet a tamperei múzeumban tudhatjuk meg. Tampere a harmadik legnépesebb település Finnországban. Tipikus ipari város, a repülő fedélzetéről nézve szocreálnak tűnő, külső kerületi épületekkel – amelyek persze csak annyiban hasonlítanak a magyar társaikhoz, hogy a hatvanas években épültek –, igen fejlett iparral. Finnország Manchesterének is hívják a kissé unalmasnak tűnő, de valójában érdekes látnivalókban gazdag települést.
A tamperei Múmin-múzeumban kétezer tárgy található.
A látogatót már a bejáratnál képzeletbeli utazásra röpítik el a családhoz. Láthatók egyebek között a Tove Jansson által 1986-ban a múzeumnak adományozott eredeti illusztrációk, amelyek az ikonikus, szerethető karakterek tengeri kalandjait illusztrálják.
A kiállítást a Tuulikki Pietilä grafikusművész által készített akciódús, háromdimenziós tablók teszik teljessé.
Megtekinthetjük Tove Jansson tizenkét könyvének óriási borítóját is, megjelenésük időrendi sorrendjében. Minden kötetet eredeti illusztrációk, festmények és háromdimenziós tablók mutatnak be, amelyek olyanok, mint a miniatűr színházi díszletek.
Fotó: muumimuseo.fi
Az intézmény büszkesége a kék Múmin-ház két méter magas, ötemeletes makettje. Ebből megtudhatjuk például, hogy hol tárolta a mama a befőttesüvegeit, és volt-e szauna a házukban.
A látogatóknak, akiket zöld egyenruhás idegenvezetők kalauzolnak, workshopokat is tartanak. Itt mindenki önállóan is alkothat, a finn-svéd trolloktól független témákban is. A tablók mellett többnyelvű hangoskönyv-részleteket is meghallgathatnak, némelyiket az írónő, Tove Jansson hangján.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
