Nobel-díjas tudós: ezt teheti velünk a mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia (AI) körül egyre nagyobb a lelkesedés és az aggodalom is: egyesek szerint elvehetik sokak munkáját, mások egyfajta asszisztensként tekintenek rá.

Az biztos, hogy bár az Európai Unió az Egyesült Államokhoz képest időben kapcsolt a technológia szabályozásának ügyében, a közösség nem hazudtolta meg magát: a brüsszeli malmok lassan őrölnek. Jelenleg ott tartunk, hogy egyes részek bevezetését elhalaszthatják az EU mesterséges intelligenciáról szóló szabályozásában, ha nem készülnek el időben a szükséges iránymutatások és szabványok.

Néhány napos hír, hogy a legismertebb nyelvi modell, a ChatGPT körülbelül egy napra meghibásodott, a közösségi médiát pedig elöntötték az olyan bejegyzések, amikben frusztrált felhasználók félig-meddig viccesen arról írnak, hogy beteget jelentenek vagy hogy inkább be sem mennek vizsgázni, hiszen úgysem tudnak felkészülni. 

A legtöbb híradás arról szól, hogy az AI felboríthatja az életünket, növelheti a társadalmi egyenlőséget, de könnyen lehet, hogy a technológia gazdasági hatásai közel sem lesznek ennyire drámaiak. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) Nobel-díjas közgazdász professzora, Daron Acemoglu egy interjúban részletesen kifejtette, miért szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az AI rövid távon jelentős gazdasági növekedést hozna – és milyen alternatív gondolkodásmódot javasol a vállalatvezetőknek.

„A becslésem szerint a következő tíz évben az AI csupán a feladatok 5 százalékát fogja profitábilisan automatizálni, és mindössze 1 százalékkal járul majd hozzá a globális GDP-hez” – utalt a közgazdász a 2023 áprilisában megjelent A mesterséges intelligencia egyszerű makroökonómiája című tanulmányának fő megállapításaira. Ezek nem kőbe vésett jóslatok, a technológia gyorsan változik, „és valóban történt előrelépés az elmúlt évben is, de az én előrejelzésem alapja továbbra is az, hogy az iparág még nem hozott létre olyan alkalmazásokat, amelyek valóban kulcsszerepet játszanának a termelésben vagy új termékek, szolgáltatások létrehozásában.”

Az AI jelenlegi formájában nem kínál olyan lehetőségeket, amelyek összehasonlíthatók lennének például az internet korai hatásaival.

„Az internet esetében már a kezdetekkor világos volt, hogy meg fogja változtatni a kommunikációt, új árukat és szolgáltatásokat hoz majd létre, és lehetőséget ad arra, hogy az emberek új platformokon keresztül találkozzanak – munkára, szórakozásra, együttműködésre. Az AI esetében ezek még nem láthatók.”

Az Acemoglu által megfogalmazott egyik kulcskritika, hogy az AI-ról alkotott jövőképek gyakran technológiai fantasztikumokra épülnek. Az úgynevezett általános mesterséges intelligencia (AGI) ígérete – egy olyan rendszeré, amely emberi felügyelet nélkül képes bármilyen szellemi munkát elvégezni – szerinte jelenleg távol áll a realitástól. „Ha valaki hisz abban, hogy néhány éven belül olyan csodagépeket hozunk létre, amelyek képesek lesznek mindenféle kognitív feladat elvégzésére emberi felügyelet nélkül, akkor azt is tudnia kellene, hogyan fogja ezeket az eszközöket beilleszteni a termelési folyamatokba.”

Acemoglu úgy látja, hogy a mostani AI-megoldások főként olyan környezetekben alkalmazhatók, amelyek szabályozottak, kiszámíthatóak, és kevés társadalmi interakciót igényelnek. Például a szoftverfejlesztés bizonyos részei, az IT-biztonság vagy a könyvelés automatizálható lehet.

„De ha te egy vezérigazgató, pénzügyi igazgató, előadó, építőipari munkás vagy takarító vagy, akkor ezek a feladatok meghaladják az AI jelenlegi képességeit. Ezek a munkák olyan rugalmasságot, társadalmi intelligenciát és helyzetértést igényelnek, amelyet a technológia ma még nem tud biztosítani.”

Az AI valós üzleti alkalmazása nemcsak technológiai, hanem gazdasági kérdés is. Ezeknél a cégeknél nemcsak a szükséges tőke hiányzik, hanem gyakran az informatikai tudás és a működési volumen is túl alacsony ahhoz, hogy egy mesterségesintelligencia-alapú rendszer bevezetése gazdaságilag megtérüljön. Ráadásul az ilyen vállalkozások sokszor személyre szabott szolgáltatásokat nyújtanak – például egyéni oktatást, kézműves termékeket vagy helyi vendéglátást –, amelyek kevéssé szabványosíthatók, így nehezen is automatizálhatók. Emiatt még ha technológiailag lehetséges is lenne egyes feladatok kiváltása, az üzleti realitás mást diktál. Ez az oka annak, hogy az automatizálás valóban nyereséges alkalmazása csak a gazdaság viszonylag szűk szegmensében várható. „Sok ilyen tevékenységet kisvállalkozások végeznek, és ezek számára nem éri meg az automatizálás. Így jön ki a körülbelül 5 százalékos becsült arány” – fogalmazott Acemoglu.

Elismerte ugyanakkor, hogy az AI kiválóan teljesít olyan speciális területeken, ahol egyértelmű és objektív visszajelzés adható a megoldás helyességéről. Példaként említette az AlphaGo-t, az AlphaFoldot és az ismeretalapú kérdések megválaszolását. Ezekben az esetekben világos, hogy a válasz helyes-e – például egy fehérje térszerkezetének meghatározása esetén a cél az, hogy az algoritmus a megfelelő háromdimenziós formát jósolja meg. Ilyen szigorúan ellenőrizhető feladatoknál az AI rendkívül jól teljesít. A valós élet feladatai azonban ennél jóval összetettebbek és kevésbé kiszámíthatók.

A mesterséges intelligencia szerinte leginkább az emberi döntéshozók utánzásában erős.

„A jelenlegi AI-architektúrával legfeljebb az történik, hogy az emberi döntéshozók viselkedését másolja. Betáplálunk orvosi diagnózisokat, pénzügyi döntéseket, és az AI képes ezek mintáit utánozni. De ha nem tudjuk, kik a legjobb döntéshozók, akkor az AI még azt a szintet sem biztos, hogy eléri.”

Hosszabb távon az AI-t leginkább úgy képzeli el, mint olyan eszközt, amely új termékek és szolgáltatások létrehozásához járul hozzá – nem pedig költségcsökkentés révén váltja ki az emberi munkaerőt. „A társadalom öregszik, különösen Európában és az Egyesült Államokban. Egyre több lesz a 60 és 70 év feletti ember, akiknek új típusú szolgáltatásokra, termékekre és megoldásokra lesz szükségük” – mutatott rá.

A pénzügyi szektorban is alapvető változásokra van szükség a közgazdász professzor szerint. „Ez nem arról szól, hogy hogyan lehet még többet megtakarítani a költségeken. Sokkal fontosabb, hogy olyan új pénzügyi szolgáltatásokat nyújtsunk, amelyekhez eddig nem fért hozzá mindenki.” Világszerte még mindig emberek százmilliói nem vagy csak korlátozottan érik el az alapvető banki szolgáltatásokat, mint például a folyószámlát, a megtakarítási lehetőségeket, a biztosítást vagy a hiteleket. Ez különösen igaz az alacsony jövedelmű háztartásokra, a kisebbségi közösségekre, vagy éppen az idősebb generációkra, akik gyakran technológiai vagy társadalmi akadályokba ütköznek.

Acemoglu szerint az AI valódi lehetősége ebben rejlik: nem a meglévő szolgáltatások olcsóbbá tételében, hanem új megoldások kifejlesztésében. Például olyan intelligens rendszerek létrehozásában, amelyek képesek személyre szabott pénzügyi tanácsokat adni a tapasztalatlan vagy bizonytalan ügyfeleknek, egyszerűsített, nyelvi akadályokat átlépő felületeken keresztül.

„Az AI itt nem helyettesíti az embert, hanem támogatja – épp abban, hogy a szolgáltatás emberközelibb, hatékonyabb és méltányosabb legyen.”

A klímaváltozás területén a mesterséges intelligencia valóban képes lehet érdemi hozzáadott értéket nyújtani. Mivel a globális felmelegedés hatásai előbb-utóbb minden gazdasági ágazatot és életformát érintenek, az alkalmazkodás elkerülhetetlenné válik. Függetlenül attól, hogy sikerül-e jelentősen mérsékelni az éghajlatváltozást, a társadalomnak új termékekre, új munkafolyamatokra és új típusú szakértelemre lesz szüksége. Ebben a gyorsan változó környezetben az AI hasznos eszköz lehet az innováció előmozdításában: segíthet például hatékonyabb energiarendszerek tervezésében, fenntarthatóbb ellátási láncok kialakításában, vagy éppen a klímamodellek pontosításában. Az ilyen, jövőbe mutató felhasználások jelentik azt a területet, ahol a mesterséges intelligencia ténylegesen hozzájárulhat a gazdasági és társadalmi alkalmazkodáshoz.

Üzenet a vezetőknek

Acemoglu tanácsa az üzleti vezetőknek világos és egyértelmű: „Ne dőljenek be a hype-nak. A hype az üzleti siker ellensége.” Szerinte a cégeknek nem az lenne a feladatuk, hogy másokat utánozva AI-t vásároljanak, hanem az, hogy megvizsgálják, hol tudnak új értéket létrehozni a technológia segítségével. A mesterséges intelligenciába történő befektetések kapcsán is megfogalmazta aggodalmait: „A legnagyobb aggodalmam az, hogy a legtöbb üzleti vezető vakon fektet be az AI-ba. Ahelyett, hogy azt néznék, miként lehet szinergikusan összekapcsolni az AI-t a munkatársaikkal, inkább attól tartanak, hogy lemaradnak.”

„Mindenki azt mondja: a versenytársad is befektet, ha te nem, lemaradsz. Ez nem egy sikeres vállalkozás receptje” – tette hozzá. Véleménye szerint a siker kulcsa továbbra is az innováció marad: „Egyetlen cég sem vált iparági éllovassá pusztán költségcsökkentéssel. Az áttörést mindig a következő nagy ötlet hozza.”

„Nem állítom, hogy tévedhetetlen vagyok. Lehet, hogy nincs igazam, de van adatom, van történelmi tapasztalatom, és van elméleti tudásom. Ezek alapján mondom azt, amit mondok.”