Laurene Powell 1989-ben ismerkedett meg Steve Jobsszal a Stanford Business School egyik előadásán. Kapcsolatuk – ahogy azt Walter Isaacson Jobs-életrajzában leírta – hűséges volt, de nem mentes a nehézségektől. Powell kitartóan támogatta a szinte látnoki képességekkel megáldott Jobsot, éjszakánként gyakran vele maradt, miközben a prezentációit gyakorolta. 1991-ben összeházasodtak, három közös gyermekük született, és egy csendes, Palo Altó-i házban éltek, amely a mai napig Powell Jobs otthona.
Steve Jobs 2011-es halála után Powell Jobs hosszú ideig visszavonultan élt. Öröksége révén a világ egyik leggazdagabb nőjévé vált: rá szállt férje 5,5 millió Apple- és 131 millió Disney-részvénye, vagyonát a Bloomberg 11 milliárd dollárra (átszámolva nagyjából 3882 milliárd forintra) becsülte. A Disney-részvények egy része a Pixar stúdió 2006-os felvásárlásához kapcsolódik: a vállalatot Steve Jobs alapította, és a Disney részvényekkel fizetett érte. Powell Jobs így a Disney legnagyobb egyéni részvényesévé vált, 7,3 százalékos tulajdonrésszel. A csendes, de egyre nagyobb hatással bíró Laurene Powell Jobs ma már a technológiai, politikai és filantróp világ egyik kulcsszereplője.
Filantróp és haladó befektető
Bár kezdetben elsősorban a gyászával és a gyermekeivel foglalkozott, fokozatosan és tudatosan jelent meg a nyilvánosság előtt. A The New York Times 2013-as portréja szerint akkoriban leginkább a jótékonysági tevékenységeire összpontosított. Legismertebb kezdeményezése az 1997-ben alapított College Track, amely alacsony jövedelmű fiatalokat segít bejutni a felsőoktatásba. A program szigorú tanulmányi követelményeket támaszt, és mentorálást, nyelvi, valamint pénzügyi képzéseket is biztosít. „Nélküle talán soha nem lettem volna az első a családomban, aki főiskolát végez” – mondta a program egyik korábbi résztvevője. Powell Jobs sokszor személyesen mentorálta a diákokat, és név nélkül, szerényen vett részt a mindennapi munkában.
Fotó: White House / Adam Schultz / Wikipedia
Saját szervezetén, az Emerson Collective-en keresztül számos oktatási és társadalmi kezdeményezést támogatott. Ezek közé tartoznak oktatási platformok, környezetvédelmi, egészségügyi és energiapolitikai projektek. Emellett befektetett a Leap Motion nevű kézmozdulat-felismerő technológiába, valamint az AltSchool nevű, személyre szabott oktatást kínáló startupba is. Támogatott több kísérleti fúziós projektet is, amelyek az energiafüggetlenség jövőjét célozzák. Részesedést szerzett a XQ Institute-ban, amely az amerikai középiskolai oktatás újragondolását tűzte ki célul.
A médiában is komoly pozíciókat épített ki: a Pop-Up Magazine és a California Sunday Magazine olyan, Powell Jobs által is támogatott kezdeményezések voltak, amelyek az élő előadásokra épülő újságírás és a kreatív, vizuálisan újszerű történetmesélés területén kísérleteztek. A Pop-Up Magazine egy színpadon előadott magazin, ahol újságírók, fotósok, zenészek és filmesek élőben mutatják be a történeteiket – ötvözve a sajtót, a színházat és a dokumentumfilmet.
2017-ben az Emerson Collective többségi részesedést vásárolt a The Atlantic című, 1857-ben alapított, nagy múltú magazinban. A tranzakció – bár pontos összeget nem hoztak nyilvánosságra – iparági becslések szerint több tízmillió dolláros nagyságrendű lehetett. Emellett Powell Jobs kisebbségi részesedést szerzett a The Athletic sportlapban, amelyet később a New York Times vásárolt fel, valamint támogatta az Axios nevű digitális hírportált, amely a gyors, tömör és mobilra optimalizált hírszolgáltatás úttörője lett. A filmiparban producerként és támogatóként működött közre a Participant Media több projektjében is, köztük olyan dokumentumfilmekben, amelyek a klímaváltozással, társadalmi igazságossággal és emberi jogokkal foglalkoznak.
Befektetési portfóliója – amely az Emerson Collective és más, hozzá köthető szervezetek révén valósul meg – az évek során több milliárd dolláros nagyságrendet ért el, és főként az oktatás, a média, a technológia és a társadalmi innováció területeire koncentrál.
A politikai szférában is egyre aktívabban jelenik meg. 2013-ban támogatta a Dream Act törvényjavaslatot – amely állampolgárságot biztosítana azoknak a bevándorlóknak, akik gyerekként érkeztek az Egyesült Államokba –, és ennek részeként dokumentumfilmet finanszírozott The Dream Is Now címmel. A filmet Davis Guggenheim rendezte, és a Capitoliumban is levetítették. Powell Jobs személyesen is elutazott Washingtonba, hogy fiatal bevándorlókkal együtt mutassa be a törvényhozóknak. Az Egyesült Államok szövetségi választási bizottságának adatai alapján Powell Jobs 3,4 millió dollárral (körülbelül 1,2 milliárd forinttal) támogatta a Demokrata Pártot, többek között Kamala Harris kampányát is.
A mobil vége?
A technológiai szektorban is egyre jelentősebb szerepet vállal, ebben férje egykori legközelebbi munkatársa, Jony Ive is segíti. Ive az Apple legendás dizájnere, akit Steve Jobs „lelki társnak” nevezett, és akinek nevéhez fűződik az iMac, az iPod, az iPhone és a MacBook Air formatervezése. A Jobs utáni években szoros együttműködés alakult ki Powell Jobs és Ive között, amely az örökségápolást és az új technológiai víziók keresését egyesítette.
2019-ben Powell Jobs támogatta Jony Ive új formatervező vállalkozását, a LoveFromot, amely olyan ügyfelekkel dolgozott együtt, mint a Ferrari, az Airbnb vagy a Moncler.
Jony Ive’s design firm LoveFrom is charging up to $200m a year to design new products.
— Trung Phan (@TrungTPhan) September 22, 2024
Clients include Airbnb (new review system), Ferrari (touchscreen), Christie’s (auction stand) and OpenAI (AI hardware).
The most visible product yet is a “reinvented” button for a Moncler… pic.twitter.com/AQl0XPY36H
A közös munka a mesterséges intelligencia területén is folytatódott: 2023-ban Powell Jobs befektetőként jelent meg Ive új cégében, az iO-ban.
Ez a vállalkozás Ive formatervezési tapasztalatát ötvözi mesterségesintelligencia-fejlesztéssel, célja pedig a jövő digitális eszközeinek újragondolása – különös tekintettel arra, hogy hosszabb távon kiváltsa a jelenlegi okostelefonokat. A cég víziója szerint a mobilhasználat mai formája elavulttá válik, és egy intuitívabb, emberközpontúbb digitális interfészt kell létrehozni.
Az iO projektjei új típusú mobil eszközökre, vizuális interfészekre és mesterséges intelligenciát használó oktatási és kommunikációs megoldásokra összpontosítanak. A vállalat különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán hardver- vagy szoftverfejlesztésről van szó, hanem a technológia emberközpontú, intuitív és esztétikai szempontokat figyelembe vevő újratervezéséről. Idén a ChatGPT mögött álló OpenAI 6,5 milliárd dollárért (körülbelül 2294 milliárd forintért) vásárolta fel az iO-t.
A tranzakció során Powell Jobs több mint egymilliárd dollárnyi (körülbelül 353 milliárd forintnyi) tőkét mozgósított más befektetőkkel közösen, és aktív alakítójává vált a következő generációs technológiai környezetnek. Az iO első termékét várhatóan 2026-ban mutatják be, de részleteket egyelőre nem közöltek. Annyi tudható, a készülék célja, hogy mélyen integrálódjon a felhasználók mindennapi életébe, és új módokat kínáljon az AI-val való interakcióra. Nem okostelefonról van szó, hanem egy új típusú eszközről, amely a mesterséges intelligencia lehetőségeit kihasználva új felhasználói élményt nyújt.
Tehát a mesterséges intelligencia és a formatervezés találkozásával új kategóriát teremtenének a technológiai eszközök piacán.
Az üzletasszony egyébként nagyon tudatosan formálja a róla kialakuló képet is: 2015-ben megpróbálta megakadályozni egy film bemutatását, amely Steve Jobs és a korábbi kapcsolatából született lánya közötti viszonyt dolgozta volna fel. 2020-ban pedig a New York Times egyik újságíróját csak azután fogadta interjúra, hogy előtte ő maga kérdezhette ki – vélhetően azért, hogy jobban felmérje az újságíró szándékait és stílusát.
Erősödtek a vezető ázsiai tőzsdék is. 
