Mi az, ami minden országban kapható és főleg a turisták vásárolják? Igen, a szuvenír. Hogy szükség van-e ezekre, kérdéses, hiszen e tárgyak nagy része pár év múlva az asztalfiókban, vagy a kukában végzi. Mások szerint az igazi emléket nem vásároljuk, hanem átéljük. Vagy kapjuk valakitől, akit szeretünk.
Jómagam akkor ábrándultam ki e műfajból, amikor vagy 20 éve először Máltán jártam, és a csinos kis kerámia vázácska alján megláttam a Made in China feliratot…
Ki vesz Budapesten Matrjoska babát?
Mindettől függetlenül a milliárdos szuvenírüzlet nálunk is virágzik, legyen szó értékes kézi hímzésről vagy gagyi, csúnyácska hűtőmágnesről.
Az Andrássy úton két hete betévedtem egy jókora szuvenírboltba, vagy inkább -áruházba. Délelőtt volt, egy-két fiatal lézengett csak a boltban, akikre az eladó – bizonyára tulajdonos is – percenként rászólt, nehogy leverjék a porcelánokat a jókora hátizsákjukkal a polcról. Bár bizonyára történt már ilyen eset, ez a ráripakodás megadta az alaphangulatot, és talán örökre megmarad majd – szuvenírként – a turisták emlékezetében.
Amikor nézelődni kezdtem, kedvesen megkérdeztem, hogy ugyan ki vásárol Magyarországon ma Matrjoska babát, amit ráadásul Kínában gyártottak. Még zordabb lett a fiatalember – miért kell ilyen faksznisnak lenni? Majd azt mondta, azért, mert nagyon sok az orosz turista.
Álmatyó fakanál és lánchidas körömreszelő
De van itt minden más is, bőrönd, ha esetleg elhagytad volna a reptéren, Klimt-festményes esernyő, bögre és a közhellyé vált hűtőmágnes ezerszámra, kulcstartó, álmatyó fakanál és a Lánchidat ábrázoló körömreszelő meg indiai sál. A betévedt magyar, úgy tűnik, nem kívánatos személy, az úgyse vesz semmit, csak akadékoskodik. Még hogy giccs – kit érdekel? A bevétel a fontos, mert horribilis a bérleti díj.
A szuvenír vásárlás része-velejárója, ősidők óta a világjárásnak. A vándorló céhlegények ugyanúgy vásároltak külföldön ajándékot, mint a világot bejáró arisztokraták – igaz, főleg különleges helyi élelmiszereket, italokat, karlsbadi kancsót, apró használati tárgyakat, gyerekjátékokat, képeslapokat, eredeti festményeket.
A mintázott-nyomtatott póló még nem volt feltalálva, akárcsak a hűtőmágnes. Kisebb csipkék és olcsóbb ékszerek viszont már akkor is kelendők voltak, főleg a déli-közel-keleti országokban. A bazárok, vagy nálunk a falusi búcsúk, évszázadok óta árusítottak és árusítanak ma is szuveníreket, a tényleg hasznos tárgyak mellett.
Múzeumok, sportesemények, búcsúk
Eme ágazat különleges szeletét képviselik a múzeumshopok. Itt tényleg nívós, értékes tárgyak találnak gazdára, főleg a nagyszabású kiállításokhoz kapcsolódóan. Más kérdés, hogy a plakát pár év múlva valamelyik sarokban porosodik – kirakni nincs hova –, a képeslapot ide-oda rakosgatjuk, hiszen azóta sok más múzeumban szereztünk be hasonlókat.
A sokadik szempont, hogy olykor mintha aprópénzre váltanának ezzel zseniális remekműveket. Gusztus kérdése, ki fújja az orrát egy Renoir-festményes zsebkendőbe, teszi a sörös poharát egy Vermeer pohár alátétre, vagy vesz két kiló krumplit egy Chagall szatyorba.
Megint másfajta helyszínt képeznek a nagy sportversenyek, fesztiválok, ahol aztán tényleg fogy minden, a kabalaállatkától a mintás mezekig és a söröskorsóig, de ezek csak időszakosan működnek.
Hódít a bóvli?
Az természetes, hogy ha valaki elutazik külföldre, hoz valamilyen apró ajándékot szeretteinek. Ezt nem szuvenírnek mondanám – az csak az oda utazónak emlék, ha az. A figyelmes apa, anya, fiú, lány, testvér, barát olyasmit vásárol, amelyről tudja, hogy nagyon szereti az otthon maradt rokon vagy barátnő, mondjuk idegen nyelvű szakácskönyvet, különleges csokit, elegáns szalvétát, bájos régi porcelántányért, valamelyik ottani antikvitásboltból. Vagy éppen tortalapátot, mert azt gyűjti a kedves.
A szuvenírpiac eléggé tagolt ma itthon, nagy a szakadék a bóvlit kínáló és az értékes holmikra specializálódott üzletek között.
Magyarországot megmutatni, másként
Mert ennek a műfajnak is vannak kiemelkedő művelői. Az egyik szakmailag elismert, nívós lánc, a Memories of Hungary, amely első üzletét 2010-ben nyitotta meg, a Hévíz-Balaton nemzetközi repülőtéren, majd 2011-ben nyílt meg az első budapesti üzletük.
„Magyarországot akartuk megmutatni, kicsit másképp, mint az megszokott. Termékkínálatunk kialakításában neves képzőművészek munkáiból válogattunk, amiket kreatív designerek alkotásaival egészítettünk ki”
– olvasom a honlapjukon. Munkásságukért többször nyertek rangos szakmai kitüntetést.
A kezdeti háromezer darabos skála a folyamatos termékfejlesztésnek köszönhetően mára közel tízezressé bővült. A kezdeti sikereket gyors bővülés követte; helyet kaptak többek között a Liszt Ferenc repülőtéren, a Váci utcában, a Hősök Terén, a Vajdahunyad várában, az Országházban, a Halászbástyánál a Hilton Hotel aljában is.
Márkás termékek, hungarikumok
Üzleteikben magyar márkás termékeket forgalmaznak, egyedi ékszerek, Zsolnay és Herendi porcelánok, Rubik kocka, Szamos marcipán, népművészeti munkák és más hungarikumok adják a kínálat gerincét.
Mert ha már beváltotta a turista a pénzét, akkor el is akarja költeni. Akadnak megszállott lánykák, akik Budapesten is a világmárkák üzletében akarnak vásárolni, hátha itt olcsóbb ugyanaz az edzőcipő vagy menő póló, de számuk kevés. Meg a kis húzós bőröndbe nem is férnek bele terjedelmesebb cuccok…
Torzíthatják a tartalmak terjesztését. 
Van még tartalék a magyar részvényekben
