A Csendes-óceánban, Chile partjaitól több mint 2000 mérföldre található sziget majd ezernyi misztikus moai szobornak ad otthont. Az óriási, monolit faragványok szétszórva magasodnak itt, némelyik büszkén áll az óceán partján, míg több az évszázadok folyamán nyakig a talajba roskadt. Eredetüket tudósok százai próbálták kideríteni, és könyvtárnyi tanulmányt írtak róluk. Ma a világörökség részeit képezik.
Aki már mindenütt járt, az választja Rapa Nuit - ez a sziget polinéz neve - turista célpontként. No meg azok, akik ki akarnak kapcsolódni a civilizációból, és áldozni is tudnak rá. A hely tényleg nyugodt légkört kínál, nincs wifi, viszont vacsora közben a Csendes-óceánra tekinthetnek ki a szerencsések, meg a dombokon barangoló vadlovakat csodálják.
Hajdanán úgy gondolták, hogy az első emberek időszámításunk előtt 300 és 400 között érkeztek ide, de a legújabb tanulmányok szerint ez több száz évvel később történt. Nem mindig volt ez a béke távoli csücske: egy időben az erőforrások apadni kezdtek, és az éhezés meg a háborúskodás majdnem a lakosság kihalásához vezetett.
Aztán, 1722-ben, Húsvét napján holland felfedezők partra szálltak itt, erről nevezték el a földterületet. A következő száz év sem volt igazán békés: nem sokkal az európaiak érkezése után rabszolgatámadás indult Peruból, majd kitört a himlő.
A 19. században Chile elfoglalta Rapa Nuit, az itt élők 1965-ben hivatalosan is chilei állampolgárok lettek. A turisták száma sokkal nagyobb, mint a helybélieké, jóllehet, ide mindenhonnan hosszú út vezet. Az egyetlen légitársaság, amely járatot indít, a chilei LATAM, az ide tartók Santiagóban szállnak át. Innen Hanga Roába – a Húsvét-sziget fővárosába – a repülés nagyjából 5,5 óra, és hetente körülbelül egy tucat járat indul.
A partra szállás másik lehetséges módja, ha tengeri körutazás keretében érinti valamelyik hajómonstrum ezt a kicsiny szárazföldet. Elsősorban a Seabourn és a Silversea utazási irodák kínálnak olyan programot, amely magában foglalja Rapa Nuit is, de ezek az utak az amerikaiaknak is drágák.
Mindegyik szobornak egyénisége van
A világ talán leghíresebb szobrai a moaik - melyek eredete, technikája, célja ma is vitatott – és amelyek átlagosan 13 láb magasak és 14 tonnát nyomnak. Mögöttük csak a végtelen Csendes-óceán kéklik. Ahogy a Travel and Leisure szakírója megjegyzi, közelről nézve nem egyformák, az arcuk egyedileg kidolgozott. Az egyik megnyerőnek tűnik, míg egy másik szigorúnak.
Mai napig rejtély, hogy ezeket a gigantikus építményeket hogyan állították fel. A rapanuiak szájhagyományai szerint maguk a moaik „sétáltak oda a lábukon”; a tudósok körében uralkodó elmélet viszont az, hogy kötelekkel húzták fel őket. Sorsuk már pár évszázaddal ezelőtt is viszontagságos volt. Számosat közülük a 19. század végi klán-háborúk folyamán ledöntöttek. A 20. század második felének kormányzati erőfeszítései nyomán a szent faragványokat újraépítették.
Feltételezések szerint a szobrokat a 12. és 17. század között faragták, miután a polinézek a Föld legnagyobb óceánjának közepére eljutottak, új földek után kutatva. Időközben egy termékeny, néptelen szigetre érkeztek, és ott telepedtek le. A 18. és a 19. században abbahagyták a moaik felállítását, a szigetet ugyanis perui fosztogatók özönölték el, akik a helyieket rabszolga sorba vetették. A szobrok sok ma is elhagyatottan hever a földön, legalább egy tucatot tudósok, muzeológusok vittek el a szigetről, és múzeumokban állították ki azokat, főleg az Egyesült Államokban és Európában. Elszállításuk ma már természetesen tilos.
Évente sokmillió dollárnyi bevételt hoznak az óriások
A 21. század eleje új korszakot hozott el: a páratlan alkotások meglátogatása évente 120 millió dollárnyi bevételt hoz. Évente több mint 150 ezren nézték meg közelebbről is az óriásokat. Aztán 2020 márciusában minden leállt. Az egyetlen kórháza mindössze három lélegeztetőgéppel volt ellátva, ezért a sziget polgármestere, Pedro Edmunds Paoa arra kérte a LATAM Airlines-t, hogy töröljön minden járatot. Akkoriban a sziget 7750 főnyi lakosának 72 százaléka közvetlenül a turizmusból élt. Egy pillanat alatt nemcsak hogy elmaradtak a látogatók, de akadozott az élelmiszer ellátás is.
A járvány gyakorlatilag szó szerint elszigetelte az itt élőket a világ többi részétől, amire az 1960-as évek vége óta nem volt példa - az első légcsavaros repülőgépek ekkor repültek ide először Santiagóból. A helyi vezetés arra szólította fel a járvány idején az egész lakosságot, hogy kövessék a tapu-t, a hagyományos polinéz koncepciót, mely szerint korlátozásokat alkalmaznak egy helyre vagy dologra (Innen ered a tabu szó – állítja a cikk szerzője.).
Az önkormányzat arra buzdította a szigetlakókat, hogy gyakorolják az umanga, vagyis a szolidaritás elvét, szabadon osszák meg a munkát, sőt, az élelmiszert vagy árut a szomszédokkal, anélkül, hogy bármit is várnának cserébe.
A lakosok régi ruhákat vittek az adományozó központba, segítettek egymásnak növényt ültetni, és felváltva látogatták az időseket. A helyiek, e több mint két és fél év alatt, újraélesztették hagyományaikat, amelyek lassan kihaltak az életükből.
Virágba borultak a bougainvilleák
Majdnem 2,5 év teljes elszigeteltség után a sziget feloldotta a saját maga által felállított korlátozásokat. A Covid idején történt fejlesztéseknek köszönhetően rengeteg fát ültettek, amelyek már virágba borultak. A művészeket arra biztatják, hogy faragjanak fából utcatáblákat, amelyek a pálmák és a leomló lila virágú bougainvillea cserjékkel együtt díszítik a sziget egyetlen városát, Hanga Roát. Takarítani is volt idő: a közmunkások 10 tonna szemetet gyűjtöttek össze a tengerfenéken, a túravezetők pedig további 10 tonnát távolítottak el a partról.
A szobakiadók és panziók többségének tulajdonosai felfrissítették a szobákat, jól jelzett gyalogos útvonallal bővítették a túrákat; új vendégélményeket találtak ki, amelyek közé tartozik a helyi művészek és zenészek látogatása. A hagyományok felelevenítése szintén gazdagíthatja a programokat. A 17. század végétől a 19. század közepéig Orongo volt az otthona a Tangata Manunak, azaz a „madárember” versenynek. Az éves rítus részeként a férfiak lemásztak a vulkán szikláin, beúsztak a tengerbe egy közeli szigetecskéig, és versenyeztek, hogy ki ér vissza először a a faluba egy vándormadár, a kormos csér tojásával. A győztes versenyző klánvezére ezután a következő évben uralja a szigetet.
Tudsz-e olvasni az éjszakai égboltból?
Ma Orongo jól megőrzött, tele kerek házakkal, kőfalakkal és füves tetőkkel, várja a turistákat. A falu szélén a bazaltsziklákban félig ember, félig madár sziklarajzokat láthatók, , amelyek ennek a rituálénak a történetét mesélték el.
Sok turistát érdekel a Ma'unga Terevaka vulkán, amely Rapa Nui legmagasabb pontja és egyike annak a három vulkánnak, amelyek több mint 100 ezer évvel ezelőtt törtek ki, megformálva később a sziget mai alakját. Itt szokták megtanítani az idős emberek a gyermekeket az éjszakai égbolt olvasására, amely a tengeri hajózáshoz szükséges készség.
Míg ennek a régóta szunnyadó vulkánnak az alapja a sziget leggazdagabb talajával rendelkezik, a mezőgazdasági területek teret adtak a fejlődésnek, amikor az 1990-es évek végén a lakosság a mezőgazdaságról a turizmus felé fordult. Ugyanakkor a turistákat el is kell látni élelmiszerrel, tehát fejlett mezőgazdaságra is szükség van. A járvány elősegítette a kertek létrehozását, az önellátást. Számosan ingyenes képzésben és támogatásban részesültek az ezt célzó kormányprogram keretében. A polgármester kezdeményezésére a termés 40 százalékát jótékonysági célra ajánlották fel, más része a közeli szállodák, éttermek asztalaira került.
A járvány előtt az általunk használt termékek több mint fele a szárazföldről származott. Most igyekszünk száz százalékban helyi alapanyagokból főzni, mert több lehetőség nyílik a szigeti beszállítókkal való együttműködésre – nyilatkozta Marco Guzmán, az egyik helyi séf.
Ma már ismét sok a turista a szállodákban és éttermekben. Közülük is kiemelkedik a Nayara Hangaroa. Vulkáni eredetű kő és ciprusfa rönkök elegyéből épült meg ez a 75 szobás szálloda. A vendéglők étlapján természetesen a tenger gyümölcsei dominálnak, de ma már számos másféle állatot is tenyésztenek az itt élők. A kirándulások mellett galériákat is lehet látogatni, a szuvenírboltok sztár figurái pedig mi mások lennének, mint a moaik.
A Hamász megfontolja az izraeli ajánlatot. 
