Családi Kör
Ki ne hallotta már volna azt a felkiáltást, hogy apánk forog a sírjában!? Itt most nem egy Halloween-buli meghívójáról van szó (bár épp aktuális), hanem családi és öröklési viták kereszttüzében elhangzottakról.
Amikor öröklési kérdésről esik szó, mindenkinek először a családjog jut eszébe, annak összes érzelmi nehézségével.
Pedig a kérdés ennél sokkal összetettebb, és nagyon komoly gazdasági-pénzügyi háttere van, ami tulajdonképpen az alapító / örökhagyó életében gyökerezik.
Szomorú tapasztalatom, hogy az örökösödési, vagyonátadási vita a legtöbb családot érinti, valamilyen formában.
A kérdés csak az, ki mennyire felkészült és tudatos, hogy elkerülje, minimalizálja a kódolt (jog)utódlási kérdéseket, és mennyire maradnak azok privátszférán belül. Nyilván, egy ismertebb, komolyabb családi vagyon körüli, generációváltás során felmerült vita hamar nyilvánosságra kerül, és kiborul a legféltettebb családi szennyes.
Hogyan lehet ezt elkerülni? Elvárható-e egy „bizonyos szint” felett a tudatosabb gondolkozás, tervezés?
Álláspontom szerint, igen. Nomen est omen.
A világ legtöbb, nagyértékű brandje mögött családi vállalkozások, vagy családi alapítású vállalkozások állnak. Elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon is a vállalkozások 80 százalékát teszik ki a családi vállalatok, ezek között pedig az elmúlt évtizedekben kinőtte magát egy különösen nagy vagyoni háttérrel rendelkező családi kör.
A felépített birodalmakat gondozni kell, és sajnos az örökélet senkinek sem adatott még meg. Van tehát egy generációnk, aki létrehozott valamit és szeretné annak integritását megóvni, és van egy generáció, aki a készen kapott értéket meg kell tanulja továbbvinni. Sajnos a két generáció közötti átmenet nem mindig zökkenőmentes.
Úgy vélem, ilyen generációváltások tanúi lehetünk a magyar piacon is, és a bpv JÁDI NÉMETH Ügyvédi Iroda által már 2015-ben a vagyonátadás, generációváltás témakörben Habsburg György és Zwack Izabella fővédnökök részvételével 2015-ben megrendezett sikeres konferencia úttörő volt a témában, amit két évvel később egy nemzetközi közjegyzői kollokvium és több kisebb – nagyobb esemény követett. Eközben az iroda számtalan családnak segített, a jogszabályok is sokat változtak, új lehetőségek nyíltak, de a megoldandó élethelyzet örökzöld maradt.
Miről is van szó tulajdonképpen?
A többgenerációs családi vállalkozások számára joggal merül fel annak kérdése, hogy az alapítók a felépített „birodalom” egységét hogyan tudják megőrizni, utódaikra megfelelő módon „átörökíteni”, vagy adott esetben épp ennek ellenkezőjét, azt megvédeni?
Felelősen gondolkozva, tervezni kell, mégpedig hosszútávra. A vagyontervezés egyik formájaként biztosít lehetőséget a magyar jogrend relatíve új intézménye, a családi, illetve a vagyonkezelő magánalapítvány.
Miben különbözik a vagyonkezelő magánalapítvány a bizalmi vagyonkezeléstől, és miért lehet előnyösebb, mint egy végrendelet?
A bizalmi vagyonkezelés a vagyonátadó és a vagyonkezelő szerv közötti szerződéses jogviszonyon alapuló ügylet. Vagyonkezelésbe ingatlant, ingóságot, értékpapírt, vagyoni értékű jogot, lejárt és még le nem járt követelést is lehet adni. A vagyonelemek fokozatosan is átadhatók, de konkrétan beazonosíthatónak kell lenniük. A bizalmi vagyonkezelési szerződés határozott időtartamra jön létre, amelynek a magyar szabályozás szerinti mértéke maximálisan 50 év lehet. A kezelt vagyon önálló jogalany, és egyúttal önálló adóalany is, így mind a vagyonkezelő mind pedig a vagyonrendelő személyétől teljes mértékben független.
Az alapítvány – jelenleg hatályos szabályozás definíciója szerint – bármilyen tartós cél, így magáncél érdekében is létrejöhet.
A klasszikus családi magánalapítvány, mivel célja a vagyonegység megőrzése, hosszabb időre jön létre, valóban generációkon átívelhet. Rendelésére az alapító életében, az alapító egyoldalú jognyilatkozata útján kerül sor, de a későbbi értelmezési viták elkerülése érdekében alapos és hosszútávú, gondos tervezést igényel. Ebben álláspontunk szerint a megfelelő jogi segítség igénybevétele nélkül nem lehet elindulni.
Az alapítvány elsődlegesen vagyonkezelést nem folytathat. A vagyonkezelő alapítvány azonban vagyonkezelési tevékenység folytatására alapítható azzal a céllal, hogy az alapítvány kedvezményezettjét, illetve kedvezményezettjeit, értelemszerűen a családi alapítvány esetében a családtagokat juttatásban részesítse. Mondhatjuk úgyis, hogy a vagyon alapítványba rendezése nagyobb biztosíték lehet annak egységben tartására, de a családtagokat (kvázi örököseket) „fizetésben” részesíti, és az alapító által meghatározott értékrend szerint és feltételek mellett juttatást nyújt számukra. A családtagok között tehát a vagyon nem kerül felosztásra, ők a vagyon működésének kedvezményezettjei lesznek.
A vagyonkezelő alapítvány részére rendelt vagyonon kívül a vagyonkezelő alapítvány bizalmi vagyonkezelőként is kezelheti az alapító által rendelkezésére bocsátott vagyont, azzal, hogy bizalmi vagyonkezelőként is az alapítvány céljának megfelelően köteles kezelni a vagyont. A vagyonkezelő magánalapítvány vezetését nem kell feltétlen családtagokra bízni (nem is biztos, hogy egy örökös el tud vezetni egy gyárat, cégcsoportot, stb, legfeljebb visszautasíthatná az örökségét, de valljuk be, a pénz mindenkit megszédít, ki utasítana vissza egy hatalmas örökséget?) és azt a lehetőséget sem szabad kizárni, hogy a leszármazókat nem feltétlen érdekli, vagy nincs affinitása az „apai örökség” továbbviteléhez. Függően a rendelt vagyontól, megfelelő szakemberek, profi management kezei alatt a vagyon gyarapítása biztosított.
A végrendelet, mint egyoldalú jognyilatkozat, mivel az örökhagyó halálát követően „lép életbe”, nem biztosítja maradéktalanul az átadott vagyon érintetlenségét, mert nagyon sokszor vitákra ad alapot, megtámadható. Az örökhagyó foroghat a sírjában, de már nincs befolyása a történtekre, aktívan nem tud részese lenni a vagyonátadás lebonyolításának, szemben a magánalapítványi vagyonkezeléssel, ahol a vagyon létrehozója (illetve a kijelölt jogutódja) vigyázó szemei előtt zajlik minden.
Lehet sok példát hozni, történelmi magyar vonatkozása miatt érdekes példaként az Esterhazy Melinda által létrehozott családi alapítványokat (Esterhazy Privatstiftung) és az általuk elért eredményeket lehet megemlíteni.
Kinek ajánljuk a magánalapítványt, mint hosszútávú vagyonrendezési formát?
A fenti példából kiindulva, óhatatlan kérdés, mikor jó egy alapítványba rendezni a vagyont? Sok oka lehet, a legnyilvánvalóbbak közül említve: ha nincs leszármazó; ha van, de közöttük már előre kódolt vita várható (pl. patchwork családok, féltestvérek, édes mostohák…); vagy nincs meg a belátási képessége. Közös érdek mind mögött, hogy az örökléssel szemben nem kerül közvetlenül az örökös kezébe a vagyon, így annak elherdálása, felaprózása kivédhetővé válik, az alapítvány intézményrendszerén keresztül.
Hogyan tervezzünk meg egy magánalapítványt?
Cipőt a cipőboltból! Forduljunk ügyvédhez!
A magánalapítvány egy komplex jogintézmény, nem beszélve arról, milyen óriási értékek húzódhatnak meg a hátterében. (Gondoljunk csak például arra, hogy a vagyonkezelő magánalapítványt minimum 600 millió forint tőkével lehet alapítani…). Az ilyen alapítványokat generációkra tervezik, cél, hogy átlátható szabályokkal a diszfunkcionalitást elkerüljük. Minden magánalapítvány egyedi, egyéni, bizalmi, ezért teljesen személyre szabott, komoly tervezést igényel. A „birodalom” kicsit olyan, mintha az alapító gyereke lenne, félti, óvja, útját megtervezi, hogy akkor is „működőképes” legyen, ha új szárnyakat kap.
|
20 éves tapasztalattal rendelkezik cégjogi, polgári jogi szakterületen. Széleskörű tapasztalatokkal bír a társasági jog, az ingatlanjog, munkajog területén. Még ügyvédjelöltként, a Malév leányvállalatok jogi képviselete kapcsán kezdett idegenforgalmi joggal foglalkozni, ma az egyik ismert idegenforgalmi jogász. A Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság tagja.
A kapcsolatok továbbfejlesztéséről is tárgyalnak. 
