A cikk eredetileg laptársunk, a Piac & Profit oldalán jelent meg.
Az e-kereskedelem tehát szárnyal, ám így is sok szempontból még gyerekcipőben jár Kínához képest – az országtól, ahol a legnagyobb techcégek a különböző lehetőségek ügyes ötvözésével egy nagyjából 85 Magyarországnyi, 850 millió fős online vásárlói közönséget szolgálnak ki. Azután, hogy egy évszázadig a vállalkozások Amerikát figyelték a trendekért, most úgy tűnik, hogy eljött az ideje annak, hogy kelet felé forduljanak a „vigyázó szemek”.
A kínai e-kereskedelem fölénye egyáltalán nem újkeletű, a piac méretében már 2013-ban lehagyta az Egyesült Államokét – a kisterületű boltok az online térbe kergették mind a boltosokat, mind a vásárlókat. Amikor az Alibaba 2014-ben megjelent a tőzsdén, az minden idők legnagyobb bevezetése volt. Az ország piacának forgalma ma eléri a 2 trilliárd dollárt, ez nagyobb mint az amerikai és európai piac összesen – ez azonban nem az egyetlen ok, amiért kiemelkedik a versenytársak közül – írja az Economist.
Mindenhez (is) érteni?
Az elmúlt néhány évben az olyan újabb cégek, mint a Meituan és a Pinduoduo is a szektor komoly tényezőivé avanzsáltak, olyannyira, hogy az Alibaba tőzsdei bevezetésekor még 81 százalékos piaci részesedése mára 55 százalékra csökkent. A hagyományos kattintgatós, kosárba rakós webshopokat felváltották a digitális fizetést, csoportos ajánlatokat, videójátékokat, videókat és live-streameket ötvöző, a fogyasztói igények széles tárházát kiszolgáló komplex oldalak.
A nagy kérdés az, hogy vajon a kínai e-kereskedelem modellje elterjedhet-e világszinten is? Ugyan évtizedek teltek el, a Szílicium-völgy óriásai még mindig hajlamosak alulbecsülni az ázsiai ország cégeit. A nagy nyugati techcégek kényelmesen behatárolható saját buborékjaikba bújtak – elég csak arra gondolni, hogy például a Facebooké a közösségi média, az Amazoné az e-kereskedelem. A tavalyi év izgalmait a nyugati e-kereskedelemben főleg az jelentette, hogy hány hagyományos áruházlánc tud sikeresen belépni az online térbe.
Bármilyen bebetonozottnak tűnik ez a status quo, a tapasztalatok azt mutatják, hogy világszinten egyre inkább a kínai modell lesz a nyerő. Olyan jelentős nemzetközi cégek, mint a dél-kelet-ázsiai Grab and Sea, az indiai Jio és a latin-amerikai Mercado Libre már hasonló szuperalkalmazásokat kínál, amelyek a pénzügyi szolgáltatásoktól kezdve a tésztarendelésig mindent tartalmaznak.
Az e-kereskedelem ebbe az irányba történő mozgását elősegítheti az is, hogy több olyan multicég (pl. L’Oréal, Adidas, Unilver), amely mindkét piacon jelen van, nagyobb bevételt szed össze Ázsiában, így a menedzsment is egyre inkább ezen a piacon keresi a legújabb digitális újításokat.
A kínai minta elkezdett megjelenni
A járványhelyzet következtében a nyugati techóriások közt is terjedni kezdett a keleti példa – a Facebook egyre inkább erősíti piacterét, míg a WhatsApp egyre gyakrabban előkerül kommunikációs csatornaként a vevők és a cégek közt. A Walmart decemberben mérföldkövet lépett át azzal, hogy a kínai tulajdonú TikTokon élőben streamelt le egy vásárlási műsort, míg Franciaországban a közvetetten a Pinduoduo tulajdonosi köréhez tartozó Vova webshop alkalmazás hódít. Ráadásul Amerikában az Amazonról kiszoruló kisebb eladókat felkaroló Shopify is hódít, a cég értéke a pandémia időszakában 140 milliárd dollárra ugrott.
A fogyasztó örülhet, de az árnyak tornyosulnak
A fokozatos modellváltás egyik legnagyobb nyertesének a vásárlók tűnnek, hiszen az ázsiai országban tapasztaltak szerint az egymással versenyző cégek komoly leárazásokkal szállhatnak harcba, ráadásul a választási lehetőségek és az innovációs kedv is nőhet az éles verseny miatt.
Még decemberben kezdtek vizsgálódni az Alibaba háza táján a trösztellenes hatóságok, amelyet viszonylag könnyű a korábbi vezér és alapító, a kormányzatot viszonylag nyíltan kritizáló Jack Ma elleni visszavágásnak tekinteni. Valóban elképzelhető, hogy ez is szerepet játszott, az viszont nehezen vitatható el Kínától, hogy elég hatékonyan lép fel a techcégekkel szemben, legyen szó akár a fizetési rendszerek platformjai közti átjárhatóságról, vagy éppen a több „piactéren” is megjelenő kiskereskedők védelméről.
A nyugati hatóságok egyelőre nehezen birkóznak meg a techóriások megszabályozásával – a rengeteg indított pernek és a bedobott törvényjavaslatoknak viszonylag kevés hatása volt az üzletmenetre, így a kínai modell felé tolódó e-kereskedelem korszakában a törvényhozóknak egy olyan fogást kell majd találni a cégeken, amit eddig nem igazán sikerült meglelni.
Egy biztos: a felgyorsuló digitális világban a korábban a kínai termékeket és platformokat sokszor egy kézlegyintéssel csak gagyinak tituláló nyugati nagyok egyre kevésbé engedhetik meg maguknak mindezt úgy, hogy a fogyasztói preferencia fokozatosan az ázsiai ország modellje felé fordul.
Még mindig folyik az iráni olajexport, főleg Kínába. 
