Nem tudunk vele mit kezdeni a szekrényben, annyi van, persze nem a luxusmárkák termékeiről van  szó elsősorban. Az is ott hever, amit húsz éve hordtunk, meg a tegnap vett is. Az impulz vásárlás,  rosszabb esetben a kényszervásárlás addikcióvá fajulhat. 

Leszokunk a turkálókról?

Mindehhez persze pénz kell, a legszegényebb réteg nem engedheti meg magának, hogy  vásárlásmániás legyen. Sőt, mi több.azzal sem foglalkoznak ma milliók Magyarországon, hogy  szelektíven gyűjtsék a háztartási szemetet. Ehhez tájékozottság kell, igény, idő és XXI. századi  szemléletmód.

Bár pár éve elindultak a barátnős ruhacserék, garázsvásárok, adományboltok nyíltak és egy szűkebb  réteg már klímatudatosságról, fenntarthatósági személetről tesz tanúbizonyságot, ez még mindig nem  oldja meg ezt a bonyolult problémát. Sem itthon, sem külföldön. Az import cuccokat kínáló  turkálókról mintha kezdenének leszokni a magyarok, több be is zárt – a fő ok, hogy az ottani árak  lassan közelítenek a fast fashion cégekéhez. A vintage boltok egy szűkebb réteghez szólnak.

Nemcsak a ruha végzi a szemétben, de a víz és energia is

Becslések szerint az uniós országok 2020-ban 6,95 millió tonna textilhulladékot termeltek, vagyis évente körülbelül 16 kilogrammot fejenként – olvasható az euronews.com zöld témákkal foglalkozó oldalán. E mögött óriási – ma megoldhatatlannak tűnő - ellentmondások rejlenek. A gyártók és  kereskedők célja a minél nagyobb forgalom, senki nem törődik vele, hogy a sok vízzel, energiával,  bérköltséggel előállított textilfélék és divatkiegészítők hamar a szeméttelepre kerülnek. Az uniós országokban a személyenkénti 16 kilogramm textilhulladékból átlagosan és személyenként  4,4 kilót tudtak újra hasznosítani, de a túlnyomó rész, azaz 11,6 kg a szemétben végezte.

Az EU évi  közel 7 millió tonnányi textilhulladékának fő forrásai a ruházati és más háztartási cikkek. Becslések  szerint a forgalomba hozott termékek 4-9 százaléka is megsemmisül - még használat előtt! – ami  évente 264 000 és 594 000 tonna fölöslegesen előállított textil alapanyagot jelent.

Csehországban kezdik komolyan venni a begyűjtést

A tavalyelőtti ruhák hegyei – jobb esetben – távoli kontinensekre, többnyire Afrikába kerülnek, ahol a  szegényebb réteg örül neki. Ez a jobbik eset, de ott is inkább az már a jellemző, hogy ezek a drága  pénzen odaszállított ruhafélék hatalmas szemétlerakó helyekként végzik.

Jelenleg a régióban  Csehország vezet a probléma kezelésében, igaz, nem a megoldásában. Itt évente körülbelül 180 000  tonna textíliát dobnak ki, amelynek mindössze 3-4 százaléka kerül a vegyes hulladékgyűjtőkbe. 39 000 tonnát válogatnak szét újrahasznosítás céljából, míg a nem újra hasznosítható szennyezett holmik  75 000 tonnát tesznek ki. A cseh környezetvédelmi minisztérium tavaly decemberben jelentette be, hogy 2025-től bevezetik a  kötelező textilhulladék-gyűjtést. Jelenleg sok újra felhasználható vagy hasznosítható, kiselejtezett ruha kerül a szeméttelepre. Petr Hladík miniszter szerint az a cél, hogy minél több textilfélét hasznosítsanak újra. Ami eddig történt ezen a téren, „az bohózat volt, és a közvélemény megtévesztése” – derül ki a jelentésből.

Egyre több gyűjtőpontot kell nyitni

A stratégia magában foglalja gyűjtőpontok létrehozását a különböző településeken, hogy segítsenek a  polgároknak a textilhulladékuk jobb ártalmatlanításában. Csehországban körülbelül 10 000 textilgyűjtő pont működik, de a hatályos hulladéktörvény csak a  gyűjtést írja elő, a hasznosítást nem. Az új rendszer azt reméli, hogy több gyűjtőpontot létesítsenek  olyan hozzáférhető helyeken, mint a városházák vagy az üzletek, mint ahogy az akkumulátorok és az 
elektromos hulladékok esetében ez már működik. Az uniós államok több mint felében kötelező a textilhomik elkülönített gyűjtése, aminek aránya  Luxemburgban és Belgiumban a legmagasabb, őket szorosan követi Hollandia és Ausztria. Mindenütt  eltérő gyűjtési rendszert ki alakítottak ki a falvakban és a városokban.

A műanyag még lebomlás után is szennyez

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint növelni kell a válogatási és újra hasznosítási   kapacitásokat, különben ennek a hulladéknak a jelentős része továbbra is égetőkbe, hulladéklerakókba  kerül, vagy szokásos módon, az EU-n kívülre exportálják. Ráadásul ezeknek a holmiknak jelentős része műanyagszálból készül, ami nehezen bomlik le. Egy új  kutatás szerint az élénk színű műanyagok általában gyorsabban bomlanak le és képeznek 
mikroműanyagot, mint a semlegesebb színűek.