Nem tudunk vele mit kezdeni a szekrényben, annyi van, persze nem a luxusmárkák termékeiről van szó elsősorban. Az is ott hever, amit húsz éve hordtunk, meg a tegnap vett is. Az impulz vásárlás, rosszabb esetben a kényszervásárlás addikcióvá fajulhat.
Leszokunk a turkálókról?
Mindehhez persze pénz kell, a legszegényebb réteg nem engedheti meg magának, hogy vásárlásmániás legyen. Sőt, mi több.azzal sem foglalkoznak ma milliók Magyarországon, hogy szelektíven gyűjtsék a háztartási szemetet. Ehhez tájékozottság kell, igény, idő és XXI. századi szemléletmód.
Fotó: Pixabay
Bár pár éve elindultak a barátnős ruhacserék, garázsvásárok, adományboltok nyíltak és egy szűkebb réteg már klímatudatosságról, fenntarthatósági személetről tesz tanúbizonyságot, ez még mindig nem oldja meg ezt a bonyolult problémát. Sem itthon, sem külföldön. Az import cuccokat kínáló turkálókról mintha kezdenének leszokni a magyarok, több be is zárt – a fő ok, hogy az ottani árak lassan közelítenek a fast fashion cégekéhez. A vintage boltok egy szűkebb réteghez szólnak.
Nemcsak a ruha végzi a szemétben, de a víz és energia is
Becslések szerint az uniós országok 2020-ban 6,95 millió tonna textilhulladékot termeltek, vagyis évente körülbelül 16 kilogrammot fejenként – olvasható az euronews.com zöld témákkal foglalkozó oldalán. E mögött óriási – ma megoldhatatlannak tűnő - ellentmondások rejlenek. A gyártók és kereskedők célja a minél nagyobb forgalom, senki nem törődik vele, hogy a sok vízzel, energiával, bérköltséggel előállított textilfélék és divatkiegészítők hamar a szeméttelepre kerülnek. Az uniós országokban a személyenkénti 16 kilogramm textilhulladékból átlagosan és személyenként 4,4 kilót tudtak újra hasznosítani, de a túlnyomó rész, azaz 11,6 kg a szemétben végezte.
Az EU évi közel 7 millió tonnányi textilhulladékának fő forrásai a ruházati és más háztartási cikkek. Becslések szerint a forgalomba hozott termékek 4-9 százaléka is megsemmisül - még használat előtt! – ami évente 264 000 és 594 000 tonna fölöslegesen előállított textil alapanyagot jelent.
Csehországban kezdik komolyan venni a begyűjtést
A tavalyelőtti ruhák hegyei – jobb esetben – távoli kontinensekre, többnyire Afrikába kerülnek, ahol a szegényebb réteg örül neki. Ez a jobbik eset, de ott is inkább az már a jellemző, hogy ezek a drága pénzen odaszállított ruhafélék hatalmas szemétlerakó helyekként végzik.
Jelenleg a régióban Csehország vezet a probléma kezelésében, igaz, nem a megoldásában. Itt évente körülbelül 180 000 tonna textíliát dobnak ki, amelynek mindössze 3-4 százaléka kerül a vegyes hulladékgyűjtőkbe. 39 000 tonnát válogatnak szét újrahasznosítás céljából, míg a nem újra hasznosítható szennyezett holmik 75 000 tonnát tesznek ki. A cseh környezetvédelmi minisztérium tavaly decemberben jelentette be, hogy 2025-től bevezetik a kötelező textilhulladék-gyűjtést. Jelenleg sok újra felhasználható vagy hasznosítható, kiselejtezett ruha kerül a szeméttelepre. Petr Hladík miniszter szerint az a cél, hogy minél több textilfélét hasznosítsanak újra. Ami eddig történt ezen a téren, „az bohózat volt, és a közvélemény megtévesztése” – derül ki a jelentésből.
Egyre több gyűjtőpontot kell nyitni
A stratégia magában foglalja gyűjtőpontok létrehozását a különböző településeken, hogy segítsenek a polgároknak a textilhulladékuk jobb ártalmatlanításában. Csehországban körülbelül 10 000 textilgyűjtő pont működik, de a hatályos hulladéktörvény csak a gyűjtést írja elő, a hasznosítást nem. Az új rendszer azt reméli, hogy több gyűjtőpontot létesítsenek olyan hozzáférhető helyeken, mint a városházák vagy az üzletek, mint ahogy az akkumulátorok és az
elektromos hulladékok esetében ez már működik. Az uniós államok több mint felében kötelező a textilhomik elkülönített gyűjtése, aminek aránya Luxemburgban és Belgiumban a legmagasabb, őket szorosan követi Hollandia és Ausztria. Mindenütt eltérő gyűjtési rendszert ki alakítottak ki a falvakban és a városokban.
A műanyag még lebomlás után is szennyez
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint növelni kell a válogatási és újra hasznosítási kapacitásokat, különben ennek a hulladéknak a jelentős része továbbra is égetőkbe, hulladéklerakókba kerül, vagy szokásos módon, az EU-n kívülre exportálják. Ráadásul ezeknek a holmiknak jelentős része műanyagszálból készül, ami nehezen bomlik le. Egy új kutatás szerint az élénk színű műanyagok általában gyorsabban bomlanak le és képeznek
mikroműanyagot, mint a semlegesebb színűek.
Az átadón a térség tiszás országgyűlési képviselője is jelen volt. 
