Nem hiba, egyenesen bűn csak a magyar piacot ajánlgatni a kínaiaknak (interjú)

- Hogyan és mikor jött létre a ChinaCham?

- 2003-ban alakult meg egyesületként, hasonlóan a többi vegyes kamarához. 2010-től közhasznú egyesületként működik.  Nincsenek és nem is akarjuk azokat a jogokat, amelyekkel a Kereskedelmi és Iparkamarák rendelkeznek, tehát nem köztestület, hanem Kína és Magyarország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat próbálja meg a maga eszközeivel erősíteni.

Pető Ernő: "a kínaiak nem raktárra termelnek, hanem a piacra"

- Kik a tagjai?

- Eleinte csatlakoztak hozzá az itt élő kínai kiskereskedők, akik egy része idővel lemorzsolódott. De csatlakoztak olyan magyar vállalatok, amelyek már dolgoznak Kínában és jöttek olyan cégek, akik majd Kínával szeretnének foglalkozni, akár úgy hogy ott szeretnének eladni, vagy onnan szeretnének importálni, esetleg kínai cégekkel akarnak kapcsolatba kerülni. A kamara kitűzött célja, hogy a kkv-kat segítse, az ő érdekeiket akarjuk hangsúlyosan megjeleníteni a felelős szervek felé. Igaz ez Kínára és Magyarországra is, bár hozzáteszem,  Kínában kicsit nehezebb egy külföldi szervezethez csatlakozni, de vannak kínai tagjaink is. Mindkét országban ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a kkv-k, hiszen például egy kínai kisvállalat, amely mondjuk családi alapon működik, mégis van hat gyára és foglalkoztat 3-5 ezer embert, de ennek ellenére kicsinek számít odakint, nos, ezeknek ugyanaz a baja, mint mieinknek. Egy kicsit alultőkésítettek, a bőrükön érzik a gazdasági szabályozókat és azok változásait és véleményükkel gyakorlatilag nem tudnak eljutni a döntéshozókig. Idehaza megpróbáljuk ezeket a problémákat eljuttatni a kormányzatnak, amelynek szintén fontos, hogy kapjon visszacsatolást gazdasági szférától.

- Milyen súlya van a ChinaCham-nek Magyarországon?

- 2006-ban csatlakoztam a kamarához, később tagja lettem az elnökségnek, majd 2010-ben megválasztottak elnöknek -  mindezek fényében állíthatom, hogy a kormányzat olyan partnernek tekinti a ChinaCham-et, amely szakmai alapon fogalmaz meg javaslatokat, méghozzá úgy, hogy alternatívákat kínál föl. Általában a kétoldalú kamarák szerepe, súlya függ attól, hogy az adott két állam kapcsolata éppen milyen állapotban van. A magyar-kínai politikai kapcsolatok a Kínai Népköztársaság megalapítása óta jók, bár itt is voltak hullámvölgyek, amit a korábbi hűvös szovjet-kínai viszony idézett elő, de később ez normalizálódott. A gazdasági kapcsolatokban akkor értékelődik föl a kamarák szerepe, amikor a kapcsolatok vagy éppen felszálló, vagy erősen kihűlő szakaszban vannak. A magyar-kínai kapcsolat most éppen felívelő szakaszban van a tavalyi miniszterelnöki látogatás óta. Ennek eredményeként létrejött a Kínai-Magyar Üzleti Tanács, amelynek mintegy 80 cég és szervezet a tagja. A 15 fős Elnökségnek a ChinaCham képviselőjeként én is tagja vagyok. Ezt a testületet egyébként a kínai VOSZ, vagyis a CCPIT is elfogadja, elismeri. Idén januárban, amikor a Fejlesztési Minisztériumtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került át a magyar-kínai kormánybiztosság, Matolcsy miniszter úr létrehozott egy tanácsadó testületet, ahová szintén meghívtak, de ebben nem is a személyem fontos, hanem rajtam keresztül a kamarának szánt figyelem.

Fellegi Tamás, Orbán Viktor és Ven Jiabao kínai kormányfő tavaly júniusban. Fotó: Pelsőczy Csaba/kormany.hu

- Tavaly Ven Csia-pao kormányfő látogatásakor 12, majd idén tavasszal a kínai miniszterelnök helyettes budapesti tárgyalásai alkalmával további 7 pontos szerződést írtak alá. Ezek része volt egy egymilliárd eurós hitelkeret szerződés is. Ez most hol tart?

- Az egymilliárd euró tulajdonképpen kétmilliárd euró. Az egyik milliárd egy címzett támogatás, amely  a Wanhua cégnek a BorsodChemben tervezett fejlesztéseinek megvalósítására szolgál. A Wanhua több lépcsőben lett a BorsodChem majdnem kizárólagos tulajdonosa és a termelésük, értékesítésük összehangolása révén – a területükön – ez a vállalatcsoport most világviszonylatban piacvezető. A Wanhua tehát már a kezdetben egymilliárd eurós fejlesztést hajt végre Magyarországon a BorsodChemnél, amely munkalehetőségeket, kapacitásbővítést és új magyar termék megjelenését teszi lehetővé. A másik egymilliárd euróból pedig olyan projekteket lehet finanszírozni, amelyek valamilyen módon kapcsolatban vannak a kínai gazdaságpolitika célkitűzéseivel és közösen indíthatók a kínaiakkal akár kínai-magyar közös vállalat formájában, akár kínai technológia bevonásával. Másfelől ez a milliárdos keret felülről nyitott, azaz ha a projektek megkívánják, akkor tovább bővíthető, csak tudjuk megtölteni. Kevesen tudják, hogy ennek a keretnek van egy olyan része is, amely kifejezetten magyar cégek finanszírozására is felhasználható. Az viszont már nem a kínaiak hibája, hogy a mai napig nem voltunk képesek ezt a keretet megfelelő projektekkel megtölteni.

- Képviseli-e valamilyen formában a kamara az itt élő kínai kolóniát? Egyáltalán tudjuk, hogy nagyjából mennyi kínai él Magyarországon?

- Csak becsülni tudjuk, hogy mennyi kínai él nálunk. Az 1990-es évek legelején volt egy rövid időszak Kínában, amikor nem kellett hozzánk vízum és sokan elindultak Európába. Abban az időben volt egy olyan magyar jogszabály, hogy egy cégnek lehetett 11-12 ügyvezetője is és ha a vállalkozás részben külföldi tulajdonban volt, akkor a külföldi ügyvezető automatikusan megkapta a magyar tartózkodási engedélyt. Nos, az akkor 10-12 ügyvezetővel alakult kínai cégek megtapadtak nálunk. A csúcsponton a magyarországi kínai kolónia létszáma 50 ezer körül volt. Később, azoknak egy része, akik itt szerencsét próbáltak, tovább ment Nyugat-Európába és ott is sokfelé megtalálták a számításukat. Aztán volt, aki visszajött hozzánk, de sokan nyugaton maradtak. Egyébként, ami kicsiben végbement a 90-es években, azt kellene nekünk most állami szinten is végigvinni. Vagyis Magyarország lehetne a tökéletes ugródeszka Nyugat-Európa irányába a kínai vállalatoknak. A magyar piacot ajánlgatni a kínaiaknak, véleményem szerint nem hiba, hanem egyenesen bűn. Miért? Mert egy 10 milliós piac a kínaiak számára nem több mint egy közepes város Belső-Kínában. Ha viszont kihasználnánk azt az adottságot, hogy mondjuk Budapesttől gyakorlatilag egy 5-600 kilométeres sugarú körben könnyedén elérhető Európa egy jelentős része, akkor ide lehetne telepíteni egy logisztikai központot, amelynek különböző elképzelései időnként fel-felröppennek az itthoni sajtóban, hogy aztán szinte nyomtalanul eltűnjenek.

- Mi az oka annak, hogy nincsenek nálunk igazán nagy volumenű kínai beruházások? Nem tudjuk eladni magunkat, vagy esetleg rosszul tárgyalunk velük? Mi van például a ferihegyi gyorsvasúttal?

- Itt pontosítanék. Az, hogy nem látványos a dolog, attól még a háttérben folynak az előkészítő munkálatok. Nemrégiben járt nálunk a legnagyobb kínai vasúti építő cég küldöttsége, amely feltérképezte a ferihegyi gyorsvasút vonalát, készítik a terveket, van már egy megvalósíthatósági előtanulmány is. De ebbe a történetbe például olyan apróságok is beleszólnak, hogy amikor erről megkezdődtek a tárgyalások, akkor még volt nekünk egy Malévunk. Azóta ez már nincs. Azt mindenesetre szeretném, ha megértenék az olvasók is, hogy ne várjuk azt a kínai-magyar gazdasági kapcsolatoktól, hogy itt százával lesznek majd gigaberuházások. Nem is kell, mert nem bírja el a magyar gazdaság, helyette inkább sok ezer kisberuházásra lenne szükségünk, ahol a magyar kis- és középvállalkozások jutnak szerephez. Ha idejön a Huawei, akkor tucatjával legyenek magyar beszállítói, mert abból nagyon sokan meg tudnak majd élni.

- Mi kellene ahhoz, hogy a saját pozícióinkat jobban erősítsük Kínában?

- A ChinaCham célul tűzte ki, hogy olyan ismereteket adjon a tagjainak, amelyek ahhoz szükségesek, hogy sikeresen lehessen a kínai cégekkel kapcsolatokat építeni. Ezért tavaly megalakítottuk a ChinaCham Üzleti Klubot, minden hónapban tartunk egy olyan rendezvényt, amelynek témáját két különböző előadó, eltérő aspektusból világítja meg. A cél az, hogy olyan információkat kapjanak a részvevők, amelyeket máshonnan nem tudnak megszerezni, lehessen személyesen is faggatni a szakértőket és a hallgatóság is tudjon kapcsolatot építeni egymás között. Emellett fontos, hogy tisztában legyünk a nagyságunkkal. Ezt arra értem, hogy magyar cégek gyakran panaszkodnak: hiába vették föl a kapcsolatot a kínai céggel, azok még csak nem is válaszoltak, pedig leírták, hogy rendelni akartak tőlük – mondjuk – 500 műanyag cserepet. Viszont odahaza az a kínai cég tízezres kontingensben termel műanyag cserepet és számukra egy ilyen tétel nem lehet érdekes. Viszont ha megismerik a magyarok, hogy melyek azok az igazi kínai közvetítő cégek, kereskedőházak, amelyek összefogják a gyártókat, akkor rajtuk keresztül már képesek lesznek akár 500 darab műanyag cserepet is rendelni, és a következő alkalomnál már tudják, hogy kihez kell fordulniuk. Másfelől meg érdemes azzal is tisztában lenni, hogy kínai tárgyalási kultúra teljesen más, mint a nálunk is hódító amerikai típusú. Vagyis néhány e-mail váltás után – személyes kontaktus nélkül – már meg is rendelhetjük, amit szeretnénk, úgy hogy nem találkoztunk a partnerrel. Na, ilyen sem a Távol-Keleten, de már a Közel-Keleten sem lehetséges. A kínaiaknál fontos a személyes kontaktus, hogy lássa, ki is az ő partnere. A döntéshozók többsége még nem beszél angolul, használják ugyan az infokommunikációs vívmányokat, náluk azonban fontos a személyes kapcsolaton alapuló bizalom. Mellettük persze megjelent már az az új kínai generáció is, amely Amerikában, vagy Nyugat-Európában tanult és ők viszont már értik az amerikai tárgyalási stílust.

- Újraindul valamikor a Budapest-Peking repülőjárat?

- Szerintem igen, de ennél sokkal fontosabb lenne, ha ezzel együtt sikerülne egy cargo járatot is elindítani, mert ez már az áruforgalom bővülését feltételezi. A felsőszintű tárgyalásokon aláírt egyik megállapodás szerint Magyarországon létesül majd egy logisztikai központ is.  Ezt hazánk földrajzi elhelyezkedése, fejlett pénzügyi rendszere, a járulékos szolgáltatások megléte indokolja, azzal, hogy Magyarország egy közép-kelet-európai HUB-ként, elosztó központként működjön. Ez nem elsősorban csak fizikai áruelosztást jelent, mert ha csak az Európába irányuló kínai áruforgalmat nézzük, az akkora mennyiség lenne, hogy abba belefulladnánk. De ha nálunk lenne a vezető kínai cégek kereskedelmi központja, áruelosztó helye, bemutatóterme, esetleg összeszerelő tevékenysége, az nagyon gyorsan segítene a munkanélküliség csökkentésében.

- Hogyan látja a kínai gazdaságra nehezedő problémákat? Az elmúlt hónapok alapján egyértelműen lassul a kínai gazdaság.

- A kínaiak nem raktárra termelnek, hanem a piacra. Ha tehát a kínai gazdaság mutatói csökkennek, az egyértelműen a világgazdasági válság hatását mutatja a kínai gazdaságra. Persze vannak belső problémák, ezt kár lenne tagadni. Magas az infláció, túlértékelt a jüan, létezik belső eladósodottság. Viszont a Kínai Kommunista Párt hosszú évekre előre tervez a gazdaságpolitika terén is, és ha a külső körülmények változásra kényszerítik, akkor azonnal korrigálnak a terveken. Ez a politika tehát bizonyos kiszámíthatóságot is jelent. A kínai belső fejlesztésben 3 sávra osztják az országot. A legfejlettebb a keleti tengerparti szakasz, Sanghaj, Hongkong, a legnagyobb kikötők és a közelmúltban felfuttatott területek. A mostani ötéves tervben a második, középső sáv – amelynek északi teteje Belső-Mongólia – kap prioritást. Az új gyárak hamarosan már csak ide települhetnek és itt lenne keresnivalónk. Ugyanakkor ezeknél az üzemeknél már olyan komoly környezetvédelmi, balesetvédelmi előírásokat alkalmaznak, mint amilyenek az Európai Unióban is érvényesek. Rájöttek ugyanis, hogy ugyanaz a természetrombolás már nem megy, mint amit a keleti part építésénél elkövettek. De azt is tudni kell, hogy 2007-2008-ig Kína kétszámjegyű növekedést produkált az azt megelőző 10-12 évben, ez pedig a végtelenségig nem tartható fenn. Ezzel együtt egy ekkora országban a belső fogyasztást nem lehet bizonyos kontroll nélkül elengedni.

Magyarországnak az biztosíthatna könnyebb jelenlétet Kínában, ha úgy gondolkodnánk, hogy nem a saját ötleteinkre szeretnénk kínai befektetést ráhúzni, hanem tisztában lennénk azzal a 10-12 állami, kormányzati szintű, gazdaságpolitikai fejlesztési prioritással, amelyhez ha mi szállítunk ötletet és kérünk bekapcsolódási lehetőséget, nos, akkor azt sokkal nagyobb valószínűséggel támogatná a kínai vezetés, mint az ad hoc ideákat. Tehát keresni kell azokat a területeket, amelyeken ők mindenképpen előrelépést terveznek, és azokhoz csapódva tudnánk könnyedén részt venni a nagyobb belső kínai projektekben.

- A Privátbankáron mindig megkérdezzük interjúalanyainktól, hogy mi volt életük eddigi legjobb döntése, befektetése. Ön melyiket említené?

- Úgy vélem, a legjobb döntésem az volt, amikor elvállaltam a rotterdami kikötő magyarországi képviseletének a vezetését. Bár korábban mindig ódzkodtam az ilyesmitől, hiszen világ életemben operatív vezető voltam, de végül nem bántam meg.

- És melyik döntését bánta meg, amit ma már másként csinálna?

- Szerencsésnek gondolom magam, mert most így végiggondolva nincs igazán olyan döntésem, amelyet ma már bánnék, vagy nem lennék büszke rá. Ez persze nem azt jelenti, hogy hibátlanul és jól döntöttem mindig, de ezek a hibák nem okoztak visszavonhatatlan törést az életemben.

Siklós András interjúja