Növekvő bérek
A gazdasági válság kezdete óta, egészen 2016-ig a nettó bérek átlagos növekedési üteme évente 5,6 százalék volt. Ez egy 4-8 százalékos sávban zajlott, amely mutatja, hogy viszonylagos hullámzások nélkül növekedtek a fizetések. A 2016-ban kötött kétéves bérmegállapodásnak eredményeként idén év elejétől 15 százalékkal nőtt a minimálbér és 25 százalékkal a garantált bérminimum. Ennek hatására az első kilenc hónapban a bérek 13 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. Ebből a versenyszféra 11 százalékos növekedéssel vette ki a részét, míg a közszféra 16 százalékkal. A KSH augusztusi keresetek alakulásáról közölt adatairól itt írtunk bővebben: Megszaladtak a fizetések: ennyit visz haza egy átlag magyar >>>>
Ha ránézünk a számokra, akkor talán meglepő, hogy az átlagbér emelkedése még a minimálbér emelésének a szintjét sem érte el. Ez persze azt is jelenti, hogy a cégek egy része kivár, és megnézi: a piaci mozgások, a legkisebb keresetűek bérének „beállása” milyen következményekkel jár. Azaz, a mostani béremelések mögött első körben inkább a kötelező bérek emelése húzódik meg – világított rá elemzésében a Policy Agenda.
Kis cégeknél most megéri dolgozni?
Amennyiben létszám-kategória szerint nézzük a cégeket, akkor érdemes a szokásos nagyságrendben a három csoportot vizsgálni. Az 50 fő alatti kisvállalkozásokat, az 50 és 250 fő közötti középvállalkozásokat és a 250 főt meghaladó cégeket. Miközben a versenyszférában dolgozók (csak az 5 fő feletti foglalkoztatókat vizsgálja a KSH) 34 százaléka dolgozik 50 fő alatti vállalkozásnál, addig a fizetésük 25 százalékkal volt kisebb az elmúlt években, mint az átlagfizetés. Ugyanez a középvállalkozásoknál már 1 százalékos bérelőnyt mutat az átlaghoz képest. A nagyvállalatoknál pedig ez a változás +19 százalék.
5 fő feletti cégek béremelkedése |
|||
|
foglalkoztatottak aránya |
2008-2016 közötti átlagos bérkülönbség az átlagbérhez képest ( százalék) |
2017. (I-III. n.év) bérkülönbség az átlagbérhez képest ( százalék) |
50 fő alatti foglalkoztatók |
34,3 százalék |
76 százalék |
77 százalék |
20 fő alatti cég |
23,2 százalék |
71 százalék |
71 százalék |
50-250 fő közötti foglalkoztatók |
23,5 százalék |
101 százalék |
103 százalék |
250 fő feletti foglalkoztatók |
42,2 százalék |
119 százalék |
117 százalék |
Az idei béremelési hullám azonban máshogy érintett a három csoportot, mint amit megszoktunk. A kisvállalkozások átlagosan 13 százalékkal emelték a béreket, a középvállalkozások 15 százalékkal, míg a nagyvállalatok már jóval szerényebb mértében, 9 százalékkal. Elsőre tehát úgy tűnik, hogy most jött el a kisvállalkozások, és az ott dolgozók ideje. Valójában sokkal prózaibb okok állnak a folyamatok mögött: legalizálódnak a jövedelmek.
Egy példa
Elsőre úgy tűnhet, hogy a különböző cégméretek közötti bérkülönbséget az (is) magyarázhatja, hogy eltérő szektorokban működnek. Ezt viszont cáfolja, ha megnézzük a kiskereskedelmet. Az ott végzett tevékenységek jól összehasonlíthatók egymással. A bolti eladó ugyanis nagyjából ugyanazt a jellegű feladatot végzi egy hipermarketben, mint egy kisboltban, de ennek ellenére 42 százalékkal többet keresett egy nagy cégnél dolgozó, mint egy kisvállalkozás hasonló alkalmazottja. Miután azonos munkakörökben könnyű a mozgás, ezért nehéz elképzelni, hogy ekkora bérkülönbséget elviselne a piac. Ezért inkább az a valószínűbb, hogy a „borítékba” adott, azaz nem adózott bérkiegészítésekkel „kompenzálták” a kisboltok a dolgozókat.
Az idei béremelésnél ennek a kompenzációnak a kifehéredését látjuk. Az 50 fő alatti cégeknél 16 százalék felett nőttek a bérek (10 fő alatti cégeknél még ennél is jobban, 18 százalék feletti mértékben), miközben a 250 fő feletti vállalatoknál 11 százalékos volt a béremelkedés.
Minimálbér hatása
Az elemzés szerint első adatok alapján nem csak azt látjuk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók bérei jobban nőttek, mint a nagyobb foglalkoztatóknál alkalmazottaké, hanem azt is, hogy az alacsonyabb bérszínvonalú megyék is valamelyest felzárkóznak. Miközben Budapesten idén a nettó bérek 11 százalékkal nőttek az előző évhez képest, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (évek óta itt a legalacsonyabbak a bérek) 15,6 százalékkal. Ennek egyértelmű oka, hogy az ország ezen keleti régiójában a minimálbéren való foglalkoztatás sokkal elterjedtebb, mint Budapesten.
Nagy kérdés azonban, hogy ez mekkora valódi béremelést jelentett. Nem arról van-e inkább szó, hogy a korábbi borítékba adott pénzek váltak legálissá, és adózottá. Ha a belkereskedelmi forgalom alakulását nézzük, akkor az utolsó negyedévben Észak-Alföldön ugyan 5,9 százalékkal többet költöttek az emberek, mint egy évvel korábban, és ezzel az országos átlag felett nőtt a kereskedelmi forgalom, de ez még távol van attól, ami elvileg a nettó bérek növekedéséből „származhatna”.
A Policy Agenda úgy látja: bár a béremelésnek van egy munkaerőhiány által mozgatott része, de ennek mértéke elmarad attól, amit a minimálbér emelése rákényszerít a piaci szereplőkre. Azaz, ha a cégek elejét akarják venni a munkaerőhiányos helyzet további növekedésének, és a fokozódó elvándorolásnak, akkor a kompenzációs béreket tovább kell fehéríteniük. Ennek a szükségessége pedig különösen a kiscégeknél vetődik fel.