„Egy szomorú nap a Republikánus Párt és Amerika számára” - így kommentálta a Washington Post múlt pénteken, hogy a republikánus vezetés végül térde rogyott és kapitulált a populista Trump előtt. Napokkal korábban Paul Ryan, a Képviselőház republikánus vezetője és egyben a republikánusok országos rangidős vezetője egy helyi lapban(!) hosszas huzavona után támogatásáról biztosította Trumpot.
Ez már a csőd
Ha eddig maradt volna még valami kétség, az végre eloszlott: a Republikánus Párt szellemileg és erkölcsileg csődbe jutott. Lincoln elnök egykori büszke pártja mára egy politikai kalandor pártjává csuklott össze. Holott eddig Ryan olyan embernek mutatta magát, akit az elvek vezérelnek.
|
| Káncz Csaba |
Még áprilisban egy olyan reklámot forgatott le, amelyben még alig leplezve ment neki Trump-nak. „Ami engem a legjobban zavar, hogy választást nyerhetünk az emberek megosztásával. Nem szabad engednünk, hogy a gyűlölködés norma legyen.” – emelte ki Ryan. Ennek ellenére most meghajol azon jelölt akarata előtt, aki a megosztás politikáját űzi.
A republikánus vezetés pont azokban a napokban dobta be a törülközőt és kapitulált Trump előtt, amikor az elnökjelöltjének válaszolnia kell a csaló ’Trump University’ vádjaira és közben újságírók, valamint egy szövetségi bíró elleni támadásaival világossá tette, hogy semmibe veszi a hatalom megosztásának elvét. Sőt oda jutottunk, hogy már konzervatív jogi szakértők is aggodalmukat fejezik ki.
Intézmények nélkül eltorzul a rendszer
Ők attól tartanak, hogy Trump-ot nem érdeklik az elnöki hatalom határai és nincsen tisztelettel az amerikai demokrácia legfontosabb intézményei iránt. Márpedig, hogy túszul ejtett és ellehetetlenített demokratikus intézményekkel – például Legfőbb Ügyészség - hova torzulhat el egy politikai rendszer, azt hazánkban saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk az utóbbi években.
Ryan és más prominens Trump-kollaboránsok most bebeszélik maguknak, hogy a populistákat majd ellenőrizni tudják.
A történelem viszont azt tanítja, hogy ez merő képzelgés. Az amerikai Whig párt 1848-ban egy külső jelölt népszerűségét választotta a párt elvei helyett, amikor Zachary Taylor tábornokot jelölte elnöknek. A párt aztán már soha nem heverte ki ezt a csapást.
Van-e még választása a Republikánusoknak?
Taylor tábornok háborús hős, de akárcsak Trump, ő is durva stílusú, pártfegyelmet elutasító és elnöki erényeknek híján lévő személyiség volt. Miután elnöknek választották, a párton kívüli külsős Taylor képtelennek bizonyult a whigek belső harcainak kezelésére és elidegenítette az elkötelezett párt-lojalisták többségét. Michael Holt történész a „Az amerikai Whig Párt felemelkedése és bukása” című munkájában kiemeli, hogy Taylor győzelme „egy belső harchoz vezetett a párt lelkéért”.
A máig ható, mélyebb kérdés a hírnév és népszerűség szerepe az elnökválasztási kampányban és az amerikai politikai vezetésben. Trump és a republikánusok jobban tennék, ha 1848 választási győztesének károkozását behatóan tanulmányoznák. Megfontolhatnák, hogy melyik a rosszabb választás: a problémák, amelyeket a hithű republikánusok csalódottsága és dezertálása okoz, vagy az erkölcsi romok, amelyet azok a megmaradt trollok képviselnek, akik a hatalmat választották az elvek helyett.
Káncz Csaba jegyzete
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
