Mindig csak a remény
Többször felcsillant valamiféle átmeneti megoldás reménye: szó volt arról, hogy szigorú elbírálás következik, és aki nem jogosult a menedékjogra, azt visszaküldik, mégpedig összehangoltan a Frontex nevű közös szervezet segítségével. Ehhez együttműködést teremtenek a kibocsátó, és így visszafogadóvá váló országokkal, de a legfontosabb Törökország, aki a hazatérni nem tudó szíreket, és esetleg másokat is visszafogadna.
Ezért maga Angela Merkel ment Isztambulba, szinte bármit kész volt felajánlani, de a törökök mintha emelnék a tétet: míg Erdogan országa hatalmasra nőtt szerepét élvezte, a miniszterelnök közölte Merkellel, hogy Törökország nem egy menekülttábor, oda nem lehet csakúgy bárkit visszaküldeni. Így aztán nem tudjuk, fog-e működni a menekültstátuszra nem jogosultak kitoloncolása, lesz-e hová visszaküldeni őket, működik-e majd a végrehajtás?
Nem apad el
Na de ez csak a dolog egyik fele, a nagyobbik baj az, hogy a menekültek áradata folyamatos, miközben egyre rosszabb az időjárás. Törökországból egyelőre ugyanúgy eljönnek a menekültek, aztán a görögök kínlódnak a kérdéssel, és onnan mennek Macedóniába, majd Szerbiába. Szeptember közepéig jöttek Magyarországra majd Ausztrián át Németországba, majd amikor lezártuk a szerb határt, Horvátország felé mentek tovább, de onnan aztán visszatértek hozzánk, mint a bumeráng, és minden ment tovább.
Egy hónap elteltével most lezártuk a horvát határt is, a dolog egy logikus úton működhetne tovább: ha Szlovénián keresztül mennének tovább Ausztriába. Igen ám, de Szlovénia az összes ország közül a legnagyobb ellenállást mutatja, nem sok embert enged át, és Ausztria is kísérleteket tesz a létszám korlátozására. Igen ám, de ezzel nem oldódik meg semmi, mert feltorlódnak Horvátországban, mögötte pedig Szerbiában.
Horvát dilemmák
Ez a két ország, a volt Jugoszlávia két legnagyobb állama, eddig nem akart semmiféle embertelen megoldást alkalmazni (talán részben a borzalmas, egymással vívott háborúban elkövetett bűnök miatt), nem zárták le igazán határaikat, nem tolták vissza egymáshoz az embereket. Kétségbeesetten kerestek nekik útvonalat, ahol elvezethetik az áradatot, és eddig végül mindig a magyar határ volt a leeresztő szelep.
Ez most megszűnt. Ha Szlovénia nem enged át mindenkit, akkor a láncolat, az ex-jugoszláv út eldugul, és könnyen tragédiába torkollhat az egész. Ekkor átmenetileg Horvátország a végállomás, amiből két dolog következhet. A horvátok továbbküldik őket Boszniába, de ennek semmi értelme, mert Boszniát a túlsó oldalon is Horvátország határolja, tehát adnak maguknak egy pofont. Marad a szerb határ lezárása, a mi eszközeinkkel, egy nagy kerítéssel.
|
| Jugoszlávia utódállamai |
Ex-jugoszláv zűrzavar
Ekkor Szerbiánál a labda. Ő küldheti őket Bosznia felé, így hátba támadva a horvátokat, akiknek a végtelen hosszú határ bosnyák határral kellene megküzdeni. Ezt a forgatókönyvet nem is merjük továbbgondolni, mert egy szerb-horvát-bosnyák konfliktus sejlik fel, amiből az előző csak 20 éve ért véget. Egy másik lehetőség, hogy Románia felé küldenék a menekülteket, de ennek megint semmi értelme, mert onnan újra hozzánk érkeznének, mi pedig ha felhúztuk a szerb és horvát határkerítést, felhúzzuk a románt is gond nélkül.
Így végül egy megoldás marad Szerbiának is: a macedón határt zárja le. Ekkor az új kérdés: Macedónia is megpróbálkozik Bulgária vagy Koszovó, netán Albánia felé küldeni őket, vagy lezárja a görög határt. És akkor szamár a végállomás: a görögök a Törökországhoz közel lévő szigeteken hiába húznak kerítést. Ott már a törökökön múlik, hogy nagy tengeri erővel lezárják-e partjaikat, és ellátják-e megfelelően a menekülteket az európai pénzekből.
Szorosabb együttműködés a katonai fenyegetés hatására. 
