Pelczné Gáll Ildikó, az Európai Számvevőszék tagja, korábbi országgyűlési és európai parlamenti képviselő Mi lesz Veled, Eurózóna? Érvek és ellenérvek az euró bevezetésével kapcsolatban címmel tartott előadást az 56. Közgazdász-vándorgyűlés nemzetközi gazdasággal foglalkozó szekciójában. Arról beszélt: a téma rengetegszer előkerült az Európai Parlamentben, amikor a görög válság újabb és újabb fordulói történtek. Ekkor vált egyértelművé: az eurózónában nem mindenki egyforma.
Az euró sokkal több, mint fizetőeszköz: egy szimbóluma az együttműködésnek, az EU múltjának és jövőjének. A legnagyobb probléma vele az, hogy a pénzügyi és reálgazdasági ciklusokat sosem sikerült összehangolni – véli Pelczné. A másik gond, hogy az eurózóna 19 államának versenyképessége jelentősen eltér egymástól, és érdemben sosem tettek semmit annak érdekében, hogy ezeket az eltéréseket mérsékeljék. Ez a legfőbb oka, hogy a válság során Görögország és Németország illetve Franciaország között ilyen mély ellentétek alakulhattak ki. Harmadrészt a gazdasági ciklusok megfelelő kezelése érdekében valamilyen fiskális mozgástérre lenne szükség, ami viszont az eurózónában nincsen meg.
Van, ahol sikert hozott az euró, van, ahol egyáltalán nem
Ha az egy főre eső GDP-t vizsgáljuk az eurót az elsők között használatba vevő országokban, azt látjuk: Görögország, Portugália, Olaszország esetében egyértelmű visszaesés látszik, Spanyolország esetében is legfeljebb stagnálás. A 2005 után csatlakozó országok közül viszont Lettország, Észtország, Szlovákia esetében egyértelmű növekedés látszik az euró bevezetése óta, Málta esetében azonban csak számviteli okok vezettek fellendüléshez, egyébként stagnált az egy főre eső GDP, míg Ciprus egyértelműen veszített.
A mediterrán országok többségében a kezdeti nagyon gyors fellendülést jelentős lassulás követte; a fogyasztói árak 0,12 – 0,29 százalékkal emelkedtek. Ami biztos: nem lehet egyöntetűen kijelenteni a zóna országairól, hogy siker vagy bukás volt-e az euróbevezetés. Az is biztos: prudens szabályozásra, eszközökre van szükség – Pelczné emlékeztetett, hogy amikor Franciaország ellen túlzottdeficit-eljárást kellett volna indítani minden releváns adat alapján, valahogy ez mégiscsak elmaradt. Márpedig amíg ilyen rugalmasan kezelik a szabályokat, addig nem lesz rendben a közös fizetőeszköz.
Elbuktak a belépési kritériumok
A maastrichti kritériumrendszerről mostanra bebizonyosodott, hogy nem érte el a célját, főként azért, mert a kritériumrendszer csak önmagukban vizsgálja az országokat. Nem mérik az egyes országok pénzügyi ciklusainak harmonizáltságát, nem határozzák meg, mennyire kell közelíteni a gazdasági szerkezeteknek egymáshoz, hogy a közös monetáris politika megvalósításához. Nem foglalkozik a magánadósság mértékével és a bankszektor állapotával – mondta Pelczné. Ezek alapján semmit sem lehet megtudni arról, hogy az adott ország hogyan befolyásolja majd az eurózóna egészét.
Pelczné Gáll Ildikó elemzéseket idézve elmondta: a pénzügyi válság előtt a közgazdászok alapvetően pozitívan ítélték meg az euróövezeti csatlakozás várható hatásait, mostanra azonban sokat változott a kép – az euró bevezetéséből származó várható hasznok jelentős mértékben csökkentek. Így nincs idegeskednivalónk – összegzett Pelczné utalva arra, hogy Magyarországon még csak céldátuma sincs a közös pénz bevezetésének.
Mit kellene újragondolni az eurózónában?
Nem szabad tovább menni azon a úton, amelyen most az eurózóna halad. A feltételek alapján Bulgária is bevezethetné az eurót, de ettől a franciák és a németek nem véletlenül félnek: nem akarnak egy újabb Görögországot bevenni a klubba. A bankrendszer, a felügyelet átalakítása jó lépés volt, de mégis döcög a rendszer – hatékony szabályozói eszköztárra, a rendszerszintű kockázatok mérséklésére lenne szükség. Pelczné szerint nem kerülhető meg a versenyképességben meglévő különbségek jelenetős csökkentése a tagországok között. Kezdeni kell valamit azzal az – egyébként a közös pénz, az euró bevezetése ellen szóló – érvvel is, miszerint önálló monetáris politika hiányában egy válság esetén nem lehet a leértékelés eszközéhez nyúlni a krízis kezelése során – erre egyelőre nem született megfelelő válasz.
Egyre távolabb a 330-as dollár-forint árfolyam. 
