Kevesen vitatják azt, hogy a gazdaságilag fejletlenebb uniós tagországoknak GDP-jük arányában nagyságrendekkel több terhet jelent majd a korábbinál sokkal ambiciózusabb uniós klímacélok elérése 2030-ra és 2050-re. Az érintett közép- és kelet-európai országok egészen január 14-ig bízhattak is benne, hogy az EU megfelelő pénzügyi támogatással honorálja majd erőfeszítéseiket, különös tekintettel arra, hogy a 2021 és 2027 közötti hétéves keretköltségvetésre előterjesztett javaslat eléggé mostohán bánt a térség több tagállamával is.
Magyarország felzárkóztatásra fordítható forrásai például az aktuális javaslat értelmében közel 30 százalékkal csökkennének az előző időszakhoz képest. Ez jelen állás szerint 6 és fél milliárd eurós vágást eredményezne, jóllehet a hét évre megpántlikázott 17,2 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás is figyelemreméltó összeg.
Ehhez képest a magyar, a lengyel és több más kormányt arculcsapásként érhette a héten a Bizottság által decemberben bemutatott új európai zöld megállapodás finanszírozására hivatott 1000 milliárd eurós csomag.
Ez ugyanis mindössze 7,5 milliárd euró friss pénzt tartalmaz, a többi az MFF-javaslatban már szereplő költségvetési forrásokból, vagy EU-garanciákon alapuló pénzügyi konstrukciókból, illetve az Európai Beruházási Bank által nyújtandó kedvezményes hitelekből áll.
A méltányos átállási alapból az EU minden tagországában azok a szénbányászatból élő régiók és nagy CO2-kibocsátású iparágak juthatnak majd támogatáshoz, amelyeket különösen nagy erőpróba elé állítja majd a fosszilis tüzelőanyagokat száműző korszakváltás, és ahol emiatt munkahelyek ezrei szűnhetnek meg. Az alap tehát a várakozásokkal szemben nem a szegényebb keleti tagállamokat kompenzálná, hanem speciális helyzetben lévő régiókat EU-szerte.
Az ipari kibocsátását az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkentő és mára csak egy ligniterőművet (a Mátrait) működtető Magyarországra a 7,5 milliárdos keret 1,1 százaléka, nagyjából 82 milliárd euró jutna, amit még ki kellene egészíteni a strukturális alapokból legalább 120 millió euróval, és tagállami önrészt is hozzá kell majd tenni.
Igazából azonban nem is az alacsony részesedés fájhat a kormánynak, hiszen az összeg a tortából a legnagyobb részt, 2 milliárdot kihasító Lengyelország számára is csak csepp a tengerben. Ennél sokkal érzékenyebben érintheti a magyar érdekeket az, hogy a Bizottság az amúgy is korlátozottan rendelkezésre álló kohéziós források kontójára vezetné be az új mechanizmust.
De talán még ennél is nyugtalanítóbb, hogy a méltányos átállási alap a klímasemlegességbe való átmenet finanszírozása helyett az átállás negatív hatásainak a kezelésére lesz hivatott.
A kedden bemutatott pénzügyi csomag ezen első pillére praktikusan támogathatja majd a Mátrai erőmű dolgozóinak és a környéken élő munkavállalóknak az átképzését és elhelyezkedését, de a nemrég az MVM-hez visszakerült széntüzelésű hőerőmű gáztüzelésűvé való átalakítását már nem. Annak ellenére sem, hogy a földgáz jóval kevésbé szennyező tüzelőanyag révén átmenetet képezhet az alacsony széndioxid-kibocsátású korszakba.
A Bizottságnak erre az a válasza, hogy a másik két bevezetendő pénzügyi alapból (InvestEU méltányos átállásra létrehozandó programja és az állami szektorokra irányuló EIB-hitelprogram) még mindig igénybe lehet majd venni kölcsönöket gázberuházásokra is. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy az EU különböző intézkedések – például a gazdasági tevékenységeket fenntarthatóként vagy nem fenntarthatóként definiáló taxonómia rendelet és az EIB hitelnyújtási politikájának drasztikus átalakítása – révén úgy alakítgatja a szabályokat, hogy azok a megújulók és a tiszta gázok (hidrogén) felé terelik a befektetéseket, és egyre kevésbé ösztönzik a beruházásokat a földgáz-infrastruktúrákba és a nukleáris energiába. Azaz éppen olyan technológiákba, amelyek a jelenlegi magyar kormány tervei szerint meghatározó szerepet játszanak majd az elkövetkező években hazánk energiaellátásában. A most bemutatott fenntartható európai beruházási tervből például teljesen ki van zárva az atomenergia, amely ugyanakkor tiszta energiaként számos országban fontos vagy elhagyhatatlan tényezője lehet a klímasemlegességre való átállásnak.
Kérdéses, hogy a magyar kormány ilyen körülmények között támogatni fogja-e a most bemutatott finanszírozási csomagot. Brüsszelben általában az a vélemény, hogy igen, mert a kormány szerintük érdekelt abban, hogy ne húzódjanak el túlságosan a pénzügyi keretről folyó tárgyalások, és minél hamarabb jöjjön a pénz.
Még valószínűbb, hogy Budapest arra próbálja majd felhasználni kedvezőtlen helyzetét, hogy a neki szántnál nagyobb kohéziós politikai pénzes boríték mellett érveljen a többéves keretköltségvetésről folyó tárgyalásokon. Legutóbb, a 2007 és 2013 közötti tárgyalásokon is hendikeppel indult a magyar kormány, ám az alkufolyamat végjátékában 4 milliárd euróval sikerült javítania a mérlegen.
A kedvezőtlen előjelek ellenére a most bemutatott zöld finanszírozási csomag sem feltétlenül veszett fejsze kell, hogy legyen Magyarország számára. Az alap fölé húzott ernyőként funkcionáló méltányos átállási mechanizmus ugyanis sokkal többről szól, mint pénzügyi támogatásokról. A Bizottság különböző szabályozói és adminisztratív intézkedések, így az állami támogatásokra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele, majd a későbbiekben zöld közbeszerzés, a fiskális szabályok módosítása, és technikai segítségnyújtás révén is hozzájárulhat jelentős beruházási potenciálok felszabadításához. Brüsszelben legalábbis ebben bíznak, elismerve azt, hogy a megcélzott 1000 milliárd euró értékű zöldberuházás önmagában érdeskevés lesz a nagy klímacélok eléréséhez.
Nagy Attila Tibor elemző szerint az amerikai elnök súlyos vereséget szenvedett, amikor a Legfelsőbb Bíróság jogellenesnek nyilvánította vámháborúját. 
