Simonyi András, Magyarország volt washingtoni nagykövete, a George Washington Egyetem munkatársa az interjú első részében arról beszélt: az Orbán-kormány Amerika-politikája zavaros, következetlen és gerinctelen. Simonyi szerint komoly probléma az is, hogy a Kongresszusban Magyarországot mindkét párt részéről súlyos kritika éri, a magyar demokrácia helyzetét pedig egyenesen siralmasnak nevezik. Az interjú első részét itt olvashatja >>
Az amerikai szenátus illetékes bizottsága a napokban 20:2 arányban támogatta, hogy Washington vezessen be szankciókat az Északi Áramlat II-t építő cégekkel szemben. Moszkva szerint viszont Washington az orosznál jóval drágább LNG-jét valójában „egy újabb fegyverként használja imperialista törekvéseihez” Európában. Hogyan néz ki ez a vita Washingtonból?
A gáz a következő 50 évben a világ energiaellátásának tartós, mondhatni meghatározó része lesz, fontos szereplő, hogy egyensúly alakuljon ki a növekvő energiaigények és a klíma-szempontok között. Nem karbonsemleges, de fele akkora a CO2 kibocsátása, mint a széné. Az Északi Áramlat II. sajnálatos módon erősen politikai - orosz és elsősorban német - projekt, amely tovább súlyosbítja Európa gázfüggőségét Putyintól. Nem lenne semmi probléma, ha Oroszország nem egy diktatúra lenne és a földgázt nem stratégiai nyomásgyakorlás eszközeként használná. Emellett igazán bizarr és árulkodó tény, hogy Gerhard Schröder volt német kancellár a Gazprom többségi tulajdonában álló Nord Stream AG konzorcium felügyelőbizottságának elnöke. Az amerikai szankciók előbb-utóbb életbe fognak lépni, nem csupán az amerikai ipar érdekeitől, hanem nagyrészt biztonsági megfontolásoktól vezérelve.
Fontos azt is látni, hogy az amerikai gázkitermelés ilyen mértékű felfutására senki nem számított. A cseppfolyósított földgáz (angol rövidítéssel LNG) a világ gázellátásának egyre fontosabb része lesz. Szépen lassan a gáz - az olajhoz hasonlóan - világpiaci áron fog kereskedni. Ekkor az amerikai LNG nemcsak versenyképes, de a norvég gáz mellett a legmegbízhatóbb is lesz. Azt, hogy Amerika "imperialista törekvésekhez" használja a gázt, elég furcsa megközelítésnek tartom. Amerika persze el akarja adni a kitermelt gázt, de ennyi. Miközben jogosnak tartom az amerikai kritikát, hogy míg Európa egy része Amerikára számít biztonsága garantálásában, az oroszoktól való energiafüggést rendben lévőnek találja. Több amerikai gáz Európába juttatása biztonsági és energia-biztonsági megfontolásból is fontos lenne.
|
| Simonyi András (MTI Fotó: Bruzák Noémi) |
Ön jelenleg többek között a George Washington Egyetemen kiemelten foglalkozik a skandináv modellel. Mit üzen Ön szerint hazánk számára a mai Skandinávia az innovációs dinamika, a társadalmi kohézió, avagy a védelmi képességek szemszögéből?
Sajnos nem sikerült a rendszerváltáskori – Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter által is támogatott - álmom, hogy Észak-Európát és a Visegrádi országokat összekapcsoljuk, modernizációs és biztonsági megfontolásokból. Valóban, ez az egyik kiemelt kutatási területem. Amerikában, mint a világon sok helyen, keresik a skandináv siker "titkát". De valójában nincs titok. Az úgynevezett skandináv - vagy inkább északi - modell nem valamiféle utópia vagy ideális, statikus dolog, hanem egy felfogás, egy modernizációs szemlélet, amelynek az alapja és lényege a liberális kapitalista piacgazdaság egy szelídebb formája, a demokrácia folyamatos tökéletesítése és az innováció. Az öt északi ország korántsem egyforma és ez előny.
Magyarország számára, méretünkből kifolyólag is követhető modell lett volna a modernizáció szempontjából a rendszerváltás után. A finn példa mutatja, hogy el lehet szakadni az évszázados, lemaradást konzerváló modelltől, ha a politikai elit ebben konszenzusra jut. És itt a bökkenő! Ez Magyarországon nem történt meg, a jobboldali, liberális és baloldali elit nem tudott egyezségre jutni és ebbe a résbe tört be a kívülálló Orbán Viktor. Az északi társadalmak gondolatilag, stratégiailag, gazdaságilag a Nyugat meghatározó, szerves részei. A magyar lakosságnak azonban csupán mintegy 30 százaléka gondolkodik nyugati fejjel és a magyar elit nagy része is a feudális Kelet felé tekint. Orbán politikája sajnos napjainkban ezt a helyzetet tükrözi. Mi magyarok minden 200 évben kapunk egy lehetőséget a Nyugathoz való felzárkózásra és mint mindig, most is eltékozoltuk ezt az esélyt.
