|
| Matteo Salvini olasz belügyminiszter fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a milánói városházán 2018. augusztus 28-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
Az EU levegőhöz jutott a májusi EP-választások óta. Macron francia elnök átvette a diplomáciai kezdeményezést, sikeresen bonyolította le a G7 csúcstalálkozót, szorgalmazza az orosz kapcsolatok megujítását és még ebben a hónapban csúcstalálkozót szervez a ’Normandiai Négyekkel’ Ukrajnáról.
Rövid távon fellélegzés
A francia és a német külügyminiszter erősíteni akarja az EU helyét a világban, ezért azt javasolja, hogy a külpolitikában a jövőben többségi alapon döntsenek, vagyis hagyjanak fel az egyhangúság elvével. ’Migráncsozni’ sem lehet majd olyan vehemenciával, hiszen az EU az elkövetkező öt évben jóval komolyabban veszi majd külső határainak védelmét és kiterjedtebb párbeszédet akar folytatani a témában Líbiával és Törökországgal. Orbán számára felettébb kellemetlen hír „harcostársának”, Matteo Salvininek látványos felsülése, ahogyan Christian Strache vesszőfutása is Ausztriában, akinél az ügyészség két hete házkutatást tartott.
Salvini megszégyenülése és az új kormány felállása kedvező hír Olaszország stabilitása szempontjából. Viszont messze nem jelent garanciát arra vonatkozóan, hogy a krízist Róma maga mögött hagyta. Komoly esély van ugyanis arra, hogy Salvini az EU-ellenes lázadás tényleges vezetőjeként középtávon akár abszolút többséggel.
Középtávon dráma
|
| Káncz Csaba |
Salvini mostani ellenzékbe vonulása ugyanis azt jelenti, hogy másoknak kell végrehajtaniuk a 23 milliárd euróra becsült megszorítást a jövő évi olasz költségvetésben, hogy az megfeleljen az EU stabilitási paktumának. Az elkövetkező időszakra nem jó előjel, hogy a Liga harcias vezetője már most Merkel és Macron bábjának nevezi az új kormányt. Olaszország most mintha újrajátszaná a 2011 őszén alakult Mario Monti vezette technokrata kormány drámáját, amely 530 napig bírta a reformképtelen ország élén.
Az olasz GDP még mindig 5 százalékkal alacsonyabban áll, mint a 2008-as globális pénzügyi válság kitörésekor. Az államadósság a GDP 133 százalékán áll, és az országnak legalább 2 százalékos nominális GDP növekedésre lenne szüksége, hogy ezt az arányt stabilan tartsa. Ehhez képest a gazdaság jelenleg stagnál, miközben a teljes eurozóna a defláció felé araszol.
Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph brit konzervatív napilap pénzügyi szerkesztője szerint Olaszország csakis radikális lépésekkel tud kitörni ebből a csapdából. Szerinte Rómának el kellene hagynia az euróövezetet, egyszeri 30 százalékos leértékelést végrehajtania és egyben megegyezni a hitelezőkkel 50 százalékos adósság-csökkentésről. Nos, a belátható jövőben az európai projekt kétségtelenül még számos izgalmas kihívással kell, hogy szembesüljön.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
