Néhány napja az IMF dicsérő szavakkal illette a magyar gazdaságot, a Valutaalap szakértői a legkomolyabb kritikát a MÁP+ kapcsán fogalmazták meg. Az MNB korábbi elnöke, Surányi György szerdán, a Portfolión publikált elemzése „darabokra szedte” a szuperkötvényt, az elemzés rámutatott arra, hogy milyen károkat okozhat a jövőben a konstrukció.
A médiában szuperállampapírként emlegetett MÁP+ óriási népszerűségnek örvend a befektetők körében, rövid idő alatt rekordmennyiségű pénz áramlott ebbe a befektetési formába. A külső szemlélő számára ez az jelezheti, hogy egy jó konstrukcióról van szó, ami felszívja a felesleges likviditást, javítja az államadósság lejárati szerkezetét, enyhíti az inflációs nyomást, és még a lakosság pénzügyi tudatosságának fejlesztését is segíti.
A szakértő szerint viszont ez csak a látszat, a valóságban ugyanis számos probléma van a MÁP+-szal, ezeket Surányi György tételesen elemezte. Szerinte az egyik legfontosabb, hogy bár a kommunikációban 5 éves kötvényről van szó, a valóságban, miután bármikor visszaváltható, egy látra szóló instrumentumnak felel meg. Emiatt, ha bármilyen külső vagy belső probléma adódik, akkor tömeges visszaváltásra kerülhet sor, a keletkező nagy mennyiségű készpénz pedig akár tovább erősítheti a problémákat, például infláció esetén.
Surányi György szerint azzal, hogy azonos lejáratra 3,8 százalékpontos hozamkülönbséggel bocsássanak kis államkötvényt, sehol sem találkozunk. Ezzel viszont az állampapírpiac klasszikus szerepe felszámolódott, és így azt sem lehet tudni, hogy hol húzódik az állam finanszírozását törésmentesen biztosító hozamgörbe. Megjegyzi azt is, hogy állandó és erőltetett reálleértékelő politika - amellett, hogy kiárusítja az országot, rontja a versenyképességet - az egyébként jelenleg ultra olcsó devizafinanszírozást esetleg utólag drágává teheti. Vagyis a túlzott deviza finanszírozási arány természetesen roppant felelőtlen, de a nulla deviza arány viszont olyan szélsőség, ami sokba kerül.
Miután a MÁP+ alig növeli az államadósság futamidejét, megkérdőjelezhető az a jelentős költségtöbblet, ami ezeknek a kötvényeknek a forgalmazásához kapcsolódik. A többletköltségeket növeli, hogy sokkal többet bocsátottak ki a kötvényből, mint a lakossági stratégiában szereplő 1100 milliárd forint, ez pedig azt eredményezte, hogy más, alacsonyabb hozamot biztosító befektetési formákból került át pénz ebbe a konstrukcióba. Így öt év alatt összesen 110-125 milliárd forint lehet a felesleges költségvetési/adófizetői többletkiadás.
Surányi György szerint történelmi és pénzügyi okai is vannak, a relatív magas készpénzállománynak. Ennek csökkentése pedig költségekkel jár, hiszen míg a készpénz „nem kerül semmibe” az államnak, addig a MÁP+-ra 5 százalék kamatot fizet. Így, ha sikerült volna a készpénz állományát csökkenteni és nem csupán a növekedési ütemét visszafogni, az egyrészt igen sokba kerülne, a rendszer sérülékenységét alig mérsékelné, ráadásul valószínűsíthetően, a MÁP+- ból kiszoruló megtakarítás némileg csökkenő mértékben, de más, a készpénzhez hasonlóan likvid megtakarítási eszközökben jelennének meg.
Surányi György nem tudott elmenni amellett a felvetés mellett sem, hogy a MÁP+ költségeinek mérséklése érdekében a forgalmazást kizárólag az államkincstáron keresztül, a bankok mellőzésével kellene lebonyolítani. Szarkasztikusan megjegyzi, hogy ennél egyszerűbb lenne, ha az MNB vezetné a számlákat, esetleg visszaállítaná az egyszintű bankrendszert, hiszen az még kevesebb költséggel járna. Úgy látja, hogy a kedvező hatás, amely nagyjából kimerül abban, hogy a MÁP+ kamatkiadási többlete itthon marad, bizonyára eltörpül a piac- és intézményrombolás mögött.
Megjegyzi, hogy a kimutatható pénzügyi veszteségeken túl, ennél messze fontosabb a monetáris és a fiskális politika keretrendszerének, nehezen felépített intézményi hátterének erodálása és ennek csak nagyon lassú, hosszas erőfeszítéseket igénylő és drága helyreállítása.
Nemzetközi befektetők szállhatnak be a válogatott futballbizniszbe? 
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
