Vlagyimir Putyin érkezik a Tengerészek Napjára Szentpétervárott 2019. július 28-án. EPA/ALEXEI NIKOLSKY / SPUTNIK /KREMLIN POOL

Múlt kedden két orosz TU-95-ös és két kínai H-6 nehézbombázó hatolt be együtt, előzetes figyelmeztetés nélkül Dél-Korea úgynevezett légvédelmi azonosítási övezetébe (KADIZ), majd az egyik orosz gép kétszer a dél-koreai légteret is megsértette. A KADIZ-ba rendszeresen berepülnek ugyan orosz gépek, de az nem fordult még elő, hogy ezt kínai gépekkel együtt tették. Valóban, ez volt a történelemben az első közös orosz-kínai légi járőrözés a térségben.

Ki az úr a háznál?

A bombázók ráadásul érintettek egy vitatott szigetcsoportot, amelyet a koreaiak Dokdónak, a japánok Takeshimának neveznek.  Szöul 18, Japán 10 vadászgépet küldött a térségbe az incidens alatt és rögtön össze is vesztek a másik reakcióján – de a katonai kommunikációs kavalkád hírszerzési aranybánya az oroszok és a kínaiak számára. Tokió szerint a koreaiaknak nem kellett volna reagálniuk, Szöul szerint viszont teljesen irreleváns, hogy mit mondanak a japánok.

Világos, hogy a Moszkva és Peking közös művelete sértésnek számít Washington felé, amelynek védelmi szövetségesi szerződése van mind Szöullal, mind Tokióval. Az incidens alig két hónappal azután történt, hogy a Pentagon „Indo-Pacifikus Stratégiai Jelentése” kettős föltartóztatási stratégiát vázolt fel Kínával („egy revizionista hatalom”) és Oroszországgal („feltámasztott rosszindulatú szereplő”) szemben. Peking az incidens után nem is csinált titkot abból, hogy a közös járőrözés része „egy mindent magában foglaló stratégiai együttműködésnek”.

Az Északi Tengeri Útvonal

Káncz Csaba

Peking számára az időzítés különösen fontos, tekintve, hogy Washington bejelentette: 2 milliárd dollár értékben szállít védekező típusú fegyvereket Tajvannak. A július 24-én Pekingben nyilvánosságra hozott új katonai doktrína kapcsán katonai vezetők kijelentették, hogy nem riadnak vissza a katonai erő alkalmazásától a tajvani kérdés rendezése ügyében.

Az orosz-kínai járőrözéssel kapcsolatban utalnunk kell arra is, hogy Észak-Kelet-Ázsia stabilitása mindkét ország számára egyre érzékenyebb kérdés, hiszen a leolvadó sarkvidék miatt az Északi Tengeri Útvonal fejlesztése kiemelt prioritásnak számít. Moszkva ráadásul az utóbbi időben egyre rugalmasabban kezeli Peking fejlesztéseit az Északi Tengeri Útvonalon. Mindkét ország érdekelt a Washington által dominált egypólusú világrend meggyengítésében és erőt akarnak mutatni a szomszédságukban – valamint azon túl.

Határozott kiállás Irán mellett

Több jel szerint az eurázsiai tengely két kulcsállama már nem csak Indiát győzködi a szorosabb együttműködés előnyeiről, hanem Iránt sem hagyják magára a fokozódó angolszász politikai és pénzügyi nyomás közepette. Az már eddig is tudott volt, hogy egy amerikai-iráni háború esetén az iráni ellenállást támogatná Moszkva és Peking. Az orosz külügyminisztérium június végén kerek-perec ki is jelentette, hogy támadás esetén nem hagyják magára Teheránt.

A Kreml ráadásul a napokban még tovább ment, fél szemmel tekintve arra a hírre, hogy 16 év után az amerikai katonák visszatérnek Szaúd-Arábiába.  Az Orosz Védelmi Minisztérium és az iráni vezérkar július 29-én megállapodást írt alá Szentpéterváron  a kétoldalú katonai kapcsolatok kiterjesztéséről.

Azt már az iráni hírügynökségek jelentették, hogy legkésőbb jövő márciusig a két ország közös haditengerészeti gyakorlatot is fog tartani az Indiai-óceánon, a Hormuzi-szoros közelében.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)