Súlyos kockázatok az árakban
A bankszektor a tavaly novemberi szintekig esett vissza, kapitalizációja 800 milliárd euróra csökkent, ami bár jóval magasabb, mint a 2008 márciusi mélypont alkalmával, mégis 3 éves mélypontot jelent a teljes európai piac kapitalizációjához viszonyítva - írja elemzésében Pálfi György, az Aegon Alapkezelő részvényportfólió-menedzsere. A szektor árazása szintén a 2008 tavaszán látott szintekig zuhant, a könyv szerint érték 40%-án forgó papírok azt mutatják, hogy a befektetők további jelentős eszközleírásokra, banki veszteségekre számítanak. A bankszektor összességében - bár a szektoron belül jelentős eltérések vannak - ismét a tavaly őszihez hasonló, súlyos kockázatokat áraz.
Pedig a helyzet korántsem olyan ijesztő, mint tavaly novemberben - véli a szakember. Akkor ugyanis a bankszektor közel állt a 2008-ashoz hasonló komolyabb összeomláshoz, a bankközi piacok kiszáradtak, sok bank számára a forráshoz jutás jelentősen megnehezült. A kicsit megkésett, ám végül igen határozott jegybanki intézkedéseknek egy komolyabb likviditási válságot sikerült megakadályozni, ezt jól mutatja a bankok közti hitelezési aktivitást - vagy kicsit általánosabban a bankok egymással szembeni „bizalmatlanságát” - jelző LIBOR-OIS különbség jelentős csökkenése is.
|
| Forrás: Bloomberg, Aegon Alapkezelő. A Libor-OIS spread a bankok egymással szemben alkalmazott kamatfelárát jelenti. |
Mellélőtt az EKB az 1000 milliárd euróval?
Pálfi György szerint ugyanakkor úgy tűnik, hogy a jegybank eszközei a hirtelen összeomlás elkerülésén túl egyelőre nem feleltek meg teljes mértékben a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az EKB célja ugyanis egyrészt a hitelezési helyzet javítása, másrészt pedig, habár titkoltan is, addicionális kereslet teremtése volt a perifériális kötvénypiacokon. Ez utóbbi márciusban úgy tűnt, működhet is, a spanyol és az olasz rövid hozamok lefeleződtek, az ottani bankok államkötvény-állománya 150 milliárd euróval emelkedett. Mostanra azonban ezek a források kiszáradtak, az 1000 milliárdos LTRO közel felét igénybe vevő spanyol illetve olasz bankok, mint vásárlók eltűntek az állampapírpiacról, más országok bankjai ráadásul – a jelek szerint – meg sem jelentek a problémásabb országok piacain.
|
|
Pálfi György, |
A kockázatos eszközök leépítésével fáradozó bankok ugyanis, a jelenlegi helyzetben biztonsági megfontolásból inkább a folyamatos csúcsokat döntő német államkötvényekben, vagy egész egyszerűen Európai Központi Bank betétben parkoltatják a pluszlikviditást (az EKB egynapos betétállománya 300 milliárddal emelkedett márciusban, és azóta sem csökkent).
Bár a jegybanki eszközök reálgazdaságra, a hitelezési aktivitásra gyakorolt hatása inkább hosszú távon jelentkezhet, a piac ezügyben is szkeptikusnak tűnik. A piaci forrás ugyanis továbbra is igen drága a legtöbb bank számára, a hitelezési tevékenység megtérülése pedig a jelenlegi kilátások mellett igen kérdéses.
Nem kockáztatnak a bankok
Nehéz lenne elvárni egy európai banktól, hogy a recesszió szélén egyensúlyozó, növekvő munkanélküliséggel, ezáltal megugró nem-teljesítő hitelekkel küzdő európai piacokon jelentősen növelje hitelezési aktivitását. A bankszektor jelenleg sokkal inkább a hitelportfólió kitisztításával, a rossz hitelállomány kezelésével van elfoglalva. Elég csak az elmúlt hetekben középpontba került spanyol bankrendszerre gondolni, ahol az újonnan előírt céltartalékolási követelmények 100 milliárdos nagyságrendű terhet jelentenek a bankszektor számára. Ilyen környezetben a növekedés szinte lehetetlennek tűnik - véli Pálfi György.
Ráadásul a bankszektor sérülékenységének csökkentésén fáradozó hatóságok is a saját mérlegeinek fokozatos leépítése felé terelik a bankrendszert. Ahhoz, hogy a bankok teljesíteni tudják a szigorodó tőkekövetelményeket, folyamatos mérlegalkalmazkodásra törekszenek. És bár ennek nagy részét a nem operatív eszközök valamint leánybankok eladásából fedezhetik, a fennmaradó részt a hitelállomány leépítésével tudják csak elérni.
Újra lépni kell
Úgy tűnik tehát, hogy az EKB hiteltenderének csak átmenetileg sikerült megnyugtatnia a piacokat. A perifériális kötvénypiacok továbbra sem jelentenek vonzó célpontot a nem helyi befektetők számára, a törékeny piaci hangulat pedig tovább növeli a bankrendszer kockázatkerülő magatartását. Ezáltal pedig jelentősen megnehezül a likviditás becsatornázása a perifériaországok állampapírpiacaira, és méginkább a reálgazdaságba. Ahhoz, hogy a folyamat megfordulhasson, valószínűleg a jegybank, valamint az eurózóna további elkötelezett lépéseire lesz szükség - véli az Aegon Alapkezelő portfóliómenedzsere.
Ezúttal is Törökországban.
