Simor András a programmal kapcsolatban azt mondta a Portfolio.hu-nak adott interjúban, hogy „a jegybank eszközei számottevően támogatják, de önmagukban nem elégségesek a vállalati hitelezés újbóli beindulásához". Utalt arra, hogy a jegybank folyamatosan figyelemmel kíséri a hitelezési folyamatokat. Ezzel kapcsolatban az MNB Stabilitási jelentései azt állapították meg, hogy 2010-11-ben a hitelezésben a hajlandóság jelentett korlátot, ez volt a domináns a hitelezés visszafogásában.

Az elnök utalt arra, hogy a hitelezési hajlandóságot tekintve a korlátokat a jegybank nem tudja lebontani: ezek a gazdasági környezet bizonytalanságával és az ehhez kapcsolódó alacsony kockázatvállalási hajlandósággal magyarázhatók. Simor András elmondta, hogy a hitelezési képességbeli korlátok is két részre bonthatók, a tőkekorlátokra (egyre kevesebb a hitelezésre fordítható tőke) - ami a bankadóra, a végtörlesztésre, illetve a portfólióromlásra vezethető vissza -, valamint likviditáshoz, illetve a forrásellátottsághoz kapcsolódó korlátokra; ezen belül is fontos szerepet játszik a források és eszközök lejárati összhangja.

A forrásellátottság is két részből áll, a deviza- és forintforrásokból. A devizaforrások 2008-2009-ben "szűkültek be" először, ennek oldására a jegybanknak csak korlátozott eszközei vannak, de ezeket 2009 márciusa óta folyamatosan és sikeresen használja. 2009-2010 folyamán enyhült a devizalikviditás-szűke, ami összefügg azzal, hogy a vállalati és háztartási devizahitelek állományát elkezdték leépíteni. A devizalikviditás azonban 2011 folyamán újra beszűkült, a forintárfolyam ingadozása és az országkockázati felár növekedése ugyanakkor egyre nagyobb forintlikviditási pufferek felépítésére készteti a bankokat. A likviditási kockázatok kezeléséhez több forintforrásra van szükségük - mutatott rá az elnök.

Simor András elmondta, hogy a jegybank 2010 novemberében publikált Stabilitási jelentésében már foglalkoztak azzal, hogy a jelzáloglevél-kibocsátási jogot lehet-e, érdemes-e bővíteni. Arra jutottak, hogy megfelelő kibocsátási hajlandóság esetén számottevő kockázat- és költségcsökkenés érhető el az univerzális modellel, mert az csökkenti a lejárati eltérést, biztosabb finanszírozást nyújt a bankoknak, adott esetben mérsékli a jelzáloghitelezés költségeit. Ez szerinte csak úgy valósítható meg, ha nem kell köztes intézményeket beépíteni a folyamatba, így van arra esély, hogy a hitelfelvevő olcsóbban jusson a pénzhez, és versenyhelyzet alakuljon ki a forint jelzáloghitelezésben Magyarországon.

Az MNB egyik tavalyi elemzése alapján ez a lépés 50-80 bázispontos kamatcsökkentési lehetőséget jelenthet a lakossági jelzáloghitelezésben. Simor András arról is szólt, hogy a lakossági jelzáloghitelek felfutása még várat magára, de az ezt támogató jelzáloglevél-piac fejlesztését időben el kell kezdeni. Az építkezést a jelenlegi jelzáloglevél-kibocsátási modell reformjával tanácsos elkezdeni. "A mi jelzáloglevél-vásárlási programunk ezt az építkezést tudja folytatni" - fűzte hozzá.

Az elnök a jegybank másik új eszközéről, a kétéves, fedezet melletti hitelnyújtásról kifejtette: a 2 éves futamidő segíti az egészségesebb forrásszerkezet kialakítását. Hozzátette: míg a 6 hónapos eszköz egy aukciós forma, ahol az ár függvényében bizonyos mennyiséget allokál az MNB, addig az új eszköz esetében azt mondják a bankoknak, hogy a jegybanki alapkamaton, változó kamatozás mellett két éven át biztosak lehetnek abban, hogy a forrás ott lesz náluk.