Számos kérdést felvett a önkormányzatok kincstári számlavezetése, s korántsem biztos, hogy maguk a helyhatóságok örülnének-e egy ilyen megoldásnak, hiszen ezt akár az önkormányzatiság megszűnésének újabb lépcsőfokaként értékelhetnék, amely ráadásul veszteséget okoz számukra - vélekednek a Privátbankár.hu által megkérdezett szakértők.
| Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök is beszélt arról szokásos pénteki interjújában, hogy a modern kincstári rendszer hiánya miatt kellett közpénzeket a Quaestornál tartani. |
|
Ki elől vinné el a Kincstár az üzletet? A helyhatósági számlák Kincstárba vitele eddig is lehetőség volt, de nem sokan éltek vele. A kötelező jellegű bevezetés leginkább az OTP-nek és a szavak szintjén stratégiailag megerősítendő takarékszövetkezeteknek fájna, de komoly önkormányzat állománnyal bír a Raiffeisen, a K&H és az Erste is. Korábban voltak hírek arról, hogy az egyesült MKB-BB kaphatná meg a tételt (a betéti ajánlatok mellett más jelek is mutatnak ebbe az irányba). Hogy tetézzük a kérdéseket, a kormány-EBRD-Erste megállapodás során az osztrák bank vállalta (más értékelés szerint megkapta) a lehetőségét, hogy a közigazgatás tagjainak - így az önkorméányzati dolgozóknak - kedvezményes hitelcsomagot ajánl - itt is szóba jöhetne komolyabb szerepvállalás a számlaszolgáltatásokban. Ugyanakkor sokan az MNB-tulajdonba került Giro mellőzését nem értik a kérdésben. |
A Kincstár nehezen lesz "kiskincstár"
A legfontosabb kérdés, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) képes lesz-e azt a likviditás-menedzsment szolgáltatást nyújtani a helyhatóságoknak, mint amit a bankok és a takarékszövetkezetek ellátnak. A települési büdzsékbe ugyanis nem idősorosan arányosan jelentkeznek a bevételek és a kiadások, így - miként azt nagyban épp a MÁK, ilyen szinten a pénzintézetek járnak el "Kiskincstárként". Év közben óvatos becslések szerint is 150-200 milliárd forint likviditást kell biztosítani az önkormányzati rendszernek, amely ugyan év végére kisimul, ám év közben jó eséllyel a hiányt növeli.
Ugyancsak a hiányt növeli, ha a bankok helyett az állam adja majd az uniós fejlesztési projektek co-finanszírozását - márpedig egy-egy megyei jogú városban átlagosan 50 milliárd forint támogatás társfinanszírozását kell megoldani majd és hasonló mértékű lehet a megyei fejlesztések tétele is a TOP, és a KINOP programokban.
Az évek hosszú során keresztül a bankok, takarékszövetkezetek között komoly munkakapcsolat alakult ki, amelyben a pénzintézetek kvázi tanácsadói szerepet játszanak, ráadásul mínősítik a helyhatóságokat. A kincstártól ez legfeljebb költségvetési szemlélet alapján várható el, azaz aligha vizsgálja majd a kincstár bevétel-optimalizálás szempontból a települések aktuális lépéseit.
Hitel-betét: komoly kérdés
Érv lehetne, hogy a helyhatóságok esetében a hitelfelvételt egyedi kormánydöntésnek kell megelőznie, de a valóságban a kabinet 80-90 százalékban hozzájárul a kölcsönök felvételéhez - hiszen neki is érdeke, hogy ne egy nagy tétel, hanem mondjuk csak az éves törlesztés összege növelje a hiányt.
Újabb neuralgikus pontot jelenthet, hogy az önkormányzatok szépen kerestek azzal, ha épp nem felhasznált forrásaikat lekötötték: a bankok közötti versenyben mindig is komoly hívószó volt a lekötött önkormányzati betétekre fizetett magas kamat. Hogy ez most is így van, azt mindennél jobban jelzi, hogy a piacon terjednek a pletykák, mely szerint az MKB, amely eddig lényegében nem volt ennek a piacnak a szereplője, attraktív betéti ajánlatokkal igyekszk most kiépíteni önkormányzati üzletágát.
Ha viszont a MÁK lesz a számlavezető, aligha ad majd magas kamatot a településeknek, ráadásul nagy a veszély, hogy a Kincstár leegyenlegezi majd a számlákat, azaz az állami tartozások és követelések összefolynak majd, s így még kisebb hely marad a települések saját likviditáskezelésére (és az azon való bevétel-generálásra).
További kérdéseket vet fel az is, hogy valóban megáll-e a szabályozás az önkormányzati számláknál, hiszen ebben az esetben a helyhatóságok és az önkormányzat vállalatok közötti forgalom eltér majd. Gazdálkodó szervezet kötelező kincstári számlavezetése ugyanakkor a piacgazdasági viszonyokba történő beavatkozásként lenne értékelhető az EU szerint. (Igaz ez még akkor is, ha azzal a tendenciával tenni kell valamit, hogy a helyhatóságok hitelféke miatt mostanában az önkormányzati vállalatok kezdenek fel hiteleket felvenni - egyes vélemények szerint nem csak szükséges fejlesztésekre...)
Technikai feltételek
A legutolsó kérdés a kincstári számlavezetéssel kapcsolatban a technikai kivitelezhetőség. A Kincstár elérési pontjainak bővítése sem teszi majd lehetővé, hogy banki szintű helyi segítséget kaphassanak a települések ügyeik intézésében. A pénzintézetek ismeretei szerint a MÁK vett valamilyen rendszert a közelmúltban, ám homály övezi, hogy mire lenne, lehet képes. Egyelőre nincsenek a kincstárnak elektronikus termináljai, kártyakibocsátási joggal nem rendelkezik (híreink szerint a Kincstári Kártya mögött az operációt az OTP végzi), az informatikai rendszernek ráadásul nem csak a napi változó számú és irányú utalásokat, hanem a (helyi) adó-, és illetékfizetések zökkenőmenteségét is biztosítania kell. A helyhatósági munka támogatásához az eddigi kincstári treasury munkától alapvetően eltérő megoldások is kellenek.
Heti 1-2 tonnát vásárolnak belőle továbbra is. 
