Ön érti, mit mondott a Kúria? 1. rész: Forint vagy deviza?

November végén jogegységi eljárást kezdeményezett a devizahitelek érvényességének bírói gyakorlatban felmerült elvi kérdéseiről Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője.  A Kúria akkor 7 kérdést tett fel a devizahitelezéssel kapcsolatban, amelyből hatot decemberben meg is válaszolt. A Privátbankár új sorozatában az egyes kérdéseket és az azokra adott válaszokat elemzi és értelmezi.

A jogegységi eljárásban az első kérdés az volt, hogy „Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a devizaalapú kölcsön deviza, vagy forintkölcsön-e)?” A Kúria ezzel kapcsolatban megállapította:  „A deviza alapú hitel -, kölcsön és pénzügyi lízingszerződések minden vitán felül devizaszerződések.”

A bírósági tárgyalások során ez egy sokat vitatott pont volt, de tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a törvény egyértelműen rendezi és rendezte már a múltban sem lehetett más jogértelmezésre jutni - mondta Istvánovics Éva, ügyvéd. Nem a Kúria döntötte ezt tehát el, hanem a meglévő jogszabályokból ez egyértelműen kiderült.

Mi a konstrukció lényege?

Az adósnak, amikor a hitelt felvette, forintfinanszírozásra volt szüksége az éppen aktuális gazdasági céljai megvalósításához (pl. egy lakás megvásárlásához), jövedelmét forintban kapja, ezért a forintban törlesztést részesíti előnyben, de a forintfinanszírozás, a forintban történő hitelfelvétel az éppen aktuális piaci kamatok magas szintje miatt túlságosan drága volt a számára. A bankok azonban kínálnak egy, az adósok igényeinek megfelelő konstrukciót, kihasználva a jogi szabályozás adta lehetőségeket és felhasználva ehhez a bőséggel rendelkezésükre álló olcsó devizaforrást - mondta az ügyvéd.

A szerződésben a hitelező szolgáltatási kötelezettsége devizaösszegre szól, az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozása devizában van. Mivel a szolgáltatás nem forintban van meghatározva az egyes szerződésekben, ezért ugyanazon devizában jelentkezik az adós tőke- és a kamattartozása. A szakmai nyelv ezt kirovó pénznemnek nevezi, szemben a lerovó pénznemmel, amely a szerződés teljesítésének devizanemét határozza meg.

Ez azt jelenti tehát, hogy a szerződő felek a pénztartozást úgy határozták meg, hogy a bank a folyósításkor, az adós a törlesztés esedékességekor annyit fog forintban fizetni (leróni), amennyi megegyezik a szerződésben (CHF, EUR, YEN)  meghatározott (kirótt) pénztartozással. A tőketartozást az árfolyam megváltozása  nem befolyásolja.

Alig esett szó a kockázatokról

A szerződés megkötéskor az árfolyamkockázatra való figyelmeztetés valószínűleg kevésbé volt hangsúlyos a hitelnyújtó részéről, hiszen őt a forráskihelyezés ösztönzése motiválta és kevésbé esett latba a kockázatok mérlegelése az adós részéről is, mert az ő motivációja az olcsó hitelszerzés volt - mondta Istvánovics Éva. Jogilag az árfolyamkockázat-feltáró nyilatkozat adásával rendezték ezt a kérdést. Ennek ellenére a veszély mértéke, annak valószínűsége vélhetően a szerződések megkötésekor mégsem került ténylegesen a figyelem középpontjába, csak amikor már bekövetkezett a törlesztő részletek nagymértékű emelkedése.

A devizaalapú kölcsön, mint polgári jogi szerződés érvényes. A hitel-, a kölcsönszerződések és a pénzügyi lízingszerződések, abban a vonatkozásban, hogy az eladósodás forintban, vagy devizában történt-e ugyanazon megítélés alá esnek. Minden esetben az adós ugyanolyan konstrukcióban szerezte meg idegen pénz időleges használatának a jogát, amelyben a kirovó és a lerovó pénznem eltér. Amennyiben viszont másként fogalmaz a szerződés, a fenti érvelés nem alkalmazható.

A pénztartozás és a kamat

Istvánovics Éva a Privátbankár stúdiójában

A pénztartozást - ellenkező kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A pénztartozás teljesítésének helye a jogosult székhelye. Más pénznemben (vagy aranyban) meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani – áll a Polgári Törvénykönyvben. A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése estén hogyan kell kiszámítani a tartozás és a követelés összegét, a teljesítéskor mennyit kell a kötelezettnek (ide értve a bankot is) fizetnie.

A kamatnak a tőketartozás pénzneméhez igazodása következik a kamat fogalmából is. A kamat a kölcsönügyletben az az ellenszolgáltatás, amit az idegen pénz használatáért a szerződés idejére, a futamidőre fizetni kell. A devizakamat tette lehetővé, hogy az adósok a devizaalapú kölcsönök esetében kedvező devizakamatszint mellett jutottak hitelhez.

Más pénznemben (vagy aranyban) meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani. Egyértelművé vált a Kúria döntése alapján, hogy ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegnek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását határozza meg.

Volt-e devizaforrás mögötte?

Többen vitatták a devizahitelek jogszerűségét amiatt, hogy nem állt mögötte devizaforrás. Ez azonban teljesen lényegtelen kérdés abból a szempontból, hogy devizahitel vagy forinthitel-e a deviza alapú hitelszerződés.

Elméletben a bank bármilyen forrásból nyújthatott volna devizaalapú kölcsönt. Ennek egyetlen korlátja van: a gazdasági megfontolás és a banki kockázatokat kordában tartó pénzügyi szabályozás. Gondolok itt arra, hogy nem racionális drága forintforrásból olcsó deviza kihelyezést eszközölni – mondta Istvánovics Éva. Jogi akadálya és negatív jogi következménye azonban ennek sem lett volna és nincs hatással a szerződés érvényességére sem.

Egy-egy konkrét szerződés mögötti devizaforrások meglétét tehát nincs értelme vizsgálni, a forinthitelek esetén sem vizsgálja senki, hogy volt-e konkrét forintbetét az adott hitel mögött, ez még senkinek sem jutott eszébe – mondta az ügyvéd.

A szerződések mögött általában azonban volt devizaforrás, ezt bizonyítja az is, hogy a törvény által előírt kedvezményes végtörlesztés lebonyolítása érdekében az MNB napi árfolyamon rendkívüli devizaforrást nyújtott a bankoknak. Annak ellenére, hogy az ügyfelek a kedvezményes végtörlesztést forintban fizették meg, a bankoknak nagy mennyiségű devizát kellett vásárolniuk a jegybanktól az ügyfelek számára azért, hogy a végtörlesztett hiteleiket el tudják számolni. Ha nem állt volna devizaforrás a hitelek mögött, a bankok "beérték" volna az ügyfelek forintjával is, nem kellett volna a jegybanknál átváltaniuk.