Fejőstehén
A tőzsdei bevezetése láza tavaly érte el a tetőpontját, amikor minden, főleg nagy növekedési történettel eladható céget a tőzsdére hoztak (Alibaba, GoPro stb). Most azonban egy ettől meglehetősen eltérő papír érkezik. Alapvetően mégiscsak autógyárról van szó, bár kétségtelen, hogy kizárólag a luxus kategóriában gyártja termékeit. Ezzel máris hasonlóvá válik kissé a Teslához, de a nagy különbség az, hogy a Tesla egyelőre inkább kényszerből gyárt luxusautót, hisz célja az lenne, hogy az emberiséget villanyautóval lássa el, míg a Ferrarinak kifejezetten ez a profilja.
A cég jelenleg 7 ezer járművet gyárt, ezt legfeljebb 10 ezerig szeretnék növelni (pontosabban maximálisan ennyit tudnának eladni), tehát itt abszolút limitáltak a növekedési lehetőségek. Ez egy érett cég, a fejőstehén szakaszban: stabil az értékesítése, stabil a nyeresége. Tulajdonképpen nem ilyen cégek szoktak a tőzsdére jönni, hisz ezeknek az osztalékából kényelmesen megélnek tulajdonosaik.
Drágán tudják kiszórni
Tőzsdére alapesetben azért jön egy cég, hogy növekedését, fejlesztési elképzeléseit a vállalkozó szellemű befektetők bevonásával finanszírozza, és így nőhessen nagyra. A Ferrarinál erről szó sincs, és tulajdonképpen az is furcsa, hogy a tulajdonosa tőzsdei jelenlétre gondol. Nem egy feltörekvő cég ifjú titánjáról van szó, mint pl. Mark Zuckerberg, hanem egy óriási autóipari konszernről, ami nem más, mint a Fiat Chrysler (az alapító-névadó Ferrari fia a cég 10 százalékos tulajdonosa). Az ő portfóliójukba jól beleillik a márka, a külön tőzsdei jelenlét inkább csak úri hóbortnak tűnik.
Persze egész más a helyzet, ha abból indulunk ki, hogy a még mindig viszonylag kedvező tőzsdei környezetben drágán lehet eladni a papírokat, és ami ugyanilyen fontos: hogy csak kevés papír lesz, mivel a részesedésük 10 százalékát viszik csak tőzsdére. Így, hasonlóan a Twitterhez, ahol az összes régi papír kereskedését megtiltották fél évre, kezdetben kevés lesz a papír. És ugyanúgy csak kb. fél év múlva jön a sok részvény, amikor leválasztják a céget az anyavállaltról, és annak részvényesei megkapják arányosan a Ferrari papírokat.
Árazás
Most már csak az a kérdés, milyen lesz az árazás. Úgy tűnik, az autógyártókhoz képest máris drágán árazzák a céget, talán ezért is mondják azt, hogy inkább tekintsünk rá luxusáru-cégként, mint mondjuk a Prada-ra vagy a Hermes-re, mert azoknak magasabb az árazásuk. Igen ám, de azoknak a növekedési lehetősége is egész más, mint egy jól bejáratott, sok évtizedes luxusautónak, melynek ráadásul még konkurenciája is akadhat épp az említett Tesla személyében.
A Ferrarit 48-52 dollár közti áron tervezik kibocsátani, ami mellett a cégnek 10 milliárd dolláros kapitalizációja lenne. Ez az értékesítés 3,8-szorosa, és az EBITDA 14-szerese. Összehasonlításként: a Hermes esetében a vállalati érték és az EBITDA hányadosa 18,3, a BMW esetében viszont csak 3,5 a Reuters adatai szerint. Döntse el a befektető, hogy fundamentálisan elbír-e a Ferrari egy 4-szeres árazást a BMW-hez képest.
A cég nyereségtermelő képessége (üzemi eredmény és az értékesítés aránya) 14 százalék, kétségkívül magasabb, mint a legtöbb autógyártónál, kivéve a hasonló profilú Porschét. Ugyanakkor ez az érték messze alatta marad a Prada 26 százalékánál. A Ferrari árbevétel növekedése lassabb, mint a luxustermékek gyártóié, ugyanakkor a fejlesztési költsége jóval magasabb, hisz mégis csak egy autógyárról van szó, nem táskákat, ruhákat, ékszereket és hasonlókat kell tervezni.
A kibocsátás árazása tehát egyértelműen magas, azt mondhatnánk, hogy a duplája az indokoltnak, így nem különösebben vonzó vétel. Ugyanakkor, ha valakinek sikerül részt venni a jegyzésben, az utána jó eséllyel bekövetkező rövid felfutásban zsebre teheti a gyors nyerőt. Mínuszba azonban ne engedjük a papírt, szigorúan húzzunk stopot.
A hatéves mandátuma végével búcsúzó Patai Mihály megüresedett helyére Kurali Zoltán került. 
