Szörnyű rossz befektetések 2.: Felelőtlen buxolás és bármi, amivel nagyon túlvállaltad magad

A 2008-as pénzügyi válság kitörésének okai között is szerepeltek különböző tőkeáttételes (és derivatív) ügyletek, sok kisebb-nagyobb pénzügyi botrány során is előkerülnek, mint hatalmas veszteségforrások. Máskor viszont épphogy meggazdagodott tőzsdeguruk kapcsán említik ezeket. A tőkeáttételes befektetési pozíciók azért is nagyon veszélyesek, mert nagyon egyszerűen létre lehet hozni azokat: lényegében egyszerűen csak kölcsön kell kérni, lehetőleg jó sokat.

Jaj annak, aki veszít

Ha van egymillió forintunk, és azt OTP-részvényekbe fektetjük, akkor, ha duplájára megy fel a részvény ára, nyilván kétmilliónk lesz. Ha meg lefeleződik az ára, akkor csak félmillió. De vegyünk fel az egymillió mellé még egymilliónyi hitelt, és vegyünk abból OTP-t, tehát összesen kétmillióért. (Persze szerepet játszanak a brókerjutalékok és egyéb költségek, mint a kamat, és az időtáv sem mindegy, de ezektől az egyszerűség kedvéért most tekintsünk el.)

Ha ez a második csomag megy fel a duplájára, akkor – ha eladtuk a négymilliónyi OTP-t és visszafizettük a hitelt – megháromszoroztuk a tőkénket. Ha viszont felére esik a részvények ára, akkor jaj nekünk, a kétmillióért bevásárolt csomag csak egymilliót ér, és abból még meg kell adni az egymilliós tartozást is, tehát lényegében elveszítettük mindenünket. Hát ez a tőkeáttétel, amelynek nagyon sokféle változata és fokozata van, akadnak például cégek (például hedge fund-ok), amelyek akár több tucatszoros áttétellel is dolgozhatnak időnként.

Rossz esetben még adósságot is begyűjthetünk

Még nagyobb a baj, ha a részvényeinket nem adjuk el időben, és még tovább is esnek. Ekkor, az előző példánál maradva, a kétmillióért vett OTP-pakett értéke, tegyük fel, már csak félmilliót ér (azaz harmadolódott, ez is előfordult már). Ekkor félmilliós részvénycsomag eladásából kéne megadnunk az egymilliós tartozásunkat, vagyis nemcsak elbuktuk a teljes tőkénket, de még összeszedtünk félmilliós adósságot is. Pedig ez csak sima „kétszeres” tőkeáttétel volt, mi lett volna, ha mondjuk ötszörössel játszunk, és egymilliónyi tőkénkre hatmilliónyi részvényt veszünk?

Márpedig a hasonló tőzsdei adósságokat is kötelezően ki kell fizetni, úgyhogy szerencsétlen esetben bizony elúszhat a ház, az autó vagy az üzlet.  A kilencvenes évek végén sok hazai kisbefektető szokott rá a BUX-olásra, általában a határidős BUX indexet vásárolták meg hasonló módon, tőkeáttétellel. Nem kevesen kerültek közülük nagy bajba, sőt egész brókercégek csődjében is szerepet játszottak az így keletkező nagy adósságok.

Hogyan kétszerezhetjük meg BUX-on a pénzünket?

Ami az egyik legegyszerűbb tőkeáttételes formát, a BUX-ot illeti, a jelenlegi gyakorlat úgy néz ki, hogy egy BUX-index értéke decemberre 17 800 pont körül van, amire tízesével lehet üzletet kötni. Tíz index összevonva egy kontraktust ad ki, egy ilyen kontraktus értéke tehát 178 000 forint körül ingadozik most, szeptember elején, feltűnően nyugodt piac mellett. Ehhez a brókercégek többségénél kétszer 16 500, azaz 33 000 forintot kell letenni biztosítékként. (Ennek fele az alapbiztosíték, a másik a változó vagy árkülönbözeti biztosíték, egyfajta mozgó puffer.)

A 178 ezer forintos kontraktusméretnek a 33 ezer forintos biztosíték majdnem az öt és félszerese, tehát  pénzünknek több mint ötszörösét tudjuk kockáztatni a határidős BUX-ok vásárlásával négy és félszeres a tőkeáttétel. Úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy ha 14 500 pontra esik a BUX – amire szintén volt már példa, utoljára 2009-ben -, akkor elveszítettük a teljes 33 ezer forintos befizetésünket. Ahhoz pedig 21 100-ra kell felmennie az indexnek, hogy megkétszerezzük azt. (Mert 211 000-33 000=178 000. Brókerjutalékok és kamatok itt is árnyalják a képet, a letét egy része lehet állampapírban is stb.)

Ha csökken a letét, be kell tolni még pénzt

De a változó biztosítékot menet közben is ki kell pótolni, ha csökken, úgy is mondják, hogy a befektetésünk ilyenkor bizony enni kér. Így ha először lezuhan a BUX, később felmegy, de a zuhanáskor nem tudtunk elég letétet időben befizetni, akkor megjártuk, a pozíciónkat kényszer-értékesítik (kényszer-zárják), kész, vége, nincs tovább, a hegymenet már nem érint bennünket. Sőt, ha így sem volt elég pénzünk az összes befektetési veszteség és költség fedezésére, adósságunk is keletkezhet.

Külföldi tőzsdéken vagy brókercégeknél sokféle más termékre ennél nagyobb tőkeáttétellel is lehet üzletet kötni, csak az említett kockázatok miatt nem biztos, hogy szabad. Ha az árfolyamok hirtelen és nagy mértékben elmozdulnak, a nekünk rosszabbik irányba, akkor vannak védekezési technikák, mint a sokat emlegetett stop loss (veszteségleállító) megbízás alkalmazása vagy a portfólió megosztása (diverzifikálás). De ezek sem csodaszerek és nem védenek meg minden esetben. Néha olyan sebességgel történik minden, hogy már a stop loss sem képes időben teljesülni.

Van, ami nem kér enni, de veszélyes

Mindezért érdemes először sokat, valószínűleg éveket is tanulnia a kisbefektetőnek, mielőtt ilyesmibe vág, és addig megmaradni a sima, mezei részvény- és kötvényvásárlásnál. Tőkeáttételes üzlet pedig lehet nagyon sok minden, lényegében bármi, ami jelentősebb mértékű hitelfelvétellel vagy azzal egyenértékű kockázatviseléssel jár. Igen, a hitelből, különösen a devizahitelből történt (befektetési célú) ingatlanvásárlás is az, ezt talán ma már nem sokat kell senkinek magyarázni.

A certifikátok, opciók, warrantok és egyéb opciós termékek annyiban jobbak, hogy a befizetett tőkén felül nem kötelezhetik a befektetőt újabb összegek befizetésére, így legalább adósságot nem hagy maga után. De a befizetett összeg erejéig igencsak felel az ember, a nagy áringadozások miatt – tőkeáttételtől függően – az árfolyam változásának többszörösét, sokszorosát produkálhatják ezek az eszközök is mindkét irányba, és könnyen elveszíthetik teljes vagy majdnem teljes értéküket.

Augusztusban megjárhatta, aki forintgyengülésre játszott

Az egyik legutóbbi példa erre augusztusban az EBEURHUFTL14 nevű euró/forint turbó certifikát volt, amely akkor szűnt meg, és futott ki, amikor egyszer napon belül rövid időre 275 forint alá süllyedt az euró ára. Azóta sem volt olyan alacsony az ár, aki pedig ilyen certifikátokkal rendekezett azon a szinten, az sok pénzt veszíthetett, „kirázták a pozíciójából”, ahogy a brókerzsargonban mondják.

(A hasonló turbó certifikátok tőkeáttétele az árfolyammal együtt változik, az említett euró/forint 275 forint körüli eurónál már mintegy 80-90-szeres volt. A certifikát kiütődésekor 27 forint maradványérték jutott egy értékpapírra, ez a korábban jellemző árfolyamoknak töredéke, körülbelül ötöde-tizede.)

Sorozatunk előző része:

A pilótajáték ezer formában éled újjá